DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miért kell a privatizációs törvényt módosítani? Mi az oka annak, hogy a Ház asztalára került, mi értelme van egyáltalán ennek a dolognak? - vetõdött többünkben fel ez a kérdés. Talán nem alaptalanul, hisz az elõterjesztõ is ezekkel a gondolatokkal kezdte hozzászólását, õ is fontosnak tartotta, hogy ezzel a kérdéssel indítson, amikor azt mondta, hogy a privatizáció a befejezéséhez közeledik, és vajon akkor miért kell módosítani a privatizációs törvényt. A válasz az volt, hogy éppen ezért, és érvrendszerében azzal próbált meggyõzni minket, hogy a privatizáció befejezésének törvényi feladatai is vannak.
(20.50)
Ezzel az állítással mi alapvetõen egyetértünk, és mielõtt végignéznénk, hogy a privatizáció befejezése milyen törvényi feladatokat jelent, érdemes talán egypár mondat erejéig - nem nagyobb terjedelemben - kitérni a privatizáció eddigi folyamatára, hisz az meglátásom szerint három jól körülhatárolható, egymástól elhatárolható részbõl áll.
A privatizáció elsõ szakasza az úgynevezett spontán privatizáció. Erre két törvény adott lehetõséget: az 1988. évi, a gazdasági társaságokról szóló törvény és az 1989. évi átalakulási törvény. Ezek jogosították fel az akkori állami vállalatok vezetõit, hogy az állami vállalatok esetében szinte korlátozás nélkül gyakorolják a tulajdonosi jogokat, és a magánosítás, értékesítés során alaposan éltek is ezekkel a tulajdonosi jogosítványaikkal. Jelentõs privatizációs folyamatok indultak meg, és ez alapvetõen meghatározta az egész privatizáció indulását 1988 második felében, 1989-ben.
A második szakasz, amikor már határozott törvények rendezték a privatizáció folyamatát, az 1992. évi LIII. és LIV. törvény. Az egyik az idõlegesen állami tulajdonban lévõ vagyon értékesítésérõl, hasznosításáról, védelmérõl szólt, míg a másik a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelésével foglalkozott, létrehozva két elválasztható szervezetet.
A privatizáció harmadik, jól elválasztható szakasza a szocialista privatizáció, a szocialista többségi kormány szabályozása alatt végrehajtott privatizáció, ami egy új törvényt hozott létre. Ebben az új törvényben összevonta az akkori ÁPV Rt.-t és az Állami Vagyonügynökséget; és talán a fõ és a legvitatottabb területe ennek a privatizációnak az energiaszektor privatizációja, ami merõben más elképzelések és koncepciók alapján zajlott, mint az elõzõ kormány kormányhatározata és országgyûlési határozatai.
Ezért ezúton is megragadnám az alkalmat, bár sajnos az elõterjesztõ, privatizációt felügyelõ miniszter nincs jelen, hogy cáfoljam azt az állítását, amikor azt próbálta - teljesen megalapozatlanul - mondani, hogy az energiaszektor privatizációja az elõzõ kormány elképzelései alapján történik. Ez az állítás valótlan. Az energiaszektor privatizációja '94-es kormányhatározatok és a '95-ös privatizációs törvény felhatalmazásai alapján történik, ami mind technikájában, mind a tartósan állami tulajdonban maradó vagyonrész tekintetében gyökeresen eltér az elõzõ idõszak álláspontjától és a jelenlegi ellenzéki pártok elképzeléseitõl. Erre több alkalommal is felhívtuk a figyelmet, talán még egypár mondat erejéig a jelenlegi hozzászólásomban is ki fogok erre térni.
Tehát a harmadik szakaszban tartunk most; és vajon befejezését készíti-e elõ ez a törvény, amirõl jelenleg itt most vitatkozunk? Azt tudjuk, hogy a kormány megfogalmazott szándéka szerint 1997-ben befejezõdik a privatizáció. Errõl több alkalommal hallottunk felelõs kormányzati tényezõktõl - köztük a privatizációt felügyelõ minisztertõl is - nyilatkozatokat. Mi magunk a szándékot elhisszük, és tisztában vagyunk vele, ennek a gyakorlati megvalósíthatóságát azonban erõteljesen kétségbe vonjuk; de egy tény: a kormány elõbb-utóbb és minél elõbb szeretné lezárni ezt a privatizációs folyamatot.
