DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Én is részben ehhez a borhamisítási kérdéshez szeretnék hozzászólni. Azt hiszem, hogy itt néminemû félreértés van: az, hogy nem születnek ebben az ügyben bírói döntések - mert nem születnek, ez kétségtelen tény -, azért van, mert nem nagyon tudnak mit kezdeni a büntetõ törvénykönyvvel. Vannak olyan borhamisítási fajták, típusok, amelyeket tud kezelni a büntetõ törvénykönyv. Ha Magyarországon azt csinálnák, amit például Ausztriában csináltak, hogy hígítóval szaporították a bort, akkor arra megvan a megfelelõ tényállás, tehát azt el lehet rendezni, mert az egészségre ártalmas közfogyasztási cikk, és azt a Btk. büntetni rendeli.
A probléma itt az - amit az utóbbi idõben kénytelen voltam megtanulni -, hogy itt olyan italt állítanak elõ, amely a külsõ szemlélõ számára azonos a borral, és amely a kóstoló számára is azonos értékû a borral, pont úgy viselkedik, menetrendszerûen lehet elérni azt az állapotot, amit egyébként a borral lehet elérni, és ugyanúgy fáj vagy nem fáj az ember feje tõle - ahogy mondják - másnap, mint ahogy egyébként a bortól lenne. Tehát - hogy mondjam... - nagyon- nagyon hasonlít az eredeti borhoz; ugyanakkor az ilyen termék nem bor, az hamisított. Ahogy képviselõ úr az elõbb idézte az 1970. évi 36. törvényerejû rendeletet, ez egy törvényi szintû szabály, ebbõl teljesen nyilvánvaló, hogy nemcsak a közvélekedés az Magyarországon, hogy bort szõlõbõl illik elõállítani, hanem törvény is kimondja, hogy abból kell elõállítani, és megint csak a félreértések elkerülése végett mondom, mert az ember most már teljesen szakértõje kezd lenni a területnek, de szokták mondani erre azt, hogy dehogyis, hát van gyümölcsbor is. Csakhogy arra is megvan a szabály, azt nem bornak hívják, azt gyümölcsbornak hívják, ahhoz oda kell írni, hogy milyen. Tehát az a termék, amit "bor" elnevezéssel illetnek, az csak szõlõbõl származhat.
Az az FM-rendelet, amelyikre képviselõ úr hivatkozott, az teljesen, halálosan pontosan, részletesen megmondja, hogy mit hogyan kell csinálni ahhoz, hogy azt mustnak lehessen nevezni, bornak lehessen nevezni és borpárlatnak lehessen nevezni. Ezért alapozódik a mi módosító indítványunk, amely a borhamisítást megfogalmazza, erre a rendeletre, illetve a mindenkori bortörvényre, mert a mindenkori bortörvény pontosan meg fogja mondani, hogy hogyan kell bort elõállítani, és mindig annak kell megfelelni, minden bortermelõnek.
A Btk.-val az a probléma - most csak nagyon röviden, egyszer már részletesebben is elmondtam -, hogy akkor tekinthetõ egy termék rossz minõségûnek, ha vagy elmarad a kötelezõen elõírt nemzeti szabványtól, vagy pedig az élvezeti értéke olyan, ami miatt rossz minõségûnek tekintendõ - most nem kívánom a részleteket elmondani. Az a helyzet, hogy az a bizonyos FM-rendelet helyenként ír valami szabványt, de van egy szabványtörvény, és kötelezõen elõírt nemzeti szabvány kell ahhoz, hogy a rossz minõségû termék forgalomba hozatalánál ezt érvényesíteni lehessen - ilyen nincs! Én vettem a fáradságot és felhívtam a Nemzeti Szabványtárat és megkérdeztem, biztos, ami biztos: van-e ilyen szabvány, és terveznek-e ilyen szabványt, mert a tervezeteket is nyilván kell tartani. Nincsen ilyen szabvány, mint mondták, és nem is terveznek ilyet. Azóta a folyosón többen mondták, hogy õk úgy tudják, hogy van, én kértem, hogy szíveskedjenek megmutatni, mert megnéztem azt az FM-rendeletet is, amelyik részleteiben felsorolja azt, hogy mire van kötelezõen elõírt nemzeti szabvány, de abban ez sajnos nincsen benne.
