DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Engem is Bauer képviselõ úr felszólalása késztetett egy újabb felszólalásra, mert talán nem világosan mondtam el tegnap azt, amit elmondtam, ezért röviden szeretném összefoglalni. Bár remélem, hogy azt a részt, hogy szeretem-e vagy nem szeretem az állami tulajdont, nem rám értette, de azt szeretném mondani, hogy annak, amit én mondtam, az égvilágon semmi köze nincsen ahhoz, hogy szeretem vagy nem szeretem az állami tulajdont.
Itt a történet arról szól, hogy ez a javaslat az államnak bizonyos kérdésekben vétójogot kíván biztosítani, pontosabban az aranyrészvény tulajdonosának, méghozzá olyan cégeknél, amelyeket stratégiai fontosságúnak ítél meg maga a törvényjavaslat.
(20.10)
Eddig is volt valami ilyesmi a magyar jogban, igaz, hogy nem volt ennyire tisztázva, leírva, hogy micsoda. Csakhogy eddig ezt ezeknek a társaságoknak az alapszabályai határozták meg, és a részvényesek az alapszabályban azt csinálnak, amit akarnak. Olyan jogot biztosítanak egymásnak, amit akarnak, pontosabban amit megszavaznak.
A probléma azzal áll elõ, hogy ezt itt egy bizonyos állami tulajdonfajtára nézve kvázi kötelezõvé akarja tenni a törvény. Azért mondom, hogy kvázi kötelezõvé, mert ha ebben a bizonyos speciális helyzetben a háromnegyedes szavazat nem jön be, akkor egy érdekes helyzet fog elõállni. A lényeg az, hogy pontosan erre a helyzetre vonatkozóan sem legfelsõbb bírósági döntés, sem alkotmánybírósági döntés nincsen. Ugyanakkor több olyan alkotmánybírósági döntés van egyéb kérdésekben, amelyek azt mondják, hogy el kell választani egymástól az államot mint a közhatalom gyakorlóját és az államot mint vállalkozót. Ha az állam vállalkozó, akkor ugyanúgy vegyen részt a gazdasági életben, mint a gazdasági élet egyéb szereplõi.
Minden egyéb megfontolástól függetlenül azt javasoltam, hogy ha már ezen a területen ilyen bizonytalan a helyzet, és ehhez még a (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) Gt.-kommentár egy részét is felolvastam - elnézést, elnök úr, egy mondat, és befejezem - , akkor legalábbis annak az esélye megvan, hogy egy késõbbi Alkotmánybírósághoz fordulásnál, egy utólagos normakontrollnál van egy bizonyos - nem tudom, hány százalék, ezrelék - esély arra, hogy utólag esetleg nem állja ki az alkotmányosság próbáját.
Ha a kormány ezt végig akarja vinni, ami itt le van írva, és komolyan gondolja, akkor célszerûbb elõtte megfuttatni az Alkotmánybíróságon - biztos, ami biztos, adja az ég, hogy így legyen! -, hogy utána ne lehessen probléma, mert azt aztán már visszaváltoztatni az eredeti formára soha többet nem lehet.