MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Lehet, hogy monomániásnak tekinthetnek, mert 1990 óta valamennyi jogállással kapcsolatos törvényjavaslatban a szerzõi jogi fogalmazás helyett igyekeztem - a modern kor szellemének megfelelõen - a szellemi tulajdon egész körére vonatkozó fogalmazást találni.
Ebben annak idején Tölgyessy Péter alkotmányjogász segített nekem, és így sikerült kialakítani egy formulát, amely az egyre bõvülõ szellemi tulajdoni körnek a szabályozásait - és a jövõbeli szabályozásait is - magába foglalta. A múlt században alakult ki a szerzõi jognak az intézménye. Jókai Mór képviselõtársunk nagy beszédet mondott annak idején ebben a Házban, ha nem is fizikailag itt; és azóta lényegében ez a jogfajta megmaradt. Ugyanúgy abban az idõben alakultak ki az iparjogvédelemnek a különbözõ kategóriái, amelyek az utóbbi negyed vagy fél évszázadban fantasztikus módon elkezdtek fejlõdni. Ha nem gondolunk másra, csak az elektronika, a számítástechnika fejlõdésére, amikor a szoftverek védelmét nem tudták rendesen megoldani, akkor világossá vált az, hogy olyan új, a szellemi tulajdonra vonatkozó jogintézmények jönnek létre, amelyek alól nem lehet köztisztviselõket, bírákat, a parlament elnökét, az alelnökeit és másokat kizárni.
Érthetõ az a tendencia, amely szigorítja a közalkalmazottak, a köztisztviselõk és a bírák keresõtevékenységét, de úgy gondolom, nem szabad ezt olyan mértékig korlátozni, hogy az egyre fejlõdõben lévõ szellemi tulajdonnak a hatálya alól kicsússzanak.
Ezért én rendszeresen be szoktam nyújtani módosításokat a jogállási törvényekhez; ezeket az Országgyûlés, illetve a törvényeket elõkészítõ Igazságügyi Minisztérium rendre el szokta fogadni, a parlament alkotmányügyi bizottsága pedig rendszeresen támogatni szokta. Most csúszott egy kis homok a gépezetbe, amikor a bírák esetében ezt az alkotmányügyi bizottság nem támogatta. Az alkotmányügyi bizottság ülésén sajnos nem tudtam részt venni - mert egy másik bizottságot kellett vezetnem -, és ennek során olyan megállapítások is történtek, amelyek pontatlanok.
Dr. Avarkeszi Dezsõ, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára azt mondta, hogy az eredeti szövegben is benne van a jogi oltalom alá esõ szellemi tevékenység, és ezért teljesen felesleges az én módosító javaslatom. Én nagyon alaposan megnéztem az eredeti törvényjavaslatot, és abban errõl nincsen szó. Így szól az eredeti javaslat, amit az Igazságügyi Minisztérium állított elõ: a bíró a tisztsége ellátásán kívül csak tudományos, mûvészi, irodalmi és oktatómunkát végezhet keresõtevékenységként, de ezzel nem veszélyeztetheti függetlenségét és pártatlanságát, illetve nem keltheti annak látszatát - ez is érdekes fogalmazás, ezt lábjegyzetbe teszem -, valamint nem akadályozhatja hivatali kötelességei teljesítését.
Ebbõl a taxatív felsorolásból érezhetõ, hogy ez szûkítõ jellegû, és erõteljesen, hogy úgy mondjam, csak a kultúra egyik felével foglalkozik; teljesen kihagyja belõle a természettudományos alkotás lehetõségét, a feltalálói tevékenységet, de akár a logikai rendszerek fejlesztésének a lehetõségét is. Úgy gondolom, kevés olyan bíró van, aki a leterhelõ munkája mellett mondjuk szoftvert fejleszt, de van ilyen. És miért ne lehetne elképzelni, hogy innovatív gondolatai legyenek egy bírónak, és ne csak jogalkalmazással foglalkozzon? Miért ne lehetne elképzelni azt, hogy adott esetben õ szembekerül ezzel a paragrafussal?
Lehet, hogy az eleve nagyon nehézkesen megszerkesztett 23. § (1) bekezdését az én módosításom nem tette a legtökéletesebbé, viszont ebben az esetben arra gondolok, hogy maga az alkotmányügyi bizottság vagy az elõterjesztõ ennek a javítását elvégezhette volna. És itt hadd mondjam el kritikai éllel az Igazságügyi Minisztérium felé, hogy én több mint hét éve adogatom be ezeket a módosító javaslatokat - és mindig, rendszeresen elfeledkeznek róluk. Nem tudom, milyen koherencia van a törvény-elõkészítés során az Igazságügyi Minisztériumban; feljegyzik-e valahová az észrevételeket? Van-e "nagykönyvük", vagy a számítógépben egy olyan memória, ahova ezeket feljegyzik?
Rendszeresen, szinte valamennyi új jogállási törvényben felmerül ez a probléma, és eddig még minden alkalommal sikerült ezt kiigazítani; mondom, most van az elsõ döccenõ. Változatlanul felhívom az igazságügy- miniszter úr figyelmét arra, hogy ezt a kérdést rendezni kellene, és a modern kor követelményének megfelelõen elõremutató szabályozást kellene hozni.
(20.00)
Hadd mondjam el: olyat, mint amit száz-valamennyi évvel ezelõtt a szabadalmi törvényben hoztak, amely közel száz évig élt, és ma is sok szabályozása jobb, mint a nemrégen elfogadott találmányi törvényünké.
Ha most, 1997-ben nem tudunk legalább 15-20 évre elõre gondolkozni, nem tudjuk a szellemi tulajdon körét pontosan definiálni, és az ebbõl való következtetéseket következetesen keresztülvinni a törvénykezésünkben, akkor nem leszünk méltóak a száz évvel ezelõtti jogalkotókhoz - azok utódaiként. Köszönöm szépen. (Taps.)