Milyen feladatok állnak a tisztelt Ház elõtt és elõttünk, ha ezt a folyamatot le akarjuk zárni? Megítélésünk szerint - és ebben, úgy gondolom, mind a privatizációs szervezet, mind a kormányzat egyetértésével találkozunk - elszámolást kell készíteni a privatizációról. Ezen elszámolás kereteit, szabályait, és ennek az egésznek a módját nagy valószínûséggel törvényben kell szabályozni, tehát egy ilyen jellegû törvényt kell a Ház elé hozni, megtárgyalni, elfogadni és ennek szellemében végrehajtani.
Törvényt kell alkotni a vagyonkezelésrõl. Úgy gondolom, ez a szándék is egyezõ a kormányzat szándékával. A vagyonkezelésrõl szóló törvénynek alapvetõn meg kell határoznia az intézménytípusokat és feladatokat. Meglátásunk szerint két fõ feladat van: az egyik egy vagyonkezelõ tevékenység, a másik pedig egy nemzeti fejlesztési intézmény, társaság létrehozása. És itt a vagyonkezelésnél is egymástól jelentõsen eltérõ vagyontárgyak kezelésérõl, mûködtetésérõl kell gondoskodni, hisz itt ingatlanvagyonról, termõföldrõl, erdõrõl és ettõl teljesen eltérõ portfolióvagyonról, tehát tulajdonrészekrõl van szó.
De a privatizáció befejezéseképpen gondoskodni kell azokról a szerzõdésekrõl, amelyek az ÁPV Rt-nél, illetve jogelõdjeinél köttettek, illetve ezek kezelésérõl. Itt nagy mennyiségû szerzõdésrõl van szó. Ezekben a szerzõdésekben a szerzõdõ fél komoly kötelezettségeket vállalt, amit a késõbbiekben kezelni, és azzal megfelelõen dolgozni kell, és tulajdonképpen törvényileg gondoskodni kell a jelenlegi ÁPV Rt. megszüntetésérõl is. Ennek tartalmi elemeit és az ebbõl adódó feladatokat is igyekeztem az elõzõkben vázolni. Ezen feladatokat az elõttünk levõ privatizációs törvény módosítása nem tartalmazza, tehát egyértelmû választ tudunk adni arra, hogy ez nem a privatizáció befejezésének a törvénycsomagja.
Milyen kérdések vetõdtek fel az elmúlt idõszakban, mióta ez a privatizációs törvény megszületett, amire a módosításkor célszerû lenne esetleg odafigyelni, legalább vitatkozni róla, és megvizsgálni a kérdést. Három ilyen lényeges kérdéskört szeretnék megemlíteni; nyilván van több is, de három kérdéskört tartok lényegesnek.
Az egyik: született egy alkotmánybírósági beadvány egy neves jogászprofesszortól, aki a közigazgatásban igen járatos; beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, ami nagyon sok ponton támadja a jelenlegi törvényt, és annak alkotmányossági aggályait veti fel. Az elõttünk levõ elõterjesztés tudomást sem vesz errõl. Arra sem méltatja, hogy igen-nemmel vagy egy-egy ellenérvvel cáfolja az állításokat.
Megítélésem szerint, ha az állami tulajdonban levõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló törvény szabályozza az ÁPV Rt.-t, és ennek a módosításáról beszélünk, akkor mindenféleképpen indokolt lenne áttekinteni az ÁPV Rt. eddigi mûködésének tapasztalatait, minimálisan figyelembe venni az Országgyûlés ellenõrzési szervének, az Állami Számvevõszéknek az észrevételeit. Jelenleg a Ház asztalán szerepel az ÁSZ jelentése, az ÁPV Rt. 1995. évi - a legvitatottabb évi - tevékenységérõl és az energiaprivatizációról.
A Ház többszöri ellenzéki kezdeményezés ellenére mind ez ideig nem volt hajlandó ezt napirendjére venni. Megítélésünk szerint a privatizációs törvény módosítása elõtt kell és kellene ezt az ÁSZ- jelentést megtárgyalni.
Nagyon sokszor felvetõdik problémaként és kifogásként, hogy az Állami Számvevõszék jelentéseit a parlament - amely, hangsúlyozni kívánom, az ellenõrzési szerve - nem hasznosítja; ez egy eklatáns példa rá, ezért van pironkodnivalója a tisztelt Háznak ebben a kérdésben.
