DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a körben szeretnék megszólalni, amely körben a vita folyik az államtitkár úr és Kutrucz Katalin között. Valóban úgy van, ahogy a képviselõ asszony említette, az SZDSZ nevében benyújtottuk ugyanazt a javaslatot, amit 1994 elején, tehát még az elõzõ ciklus végén benyújtottunk az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kereteinek az emelésére.
Itt szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy amióta ezt a javaslatot vitatjuk, ez a Btk.-javaslat sajnos az általános vitában és utána a sajtó nyilvánosságában is elcsúszott, mert errõl az egyébként nagyon sok pontban nagyon fontos változásokat létrehozó javaslatról alig esik szó, kivéve egyetlen pontját, ez az erõszakos közösülés tényállásának változása a házasságon belüli erõszak kérdéskörében, amely valóban egy fontos kérdéskör. De az össztársadalmi jelentõségében eltörpül azok mellett a pontok mellett, amikrõl egyébként az elõterjesztés szól, az az elõterjesztés, amit - a megítélésünk szerint - koncepcionálisan nagyon sokan támogatnak és a vita igazából részkérdésekrõl folyik.
Az a részkérdés, ami az életfogytig tartó szabadságvesztés- büntetésrõl szól, valóban több oldalról közelíthetõ meg. A mi indítványunk már '94 elején is azért született, mert az a véleményünk, hogy bizonyos rendkívül súlyos esetekben, azokban az esetekben, amikor az elkövetõ feltûnõen brutálisan több embert ölt meg, és az egyik ilyen eset éppen a törvény vitájával párhuzamosan záródott le a Magyar Köztársaság bírósága elõtt - ez a százhalombattai ügy, ahol az elkövetõ több fiatalkorút vagy fiatal hölgyet gyilkolt meg feltûnõ kegyetlenséggel -, szeretném a javaslatokat ellenzõk figyelmébe ajánlani a másnapi újságcímeket.
(20.20)
Ezen címek közül nem egy úgy szólt, hogy 25 év múlva ismét közöttünk lesz a százhalombattai rém. Nyilván mi valamennyien, akik szakmai oldalról közelítünk ehhez a kérdéshez, tudjuk azt, hogy vagy közöttünk lesz, vagy nem lesz közöttünk; tudjuk ezeknek az összefüggéseit. De szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy a választópolgárok, az állampolgárok döntõ többsége nem ismeri ezeket a szakmai finomságokat, õk csak azzal a körülménnyel szembesülnek, hogy egy 20 éves ember megöl három vagy négy gyermeket, és ezekután 45 éves korában - még aktív korában - ismét közöttünk lesz.
Azt gondolom, hogy ez a típusú érvelés meghathat, zavarhat embereket nagy számban, és erre persze egy dolgozószobában ülõ jogász, aki csak a jogesetekkel foglalkozik, azt mondhatja, hogy: "mit érdekel engem a társadalom véleménye"; de a társadalom képviseletére hivatott országgyûlési képviselõk nem mondhatják azt, hogy "nem érdekel engem az ország lakosságának a véleménye", mert köztudott az, hogy egy országban a biztonságérzet nem attól függ, hogy milyen a bûnügyi statisztika, hanem hogy az embereknek szubjektíven milyen a fenyegetettségérzése. Márpedig az emberek fenyegetve érzik magukat akkor, hogyha szörnyû bûncselekmények történnek; és én azt gondolom, hogy az általunk javasolt 25 és 45 év közötti idõtartamban a bíróságok az esetek többségében nem fogják az ítéletükben a 45 évhez közeli legkorábbi szabadlábra helyezést kimondani - de adjunk lehetõséget erre a bíró számára! Adjunk lehetõséget erre, hogy a másnapi újsághírek arról szóljanak, hogy ez az elkövetõ 40 éven belül nem lehet közöttünk.
Magyarországon arra kell sajnos számítani az elmúlt hónapok vagy évek eseményeibõl, hogy ez a típusú brutális bûnelkövetés - ami mondjuk, 1960 és '85 között alig-alig fordult elõ Magyarországon egy- két esetet leszámítva -, ez a típusú brutalitás, hasonlóan a világ más országainak eseményeihez, Magyarországon is megjelenik. Arra kell számítani, hogy ebben az országban megjelennek olyan emberek, akik korábban Afganisztánban vagy Boszniában harcoltak, emberek sokaságát ölték meg, ez nem deríthetõ ki róluk, rutinos gyilkosok, akik pénzért vagy másért ilyen cselekményeket elkövethetnek. Ezekkel szemben az én véleményem szerint nem felkészült a hatályos Btk., és úgy ítélem meg, hogy a kormány által beterjesztett javaslat sem nyújt kellõ védelmet.
A másik téma, amivel az általános vitának ebben a szakaszában nagyon röviden szeretnék foglalkozni, az ajánlás 16. pontjában benyújtott indítványom, amely a törvényjavaslat 5. §-ában a hatályos Btk. 62. §-ának (2) bekezdését, a vagyonelkobzás kötelezõ voltára vonatkozó rendelkezést kívánja módosítani. Ebben az indítványban szeretnénk azt elérni, hogy ne csak akkor legyen kötelezõ a vagyonelkobzás, ha valaki a bûncselekményt bûnszervezet tagjaként követi el, hanem akkor is, hogyha az elkövetõ bûnszervezetet hoz létre, tehát a bûnszervezet létrehozóját is kötelezõ legyen vagyonelkobzással büntetni.
A bûnszervezet tipikusan vagyoni elõnyre épül. A szervezett bûnözéssel szembeni fellépés minden egyes nemzetközi konferenciáján - amely konferencia Magyarországon szinte minden második nap van, a múlt heti Kriminalexpo után éppen ma is zajlik egy szervezett bûnözés elleni konferencia - az elsõ alaptételek egyike, hogy a szervezett bûnözés a vagyoni elõny szerzésre irányul; és ennek a vagyoni elõnynek az elkobzása, a bûnszervezet tagjának a vagyoni elõnytõl való megfosztása elemi érdeke a társadalomnak.
Tehát kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a javaslatunkat támogassa. Az alapajánlásban, egy korábbi ajánlásban rosszul volt leírva a szöveg, a benyújtott indítvány további korrekciója kiegészítésre szorult. Sajnos a mostani ajánlásban sem került átvezetésre az a korrekció, ami a bizottsági ülésen megtörtént, de abban bízunk, hogy ezeknek a korrekcióknak az írásbeli megjelenése után a kormány is megváltoztatja a korábbi álláspontját és támogatni fogja az indítványunkat.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)