IVANICS ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítése, esetlegesen védelme sokadszori módosításra kényszeríti a kormányt. A KDNP már a '95. évi XXXIX. törvény támogatását sem tudta vállalni, elsõsorban az energiaszektor kiárusításának elutasítása miatt.
Itt meg kell jegyezni, hogy az MSZP-tõl elvártunk volna egy átgondoltabb, hosszú távú érdekeinket komolyan figyelembe vevõ stratégiát. Egyáltalán meg kell vizsgálnunk, hogy kihámozható-e valamilyen vagyongazdálkodási stratégia az 1995-tõl folyó módosítási sorozatból. Világos képet nehéz felrajzolni. Az mindenesetre megállapítható, hogy a pillanatnyi bevételi lehetõség a mai napig elsõbbséget élvez a hosszú távú, kisebb, de stabil bevételi forrásokkal szemben. Talán az agrárszféra kivételt jelent. Példaként a Tokaj Kereskedõházat vagy a jelenlegi módosításban a Bácsalmási Agráripari Rt.-t említhetem. Ha megvizsgáljuk egy kicsit aprólékosabban a hátteret ebben a szektorban, akkor feltûnõ ellentétekre bukkanunk, melyek magyarázata több esetben csak lobbyérdekek határozott érvényesülését jelentheti.
A nyolcéves privatizációs folyamatot tekintve, a spontán privatizációt is figyelembe véve, valóban közelítünk a 80 százalékos magántulajdonosi arányhoz. Természetesen ebben nehéz kiszûrni a közvetett tulajdonlásokat. A törvényjavaslat indoklása is igényként fogalmazza meg, hogy a nemzetgazdaság mûködése, illetve a lakosság alapellátása szempontjából legfontosabb stratégiai társaságok esetében a lényeges tulajdonosi döntéseknél - a piaci verseny indokolatlan korlátozása nélkül - az állam a társadalmi érdeket érvényesíthesse. A 80, tulajdoni arányt módosítani javasolt társaság esetében ez az elõzõ szempont nemigen érvényesül, vagy legalábbis ennek érvényesülését nem lehet követni.
Példaként ismét a Bácsalmási Agráripari Rt.-t, valamint a Hungaropharma Rt.-t hozom fel. Az indoklásban a Bácsalmási Agráripari Rt. a 25 százalék plusz 1 helyett 50 százalék plusz 1 szavazatra történõ módosítását a következõképpen olvashatjuk: "A társaság a hazai napraforgóvetõmag-termesztés bázisa, képes az országos vetõmagszükséglet elõállítására, amelyre tekintettel indokolt az állami tulajdonhányad mértékének emelése a stratégiai döntéshez szükséges arányban." A Hungaropharmánál az 50 százalék plusz 1 szavazat helyett lecsökkentjük vagy legalábbis a tervezet szeretné az 50 százalék plusz 1 szavazat helyett 1 darab szavazatelsõbbséget biztosító részvényre módosítani a tulajdoni arányt. Itt az indoklásban azt olvashatjuk, hogy a hazai piacon a Hungaropharma Rt. a mintegy 35 százalékos részesedésével jelenleg is a legnagyobb gyógyszer- kereskedelmi társaság. A társaság többségi részvénycsomagjának tartós állami tulajdonban tartását korábban az is indokolta, hogy járvány esetén ez a társaság volt köteles biztosítani a speciális gyógyszerkészletet. Ez a kötelezettség ugyan jelenleg is fennáll, azonban a szavazatelsõbbségi joghoz fûzõdõ és törvényben meghatározott jogosítványok is elégségesek az állami érdek érvényesítéséhez. Így a továbbiakban nem indokolt a társaságnál a magas arányú tartós állami tulajdonosi részesedés fenntartása.