A harmadik kérdéskör, amit indokoltnak tartok felvetni, hogy ha már a módosításról beszélünk: az a kérdéskör, ami az energiaszektor privatizálásához kapcsolódik. Az ellenzéki képviselõk több alkalommal felvetették - napirend elõtti hozzászólással, módosító javaslattal, kérdéssel, interpellációval és minden rendelkezésükre álló eszközzel - , hogy merõben eltérõ a véleményük az energiaszektor privatizációjáról. Több alkalommal kezdeményeztük, hogy kezdõdjenek valamifajta megbeszélések, ami egy ilyen stratégiai ágazat esetében - ami nyilván nem egy kormányzati ciklusra szóló döntéseket jelent - keressünk egy olyan konszenzust, ami a parlament lehetõ legszélesebb körének egyetértésével találkozik. Ezen felvetésekre mind a mai napig nem kaptunk választ. Sõt, nyugodtan értékelhetem a beterjesztett módosító javaslatot elutasító válaszként - mint aki vagy nem akarja, vagy egyszerûen nem veszi tudomásul ezeket az ellenzéki felvetéseket.
Ezen követelményrendszereknek - nevezetesen a privatizáció lezárásának és a felvetõdött kérdések tisztázásának - nem tesz eleget ez a törvényjavaslat, ezért joggal vetõdik fel, hogy tulajdonképpen mit is akar ez törvény. A mi meglátásunk szerint, a Magyar Demokrata Fórum meglátása szerint itt nem másról van szó, mint arról, hogy az állami vagyon gyors kiárusításának a törvényét terjesztették a tisztelt Ház elé.
(21.00)
Lapértesülések szerint - és nyilván ezek létezõ információk - szeptemberben a privatizációt felügyelõ tárca nélküli miniszter a privatizáció megszüntetéséhez kapcsolódó törvénymódosító-csomagot kíván a Ház elé terjeszteni. Ebben az esetben nem értjük, hogy miért ez a sürgõsség a privatizációs törvény módosításával; miért kell a kormánynak sürgõs eljárás keretében tárgyalnia a törvényjavaslatot; miért kell ilyen gyorsan ezt megvitatni? Tegnap kezdõdött a törvény általános vitája, a mai napon le kívánják zárni. Egyszerûen nem értem, hogy miért ez a sürgetõ és erõltetett tempó, hacsak nem azért, hogy a képviselõk nyári szabadságra készülõdésére apellálva minél gyorsabban, minél kisebb akadályban reménykedve átverjék azt a törvényt, ami meggyõzõdésünk, hogy az állami vagyon gyors kiárusítását hivatott szolgálni, ez a legfontosabb célja.
Az eddigi viták során a legnagyobb figyelmet az úgynevezett szavazatelsõbbségi részvény kérdésköre kapta. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez egy fontos kérdés, de a lényegrõl igyekszik elterelni a javaslat a figyelmet, mert olyan provokatívan rossz és elfogadhatatlan ennek a szabályozása, hogy minden hozzászóló, nemcsak az ellenzéki, még a kormánypárti képviselõk véleményét is indulatosan kiváltja, és ezzel meglátásunk szerint gyakorlatilag eltereli a lényegrõl a figyelmet. A lényeg az, hogy egy gyors kiárusítást próbálnak ezzel a törvénnyel elõsegíteni, illetve növelni kívánják az értékesíthetõ vagyon körét, ha finoman akarok fogalmazni. Ezt úgy teszik, hogy ehhez megfelelõ számszerûsíthetõ hatások és számítások nincsenek. A mellékletben szereplõ és a tartósan állami tulajdonban maradó részvény megváltozásának egyszerûen nem ismerjük a számszerûsíthetõ hatásait. Nem vagyunk, nem lehetünk tisztában vele, hogy ez milyen nagyságrendû vagyont érint. Azt tudjuk, hogy jelenleg közel 1000 milliárd forintos vagyon van, amibõl a jelenleg hatályos törvények szerint - a mi szakértõink becslései úgy szólnak, hogy - olyan 580 milliárdnyi vagyonrész privatizálható, ezt kívánják növelni.
Nem tisztázott az a kérdés sem, hogy mi lesz ezeknek a bevételeknek a sorsa. Több társaság esetében - olvasható az indoklásban - 1997-ben kerül sor a privatizációra.
Itt szeretnék egy kitérõ erejéig arra a kérdéskörre válaszolni, ami az 1995. évi költségvetés elfogadásakor volt, és már több alkalommal is felvetõdött, hogy az ellenzéki képviselõk a privatizációból származó többletbevételnél úgy döntöttek, hogy azt az államadósság csökkentésére kell fordítani. Én - mivel felvetõdött ez a kérdés - szeretném azt a méltatlan helyzetet minden képviselõtársunk emlékezetébe felidézni, hogy a történet úgy zajlott, hogy a költségvetési vita utolsó napján az a módosító javaslat, ami errõl szólt, nem került volna szavazásra, mert a kormány által elfogadott csomag ezt kizárta. A legutolsó napon került a kormány által támogatott javaslatok közül az ellenkezõje kivevésre, így került elég gyorsan és váratlanul a képviselõház asztalára az a lehetõség, hogy szavazni kell errõl a kérdésrõl.