Hack képviselõ úrnak arra az aggályára vonatkozóan, hogy esetleg nagyon csip-csup cselekményeket is büntetni lehet akkor majd, azt tudom mondani, hogy azért ez nem egészen így van, mert mi ezzel a borhamisítással kapcsolatban nemcsak egy javaslatot nyújtottunk be, hanem kettõt. A 94. pontban is szerepel egy indítvány, amely a Btk.-t módosítaná, és ami megmondja azt, hogy milyen határ alatt nem tekinthetõ a cselekmény bûncselekménynek. Ezen persze lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy nem jó, hogy ennél magasabb kell, másképp kell megfogalmazni... Hajlandóak vagyunk természetesen ezen a területen változtatásra is, ha úgy gondolják, hogy más értékhatár kell, akkor ám legyen más. Egy dolgot nem szeretnénk csak, hogyha a borhamisítás nem lenne bûncselekmény.
De ne tessenek nekem azt mondani, hogy akkor miért nem az, mondjuk, a paprikahamisítás! Arra nincs szükség, hogy minden termék hamisítását büntetni rendeljük, egyrészt azért, mert számos terméknél ez megoldott. Egy kedves polgártársunk hagyott nekem egy üzenetet telefonon, hogy a tejhamisítással miért nem foglalkozunk. Azért nem, mert az meg van oldva: a hamis tej rossz minõségû termék, azzal nincs gond, annak a büntetõjogi büntetettsége teljesen nyilvánvaló, tehát azzal nem kell foglalkozni; a paprika pedig jövedéki termék, tehát ott is el van rendezve a dolog. Aztán valaki azt is mondta, talán az alkotmányügyi bizottságban, hogy a csokoládéhamisítás miért nem bûncselekmény - én viccesnek tartom az ilyen tartalmú kérdésfeltevést.
A helyzet az, hogy a bor egy olyan nemzeti termékünk, amelybõl elég sokat tudunk exportálni, és amely termékbõl nagyon sokan élnek meg ebben az országban. Azt kell eldönteni ebben a helyzetben, hogy szükség van-e szõlõre Magyarországon, vagy mondjuk meg a termelõknek, hogy vágják ki, aztán pancsoljanak élesztõbõl, meg vízbõl, meg cukorból meg nem tudom, hogy még mit használnak. Ezt is lehet persze, csak akkor ne számítsunk arra, hogy exportáló ország leszünk borügyben.
A másik indítványunk, amit nem szeretnék részletesen ismertetni, hiszen errõl egyrészt az általános vita során már részletesen beszéltem, másrészt pedig ez is bizonyítja azt, hogy a vitának mennyire van értelme; ez az indítvány a szervezett bûnözéssel kapcsolatos, mégpedig a bûnszervezet létrehozásának új tényállásával kapcsolatos. Az eddig lefolytatott vitákból úgy tûnik, hogy alakult a kormány álláspontja is és alakult a mi álláspontunk is. A mi eredeti álláspontunk az volt, hogy a kormány koncepciójába belehelyezkedve, úgy, ahogy képviselõ úr azt helyesen elmondta, számba vettük azokat a bûncselekményeket, amelyeket tipikusan bûnszervezeti formában követnek el Magyarországon, és ha a meghatározott bûncselekmény elkövetésére létrehozott bûnszervezeteket akarjuk büntetni, akkor abba nyilvánvalóan bele kell venni azokat a bûncselekményeket is - például a lopást -, amiket tipikusan követnek el ilyen formában. Mindenki tudja, hogy lakásbetörésekre bûnbandák vannak, zsebtolvajlásokra bûnbandák vannak - nem sorolom tovább.
A viták során úgy tûnt, most már számunkra is, hogy talán helyesebb lenne ezt a koncepciót megváltoztatni, és nem abból kiindulni, hogy egy meghatározott bûncselekmény elkövetésére hoznak létre bûnszervezetet, hanem abból kiindulni - csak ez egy egészen másfajta megközelítést és megfogalmazást kíván, de valószínûleg ez helyesebb megközelítés lesz -, hogy létrehoznak egy bûnszervezetet, amely egy munkamegosztáson alapuló, hierarchizált szervezet, amelynek keretében bûncselekményeket követnek el. Ebben vannak tipikus bûncselekmények, amelyekre esetleg még önállóan is létrejön egy bûnszervezet - mondjuk, fegyvercsempészet, embercsempészet, kábítószer, pénzmosás, tehát vannak ilyen tipikus bûncselekmények -, és aztán van olyan, hogy nem ezeket a bûncselekményeket követik el, hanem lopnak, csalnak, adót csalnak, pénzt hamisítanak - lehetne fölsorolni különbözõ bûncselekményeket -, és mellesleg, a céljaik elérése érdekében az erõszak alkalmazásától sem riadnak vissza.
Azt hiszem, hogy ezt kellene valahogy tényállásba foglalni; nem biztos, hogy olyan könnyû lesz, de meg kell kísérelnünk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)