DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A Szekszárdi Húsipari Részvénytársaságnál történtek értékelése elõtt tisztázni kell néhány alapvetõ sajátosságot.
A rossz anyagi kondícióban lévõ társaságot annak idején - a felszámolást megelõzendõ - egy speciális hazárd privatizációs eljárással magánosították. Ennek az a lényege, hogy az új tulajdonos jelképes áron jut tulajdonhoz, körülbelül 10 millió forintért, és a tulajdonosi lépéseivel esetleg képes megmenteni a céget. Az ilyen hazárd eljárásnak három lehetséges eredménye lehet: sikerül a megmentés, nem sikerül a megmentés; és van egy harmadik: a vevõ egy ideig életben tartja a céget, közben kilopja a piacait, az eszközeit, a legjobb embereit, és egy új, ha lehet, adósságmentes cégbe viszi át ezeket. Szekszárdon a legvalószínûbb a C-variáns. Ez teljesen egybevág az új tulajdonos személyes karakterével, stratégiájával, aki valójában kényszerhelyzetben van; a cég feljavítására fordítható pénze nincs - itt milliárdokról van szó.
Ezért minden erejével a C-variánson dolgozik, s ebben legfõbb törekvése az idõnyerés. Szívós következetességgel manõverezget, húzza az idõt, ígérget és visszavon, halogatja a Szekszárdi Húsipari fizetési kötelezettségeit, szemrebbenés nélkül mellébeszél. Közben kétségbeesetten építi ki tehermentes háttércégét, a Metracot, s mindent megtesz a piacok, az emberek, az eszközök átvételére; s ami ez ellen hat, azt könyörtelenül legázolja. Tény, hogy a tulajdonos sorozatosan és tételesen megsérti a munka törvénykönyvét, a csõd-, az államháztartási, a számviteli törvényt és még sorolhatnám; nem fizeti rendesen a közterheket, súlyosan vét az élelmiszer-egészségügyi elõírásokkal szemben - és a kormányzati szervek nagyon vontatottan, vagy éppen sehogyan nem szereznek érvényt ezeknek a törvényeknek.
Miközben egy képviselõ, Jánosi képviselõ úr kapcsolatfelvételekkel próbálkozik eredményt elérni, a kormány fellépését nevezhetjük lanyhának és tétovának.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mindannak a nagy része, amit elmondtam, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének 1997-es újságjában jelent meg, azzal a bevezetõvel, hogy: az alábbi tanulmányt a Magyar Szocialista Párt szakértõi csoportja készítette - ismereteink szerint a párt vezetõi számára. Az anyag egyes megállapításai a tények alapján pontosításra szorulnak, de egészében nagyon tanulságos elemzésnek tartjuk.
Miután én az elemzés általam felolvasott részével teljesen egyetértek, ezért tártam a képviselõtársaim elé is ezt az egyébként - hangsúlyozom - szocialista szakértõk által készített és nagyon pontos elemzést, mert valóban ma ez a helyzet Szekszárdon.
Tisztelt Képviselõtársaim! Miben áll a kormány tétova, halogató lépése? Elsõsorban abban, hogy 1996. június 26-án írták alá a szerzõdést a felek, amiben a vevõ kötelezettséget vállal arra, hogy a dolgozói létszámot megtartja; több mint 1200 dolgozója volt ekkor a Szekszárdi Húsipari Vállalatnak. Ez a kötelezettség 3 évig élt volna, és hogyha elbocsátások vannak, azt csak az érdekvédelmi képviseletek egyetértésével tehette volna meg. A szerzõdés aláírását követõen néhány nappal késõbb, július 5-én a tulajdonos már létszámleépítésrõl beszél; augusztus 1-jével pedig tízesével, húszasával küldi el különféle címeken az embereket: a szakmai vezetéstõl kezdve, a termelési fõmérnökön, a termelési fõosztályvezetõn, a pénzügyi fõosztályvezetõkön át a teljes vezérkart rövid idõn belül teljes egészében menesztette.
'97 márciusában interpelláltam a munkaügyi miniszter úrhoz, hogy baj van, mert nem tartja be a kötelezettségeit a vevõ, oda kellene figyelni, hiszen szankciót vállalt annak esetére, hogyha embereket nem szerzõdés alapján küld el. A miniszter úr akkor kibújt a válaszadás alól azzal, hogy van a szerzõdésnek egy olyan pontja, ami felmenti a vevõt, hiszen ha a munkavállaló kezdeményezi a munkaviszony megszûnését, akkor nem vonatkozik rá a szankció.
Tisztelt Képviselõtársaim! A papírt, amit a kezemben tartok, szóróanyagként szórták a Szekszárdi Húsiparinál, így szól:
"Felhívás a dolgozóknak a munkáltató - tehát a tulajdonos - részérõl. Szeretnénk, ha a dolgozótársak megértenék, hogy a Szekszárdi Húsipartól a Metraco International Rt.-hez történõ áthelyezésükkel egy biztonságos és nyereséges társasághoz kerülnek át. A Szekszárdi Húsipari Rt. a jelenlegi helyzetben, minden erõfeszítését latba vetve veszteséges; fennáll a veszélye, hogy esetleg felszámolás során a felszámolóbiztos önöket teszi ki elsõnek az utcára." És e mellé a szóróanyag mellé még küldött egy szerzõdéspéldányt is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Teljesen egyértelmû, hogy ezzel a felhívással a munkáltató kezdeményezte a dolgozók felmondását, miközben (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret lejártát.) a mi kormányzatunk tétlenül nézi, hogyan garázdálkodik egy vállalkozó Tolna megye szívében, Szekszárdon.
Sajnálom, hogy az idõm lejárt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)