DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõ Úr! Interpellációja olyan kérdést feszeget, amely elveszítette idõszerûségét. Az I-XII., illetõleg a II. kerületi tüdõbeteg-gondozót és a szûrõállomásokat egyaránt a fõvárosi Szent János Kórház mûködteti. Az igaz, hogy 1996- ban a kórház mûködésének gazdaságosabbá tételére irányuló elgondolások között felmerült az is, hogy megvizsgálják a tüdõgondozók esetleges közös mûködtetésének a lehetõségét. Azonban a részletes tanulmányterv elkészítése elõtt a kórház úgy döntött, hogy ez a kérdés nem idõszerû, a II. kerületi Tölgyfa utcai gondozó mûködési feltételei jók, megközelíthetõsége optimális, és - ahogy képviselõ úr is elmondta - a Petényi közben lévõ I-XII. kerületi gondozó nagy valószínûséggel nem lenne alkalmas arra, hogy a II. kerületi betegeket is ellássa. Tehát szó nincs arról, hogy a három budai kerület gondozásra szoruló légzõszervi betegei a jelenleginél rosszabb helyzetbe kerülnének.
Egyébként a Népjóléti Minisztériumnak és személy szerint nekem sem szándékom az, hogy a hazai gondozóhálózat feltételrendszerét változtassuk, szûkítsük. Egyébként az egészségügy korszerûsítésének éppen meghatározó gondolata az, hogy a prevenció, a gyógyítás, a gondozás, a rehabilitáció egységes fejlesztéssel valósuljon meg.
Ami általában a tüdõgondozó-rendszert illeti, nemhogy a fõvárosban, de máshol sem kezdeményeztük és nem is áll szándékunkban kezdeményezni a gondozóintézeti hálózat szûkítését.
(15.20)
Azt azonban fontosnak tartjuk, hogy a gondozóintézetek megfelelõ informatikával és kielégítõ minõségû eszközparkkal rendelkezzenek. Ezért a tüdõszûrõ-hálózat részben elavult gépparkjának a cseréje, ami ugyan nem fõvárosi kérdés - mert ott a helyzet az elmúlt években sokat javult -, de az ország más területein igenis aktuális, hogy a klasszikus röntgengéppark rekonstrukciója végre megvalósuljon. Ennek a többéves programnak a feltételeirõl és az anyagi vonzatáról éppen a jövõ héten fog tárgyalni a kormány.
Képviselõ úr a gondozók legfontosabb feladataként a fertõzõ gümõkórban szenvedõ betegek kiszûrését említi. Az igaz, hogy az ilyen betegek száma sajnálatosan évrõl évre nõ, bár a növekedés tavaly megállt, de azt el kell mondanom, hogy ebbõl a szempontból korántsem az említett budai kerületek lakossága a legveszélyeztetettebb, mert nem utolsósorban a kerületi egészségügyi intézmények jó propagandájának, egészségnevelõ tevékenységének az eredményeként e kerületekben a lakosság nagyobb része tájékozódásunk szerint rendszeresen igénybe is veszi a szolgáltatásokat. A legfontosabb feladata a hálózatnak azonban itt is a szintén növekvõ számú egyéb légúti betegségek felismerése, nem utolsósorban a légúti daganatos betegségek korai kiszûrése. Tehát az is igaz, hogy tüdõgondozót nem szüntettek meg az országban, és magam sem kívánom tevékenységemet ilyen kezdeményezéssel emlékezetessé tenni, ahogy azt képviselõ úr feltételezi.
Azt azonban még meg kell említenem, hogy az egyes intézmények mûködtetési feltételeinek a meghatározása - hogy új egységet létesítenek, vagy milyen formában mûködtetik ezt az egységet - a helyi döntéshozóknak a joga és felelõssége. De én biztos vagyok abban, hogy a helyi döntések is a gondozók területén - mint ahogy a budai területen ez érvényesül - messzemenõen figyelembe veszik az ellátottak érdekeit és a népegészségügyi adatokat. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)