Ebben a helyzetben két választásuk volt az ellenzéki képviselõknek. Az egyik választásuk, hogy támogatják azt a javaslatot, amelyik úgy szól, hogy a privatizációs többletbevételt az adósság törlesztésére kell fordítani. A második változat az volt, hogy nem rendelkezik a Ház errõl a kérdésrõl és szabad teret enged. Ezt az ellenzéki képviselõk nem támogatták, a kormányzó pártok egy részének nemtetszésére, és ezúton is tisztelet azoknak, akik gondoskodtak arról, próbáltak lépéseket tenni azért, hogy ez szabályozott mederben történjen. Ebben a méltatlan helyzetben választották az ellenzéki képviselõk azt a megoldást, hogy inkább a szabályozottság egy ilyen foka mellett döntöttek.
Ezt követõen a Magyar Demokrata Fórum képviselõi is benyújtottak országgyûlési határozati javaslatot, amikor azt kezdeményezték, hogy ezzel a rendkívül nagy összegû többletbevétellel érdemben foglalkozzon a Ház, vagy pedig a gazdasági bizottság vitassa meg és döntsön ennek a sorsáról. Ez elõl a kormányzat elzárkózott.
Ezt csak azért tartottam szükségesnek felvetni, mert több alkalommal felvetõdött, hogy az ellenzéki képviselõk hogy szavaztak, és talán ezért, ebbõl a megfontolásból most a kormányzat úgy döntött, hogy ki is rekeszti az ellenzéki képviselõket abból a döntési helyzetbõl, hogy mi legyen a privatizációs többletbevételek sorsa, hisz itt privatizációs többletbevételekkel lehet számolni, ha igaz a mellékletben leírt indoklás, márpedig nyilvánvalóan igaz.
A bevétel növelését szolgálja - elég furcsán - a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely úgy szól, hogy privatizációs tanácsadás céljából mind hazai, mind külföldi társaságban az ÁPV Rt. korlátozás nélkül részesedést szerezhet, illetve vagyont bocsáthat rendelkezésre. Teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy törvény úgy rendelkezik, hogy korlátozás nélkül - hangsúlyozni kívánom: korlátozás nélkül - vagyont bocsáthat az ÁPV Rt. ilyen társaságok részére. Ez nyilván korrupciós lehetõségek forrása, ezért messzemenõen ellenezzük ezt a törvényjavaslatban szereplõ megoldási módot.
De a többletbevételt hordozza az a lehetõség is, hogy most úgy döntött a tisztelt elõterjesztõ, hogy a Matáv 25 százaléknyi részvénycsomagját értékesíteni lehet, ennek megteremti a törvényi feltételeit. Itt is el szeretném mondani, véletlenül sem tartalmaz egy számot sem ez az elõterjesztés, hogy ez a részvénycsomag milyen nagyságrendet jelent. A mi szakértõink szerint egymilliárd dollár nagyságrendûre becsülhetõ ez a részvénycsomag. Úgy gondolom, hogy nemcsak az összeg nagysága, hanem több minden indokolná, hogy ez írásban itt megjelenítésre kerüljön, illetve az a kérdés is mellé kerüljön, hogy mi lesz ezzel az összeggel, hogyan történik a felhasználása.
Hasonlóképpen nem szerepel ilyen szám az OTP részvénycsomagja esetében sem, ahol a 25 százalékról ismét erre az egy, úgynevezett szavazatelsõbbségi részvényre kerül az állami tulajdon levitelre. Itt csak emlékeztetni szeretném a tisztelt Házat a Postabank esetére, amely teljes mértékben magántulajdonú bank, és a kormányzat úgy döntött, hogy fontos a második legnagyobb pénzintézet stabilitása - mi is úgy gondoljuk, hogy fontos - az ország számára, ezért állami beavatkozás szükséges. Állami beavatkozás történt egy olyan pénzintézetnél, ahol nincs már állami tulajdon.
Felvetõdik az a kérdés, hogy vajon a legnagyobb pénzintézetnél, ahol nyilván ennek a kockázata legalább ugyanilyen vagy még nagyobb, miért nem lehet szükség valamilyen stabilizációs intézkedésre, miért nem kerülhet olyan helyzetbe a kormányzat, amikor hasonlóan az állampolgárok, az ország lakosai betétjeinek a biztonsága érdekében valamilyen stabilizációs intézkedésre van szükség. Itt a 25 százalék plusz egyes részvénycsomag esetében a lehetõség még megvan, hogy ezt érvényesítse a tulajdonos. Nem értjük és nem is találtunk megfelelõ érveket és indokot az elõterjesztésben, ami a 25 százalék plusz egyes részvénycsomag értékesítését indokolná a költségvetési bevétel kivételével, amit önmagában kevés szempontnak tartunk.
