BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban késõi óra van, és úgy gondolom, hogy ilyenkor tárgyszerûen és röviden kell fogalmazni. Két megjegyzésem van.
Az egyik: mélységesen átérzem a kettõvel elõttem felszólaló képviselõ asszony elkötelezettségét a probléma iránt. Kár, hogy ez hosszú ideig leplezõdött, és csak az elmúlt három év e késõi periódusában került elõ. Ez az egyik megjegyzésem. Ugyanis a feketemunka elleni küzdelem nem egy olyan idõszakban merült fel vagy került elõ, amely, mondjuk, az elmúlt egy-két év történetéhez kapcsolódik.
Van még egy megjegyzésem, amely elsõsorban a mezõgazdasági foglalkoztatáshoz kapcsolódik. Nevezetesen az a tény, hogy valakit a mezõgazdaságban foglalkoztatnak, az nem feltétlenül mezõgazdasági típusú foglalkoztatást jelent. A foglalkoztatás minõsége ettõl függetlenül lehet pontosan ugyanolyan foglalkoztatás, mint ami az ipar bármely szektorában vagy a szolgáltatás bármely szektorában elõfordulhat vagy elvárható. Éppen ezért úgy gondolom és meggyõzõdésem: ha Magyarországon azt az elvet valljuk és tartjuk, hogy azonos munkáért azonos fizetséget, és ehhez kapcsolódóan persze - és ezt már én teszem hozzá - azonos közterheket kell vállalni, akkor nem az a kérdés, hogy ki a foglalkoztató, hanem az a kérdés, hogy milyen munkát végez, milyen értéktermelõ munkát végez. Még akkor is, ha a foglalkoztatója esetleg egy mezõgazdasági típusú vállalkozó, a végzett munka alapján részben az alkalmazottat megilleti az ellátás, részben pedig az alkalmazottat megilleti az érte járó munkabér - még egyszer mondom, tekintet nélkül arra, hogy a foglalkoztatást ki végzi. Ebben az esetben egy kicsit (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) farizeusnak érzem azt a megkülönböztetést, ami a kettõvel elõzõ felszólalásban elhangzott.
Köszönöm, elnök úr.