Nyilvánvaló, hogy jelentõs ellentmondást érzékelhetünk ebben az esetben, hiszen egy vetõmag-elõállító társaságot hozunk kivételezett helyzetbe egy olyan, az egész magyar közegészségügyet befolyásoló társasággal szemben - ha így tekintjük -, amely, úgy gondolom, lényegesen fontosabb, és stratégiailag is sokkal nagyobb jelentõséggel bír az ország életében, mint gyakorlatilag a szotyola-elõállítás, ha egy kicsit pejoratív módon közelítjük meg ezt a kérdést; de érzékelhetõ, hogy egy ipari növény elõállítása a versenyszférában egészen másképp jelentkezik, mint a Hungaropharma esete. Akkor ezzel az erõvel a stratégiai ipari növényeinket sorban kiemelhetnénk, és annak a vetõmagszükségletét biztosítanánk, hogy hazai társaság fedezze 50 százalék plusz 1 szavazattal. Itt az indoklás kiemeli, hogy a stratégiai célok elérése érdekében itt mindenképpen szükséges az 50 százalék plusz egy szavazat. Ez már nem szükséges a villamostávvezeték- rendszer esetében, nem szükséges a gázszolgáltatók esetében, és sorolhatnám még tovább ezt a kört. Természetesen ezek a továbbiakban is biztos, hogy nagyon éles vita tárgyát fogják képezni.
Ezen túl ki szeretnék térni egy olyan kérdésre, amely a tulajdoni arányok mögött húzódik meg, tehát még nem is azt szeretném kihangsúlyozni, hogy most 50 százalék plusz 1 vagy 25 százalék plusz 1 vagy az úgynevezett aranyrészvény - mint ahogy azt Tardos elnök úr is felvázolta, hogy ennek a biztosítékai nem megnyugtatóak.
(17.20)
Ezen túl sokkal lényegesebb kérdésnek tartom, hogy hogyan értékesítjük, és eddig is milyen módszer szerint értékesítettük ezeket a stratégiai társaságokat, hiszen sokkal nagyobb a jelentõsége annak, hogy kinek adjuk el, milyen konstrukcióban adjuk el ezeket a társaságokat, mint ezek a tulajdoni arányok; mert már eleve az az alapkérdés, hogy szakmai befektetõnek vagy pénzügyi befektetõnek értékesítjük.
Természetesen nem lehet ezt minden társaságra, minden esetre ráhúzni, de egyértelmû, hogy a nagy társaságainknál, például a Mol, a Rába vagy az energiaszektor esetében olyan pénzügyi befektetõket érdemesebb keresni, ahol az állam a részvénymegoszlás és egyáltalán a szakmai beleszólás határozottabb igénye nélkül - tehát ahol inkább csak egy profitérdekkel találjuk magunkat szemben - sokkal nagyobb biztonsággal értékesíthetõ és talán megbocsáthatóbb az ilyen módon történõ stratégiai ágazat értékesítése, mint abban az esetben, ha ezt nem tekintjük súlyponti kérdésnek, és esetlegesen olyan szakmai befektetõnek - rosszabb esetben egy konkurensnek - adjuk el, aki nem elsõsorban a céget akarja megvenni, hanem azt a piacot. Ilyen szempontból a magam részérõl nagyon is támogatom, hogy a Bácsalmási Agráripari Rt.-nél felemeljük 50 százalék plusz 1 szavazatra a részarányunkat, mert természetesen nem zárható ki egy olyan értékesítés esetén, ahol szakmai befektetõ jelentkezik, hogy a magyar napraforgópiacot mint vetõmagpiacot egyszerûen megvásárolja. Tudjuk, hogy különösen az elmúlt években volt erre is példa, és az ismert árfolyamon történõ értékesítések ennek a valószínûségét mindig hordozzák is.
Ezt a kérdést javaslom sokkal részletesebben és alaposabban megvizsgálni. Talán még odáig is elmennék - meggyõzõdésem, hogy miniszter asszony helyzetén is könnyítenénk -, ha ebben a kérdésben társaságonként tételesen foglalna állást a parlament. Nem mondom, hogy ez könnyen kivitelezhetõ, azt sem állítom, hogy minden társaságra szükséges volna, de a privatizációs társaság és személyesen miniszter asszony felelõsségét nagyban megkönnyítené. Úgy gondolom, a közvélemény számára is elfogadhatóbb volna, ha egy ilyen világos döntéssorozatot tudnánk elõrevetíteni a további privatizáció során. Ezt megfontolásra ajánlom. Így, ahogy a törvényjavaslat elõttünk van, a Kereszténydemokrata Néppárt állásfoglalása alapján nem tudom elfogadásra javasolni. Abban az esetben, ha az általam is vázolt kérdések megoldásra kerülnek egy új formában, akkor természetesen aktívan bekapcsolódunk abba, hogy ez a törvénymódosítás valóban elérje a célját, és egy, a közvéleményt is megnyugtató, rendezett formát adjon a privatizáció további folytatásának.
Köszönöm szépen a figyelmüket.