De hasonlóképpen és a nagy falatok között érdemes megemlíteni a CD Hungaryt, aminek az indoklása számunkra nagyon soványkának tûnt, hiszen arról szól, hogy az 50 százalék plusz egyes tulajdonrészt egy szavazatelsõbbségi részvényre lehet leszállítani. Az indoklás szerint a társaság privatizációjára 1997 második felében sor kerül, és a jelenleg folyamatban lévõ privatizáció elõkészítése során egyértelmûvé vált - az elõterjesztést olvasom: -, hogy "a társaság minél sikeresebb értékesítése mind a bevételek, mind a szakmai és pénzügyi befektetõi érdeklõdést tekintve lényegesen kedvezõbb". Természetes, hogy lényegesen kedvezõbb; természetes, hogy több pénzt adnak a nagyobb részéért! Ehhez igazán nem kellett egy-két évet várni, hogy erre a felismerésre jusson a kormány, és én úgy gondolom, hogy egy kicsit a képviselõk lebecsülése, hogy ilyen érvekkel próbálják a képviselõk szemét kiszúrni - hétköznapian szólva.
(21.10)
Összességében úgy látjuk, hogy ez a törvényjavaslat gyakorlatilag több félrevezetõ lépés mellett egyetlen célt szolgál, hogy annak teremtse meg a törvényi lehetõségeit, hogy az állami vagyon gyors kiárusítását kezdeményezze a kormányzat az immáron utolsó, a negyedik évében.
Ebben a helyzetben a Magyar Demokrata Fórum azt javasolja tisztelettel az elõterjesztõnek, hogy vonja vissza ezt a javaslatot, és szeptemberben - nem kérünk hosszú idõt -, amikor szándékoznak a privatizációt befejezõ csomagot a Ház elé terjeszteni, azzal együtt kerüljön a Ház elé. Úgy gondolom, ezt az idõt ki kell hogy bírja, hacsak nem az elõbb általam említett gyors végeladási szándékok vezérelik a kormányzatot. Nyilván erre a kérdésre tettekkel lehet válaszolni.
De ha valamilyen oknál fogva nem tudja elfogadni ezt a javaslatot az elõterjesztõ, akkor tisztelettel szeretné kérni a Magyar Demokrata Fórum: adjon idõt arra, hogy érdemi módosító javaslatokat és indítványokat lehessen készíteni, hiszen tegnap kezdõdött az általános vita és a mai napon a tervek szerint lezárásra kerül. Ezért tisztelettel szeretném kérni és javasolni, hogy az általános vitát ne zárjuk le. Ezt nem egy képviselõtársam tette már meg az általános vitában.
A Magyar Demokrata Fórum azt is javasolja az elõterjesztõnek, és kérjük, hogy készítsen egy kiegészítést a törvényjavaslathoz, ami a törvényjavaslat gazdasági hatásait tartalmazza. Úgy gondolom, itt minimális elvárásként meg lehet fogalmazni, hogy milyen vagyoni értékrõl van szó a jelenlegi törvényjavaslatban, és ennek hatására milyen vagyoni értéket és milyen irányban érint, milyen ennek a hatása. Úgy ítéljük meg, hogy ezzel párhuzamosan, az ÁPV Rt. bevételi oldalait tárgyalva célszerû lenne az ÁPV Rt. kötelezettségeirõl is beszélni és számba venni a kötelezettségeit. Bizonyára elkerülendõ egy olyan megoldás, hogy az ÁPV Rt. bevételeit egy következõ évi költségvetés feléli, és a következõ kormánynak már csak az ÁPV Rt. vagy utódszervezetének kötelezettségeit hagyja meg.
Összességében tehát azt kérjük és javasoljuk, hogy az elõterjesztõ vonja vissza vagy legalább adjon lehetõséget érdemi módosító javaslatokra; készítsen kiegészítõt, a Házszabálynak megfelelõ és egy minimális elvárásnak megfelelõ törvény-elõkészítéshez, és a kérdés tárgyalására a költségvetés megvitatásakor részleteiben térjünk vissza.
Annak reményében, hogy a kormányzat részérõl legalább válaszra találnak ezek a kérdések, zárom a Magyar Demokrata Fórum nevében a felszólalásomat, mert ellenkezõ esetben nem tudjuk ezt a végkiárusítást szolgáló törvényt támogatni.
Köszönöm a figyelmüket.