LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ötven évvel ezelõtt történt az az esemény Magyarországon, amikor a német ajkú polgárokat megfosztottuk hazájuktól, szülõföldjüktõl, kitelepítésre kerültek, és Németországba kellett hogy távozzanak.
A magyar nép és a német ajkú magyar polgárok évszázadokon keresztül békésen éltek egymás mellett; nagyon sok értékes vagyonnal, munkával, termeléssel gyarapították országunkat a szorgalmas német ajkú állampolgárok. Hazájuknak tekintették Magyarországot, Magyarország felemelkedéséért, gazdasági emelkedéséért küzdöttek, dolgoztak. Hogy hazájuknak tartották Magyarországot, azt csak egy példával bizonyítom: az elsõ világháború után Sopron a hûség városa nevet kapta, mert Magyarországhoz került. Az ott élõ német ajkú ponzichterek szavazata is erõsen hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon maradhatott Sopron városa.
A megemlékezést azért tartom fontosnak, mert az terjedt el, és a köztudatban talán még ma is az él, hogy a német kitelepítés kezdeményezõje Magyarország volt, s a magyar kormányt, a magyar népet terheli a felelõsség. A tisztánlátás érdekében szeretném felhívni a tisztelt Ház és az érdeklõdõk figyelmét, hogy az 1945. évi potsdami konferencián született az a határozat, hogy Magyarország területérõl 200 ezer német ajkú polgárt ki kell telepíteni. A potsdami konferencián a gyõztes államok, nagyhatalmak három vezéregyénisége, Sztálin, Churchill és Truman vett részt, és õk hozták ezt a határozatot. A potsdami konferencián állítottak fel egy szövetségi ellenõrzési tanácsot, amelynek feladata volt ezeknek a rendelkezéseknek, az ottani döntéseknek a végrehajtása. Ekkor indult meg a német kitelepítés, tehát nem a magyar nép akaratából. A magyar társadalom ezzel nem értett egyet, és ezen belül a Független Kisgazdapárt sem, mert rengeteg német ajkú tagja volt, és az 1945-ös választásokon jelentõs mennyiségû német szavazatot kapott a Független Kisgazdapárt.
A kitelepítés a kollektív bûnösség elve alapján történt. A kollektív bûnösség elítélendõ, mert az emberi szabadságjogokat erõsen sérelmezi. Szeretném felhívni a tisztelt parlament figyelmét arra, hogy a kitelepített 200 ezer német család közül nem mindenki volt fasiszta, sõt vannak megfelelõ dokumentumok arra vonatkozóan, hogy a Magyarországon élõ németség jelentõs része részt vett a hûségmozgalomnak nevezett illegális mozgalomban, amely antifasiszta volt, és éppen a hitleri német háború, a hitleri német ideológia ellen harcolt.
A helyi érdekek miatt azonban természetesen nagyon sok olyan német került kitelepítésre, aki természetesen németnek vallotta magát, de kimondottan megtagadta a hitleri háborút. 1939-ben kellett kijelenteni, hogy ki milyen nemzetiségûnek vallja magát, és az volt az alapelv, a rendezõelv a kitelepítéseknél; s aki német volt, természetesen németnek vallotta magát, noha nem azonosult a hitleri politikával.
(8.30)
De vagyona volt, háza volt, és ezért természetesen kitelepítették -
mert arra szükség volt. Tehát az igazságtalanság és az emberi szabadságjogok megtiprása ekkor vette kezdetét, és a német ajkú lakosság mellett indult el az az etnikai mozgás, amelyet erõszakkal a legyõzött népekre kiszabtak. Így került ide Magyarországra Csehszlovákiából a rengeteg kitelepített magyar, így kerültek a bukovinai csángók és a székelyek Magyarország területére, és elindult egy olyan etnikai mozgás, aminek az lett a következménye, hogy Közép- Kelet-Európában azóta tûzfészkek vannak, azóta nagyon nehéz a rendet megteremteni; ez mind visszavezethetõ arra, amikor az emberi szabadságjogokat ilyen durván megsértették.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)