KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bauer Tamás felszólalásának egyetlen részéhez szeretnék - a történeti hûség kedvéért - hozzászólni. Azon törvénymódosítás története, amely a privatizációs törvényhez a három szabaddemokrata képviselõ nevével fémjelzetten került be, a késõbbiek folyamán is fontos. A beterjesztéshez képest majd' hat hónappal késõbb tárgyalta ezt a parlament. Azonban a kormányzat - tekintettel arra, hogy akkor már kirobbant a Tocsik-botrány - azt nyilatkozta, hogy az ügy tanulságai a privatizációs törvény módosításában is levonandók, és a kormány ezeket le fogja vonni. De valamilyen ok miatt a kormány úgy döntött, hogy ezt a saját nevében nem teszi, hanem egy komplett csomagot nyújtott be módosító indítványként a Bauer Tamás és társai által fémjelzett módosító csomaghoz, amelynek eredeti szándéka, az akkori körülmények is teljesen mások voltak.
Az akkori vitában is elmondtuk, hogy ezt nem tartjuk helyes eljárásnak, és semmiképpen sem lehet erre azt mondani, hogy akár a kormány, akár Bauer Tamásék szándéka a törvényjavaslat vagy a módosítás benyújtásakor egybeesett volna. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az akkori törvénymódosítással semmilyen módon nem értettünk egyet. Úgy gondoltuk, hogy a kormánynak a saját nevében kell módosítania a privatizációs törvényt, ha ezt meg akarja tenni. Bauer Tamáséknak pedig nem szabad felvállalniuk azt a szerepet, hogy a kormány leánykori neveként egy egészen más ügyben, más apropóval, más körülmények között beadott csomag kapcsán hozzájárulnak ahhoz, hogy a kormány ne jelenjen meg a választópolgárok és a parlament elõtt egy önálló csomaggal, hanem hétfõ este 10 órakor, az utolsó pillanat utáni pillanatban beterjesztett módosító csomaggal egy teljesen új törvényverziót tárgyaltasson a parlamenttel.
Akkor is azt mondtam, hogy ezt minden alkalommal el kell mondani, mert az az eljárás elképesztõ és példátlan volt a magyar törvényhozás történetében. Ehhez sajnos Bauer Tamásék a nevüket adták. Akkor is rendkívül szomorúnak tartottam ezt a precedenst, és most is annak tartom. Köszönöm. (Szórványos taps.)