DR. HOFFMANN ATTILA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A miniszteri expozéban tisztelt miniszter úr azzal kezdte, hogy az 1992 novemberében elfogadott távközlési törvény alapvetõen jó törvény, de az idõ megérett bizonyos elemeinek a módosítására.
Valóban, igaza van dr. Tamássy István képviselõtársamnak, aki június 2-ai felszólalásában a távközlést az elmúlt években Magyarország egyik legnagyobb sikerágazatának nevezte. Az általa már idézett adatok magukért beszélnek, ezeket nem is kívánnám megismételni. Én is csak a saját választókerületem kis példáját teszem ehhez hozzá. Budapest XVII. kerületében - de igaz ez az X. és a XVIII. kerületre is - 1995-ig száz lakosra körülbelül 6-8 telefon jutott, mára ez a szám már 35 körül van. Elértük azt is ezen a területen, hogy mára kínálati piac van, szinte azonnal telefonhoz lehet jutni, akár részletre is. Köszönetet is mond ezért a lakosság, több százezer ember a távközlési ágazatnak, a Matávnak és az Elsõ Pesti Telefontársaságnak is. A mennyiségi fejlõdés, növekedés mellett a minõség is ugrásszerûen fejlõdött, a hálózat digitalizáltsága már valóban túljutott a 60 százalékos országos átlagon. Miniszter úr szerint a törvénymódosítási javaslat összhangot teremt a médiatörvény és a koncesszióról, illetve a frekvenciagazdálkodásról szóló törvény között.
Nézzük akkor a T/3925. számú törvényjavaslatot magát!
A tervezet több kisebb-nagyobb módosítást tartalmaz az 1992-es törvényhez viszonyítva, amelyek pontosítanak vagy kiigazítanak, elavultakat és idõszerûtleneket - például a már kialakult piacszerkezet okán -, nem bizonyultak sikeresnek vagy mûködõképeseknek. Ezek a kiigazítások vagy törlések nagyrészt rendben is vannak, nem is térek ki rájuk.
A módosítási javaslatok között azonban van néhány olyan koncepcionális kérdéskör, amelyrõl érdemes szót ejteni. Ezek a témakörök a következõk: a közcélú szolgáltatási kör jelentõs kibõvítése - különös tekintettel a jogok és a kötelezettségek megváltoztatására - vagy a hatósági feladatok megváltozásával, bõvülésével kapcsolatos elemek vagy a kábeltelevíziózás kérdésköre, illetve szabályai. Ebben a három kérdéskörben vannak komoly fenntartásaim és aggályaim a tervezettel kapcsolatban. Véleményem lényege a következõ:
Az elsõhöz: a törvénytervezet jelenlegi módosítási javaslata kiterjeszti a közcélú szolgáltatások fogalmát, mely szerint lényegében az lehet vagy lesz közcélú szolgáltató, aki nyilvánosan meghirdetett üzletszabályzatot szerzõdéses feltételekkel alkalmaz, lásd a 10. definíciót a módosításban. Nagyon leegyszerûsítve: szinte aki akar. És miért ne akarna egy szolgáltató közszolgálati lenni, ha ennek a kategóriának vannak elõnyei, hiszen jogok kapcsolódnak hozzá, ugyanakkor kötelezettségek szinte semmi?
(19.10)
Mirõl van szó? Az 1992-es törvény szerint közcélú szolgáltatók a koncesszióköteles távközlési szolgáltatásokat végzõ szolgáltatók. Ezeknek egyaránt vannak koncessziós szerzõdéseikbõl következõen - és természetesen számos más jogszabályból eredõen is - kötelezettségeik és jogaik.
Néhány a kötelezettségekbõl: fejlesztés és ellátási kötelezettségek szankciókkal, szolgáltatásminõségi mutatók hatóság által elõírva, szankcionálva, kötbérfizetési kötelezettség a fogyasztó felé, az üzletszabályzatok hatósági kontrollja, illetõleg jóváhagyása stb. Néhány a jogokból: a szerzõdések felmondásának joga törvényes esetekben, a vezetékjogok, a korlátozott kárfelelõsség. Vannak és lesznek e tervezetbõl következõen bõven szolgáltatók, amelyek nem koncessziós, de közcélú szolgáltatók az adatátvételi szolgáltatás területén, amelyek a közcélúságból eredõ jogokat gyakorolhatják, de kötelezettségeik a koncessziósokkal ellentétben lényegében nem lesznek.
Azt gondolom, a távközlési törvényben a jogok és a kötelezettségek aránya, a fenti szabályok a többivel együtt nemzetközi összehasonlításban is korrekt és jellemzõen fogyasztóbarát. Ha ez a módosítás átmegy, akkor lesz belõle egy erõsen, illetve aránytalanul szolgáltatóbarát, a jogok és a kötelezettségek viszonyában következetlen törvény. Nem is beszélve arról, hogy ez szerintem visszalépés az európai iránytól; lehetne mondani egy oldallépésnek is.
A második: a hatósági szerepnövekedés, különösen annak jellemzõi ebben a tervezetben. Erre talán nem jó az a kifejezés, hogy Európához idomuló, hanem talán egy kicsit ellentétes irányú is lehet szerintem. A távközlésben alkalmazott, illetve alkalmazható eszközök, hálózatok tekintetében eddig is nyomasztó a hatósági szerepvállalás, és a jogosítványok az európai tendenciák tükrében különösen visszásak. Ez a külföldi befektetõk szemében pedig különösen érthetetlen és anakronisztikus. A magyarok legalább tudják, hogy ez az örökség a mindenható állam idejébõl való, de a külföldiek nem nagyon. A tervezet változtatni kíván ezen a helyzeten, de szerintem nem túl sikeresen. A módosítás szerinti 19. és 19/A §-ok nehezen magyarázhatók részemre - a módosításban a 11. és a 12. §. Például nem tudom, hogy a (3) bekezdés mirõl szól. Arról, hogy megint évekig nem lesz rendelet, és a hatóság addig ítélkezik, amíg valakik ki nem dolgozzák a megfelelõség lényegi követelményeit?
A hálózatok és a szolgáltatók összekapcsolási és együttmûködési szabálya között nehéz eligazodni. A törvénytervezetet és a módosítási tervezetet együtt nézve a szabályozás teljességgel inkonzisztens. Ezekben a témákban hol a kormány csinál majd rendeletet, hol a KHVM-es miniszter, hol pedig a feleknek kell szerzõdniük. Mi lehet ebbõl az érdekes törvényi háttérbõl más, mint egyedi és eseti érdekeknek alárendelt megoldások? Véleményem szerint a mindent tudó és a mindenható hatóságosdi helyett a mûszaki harmonizáció eszközeiként jellemzõen nem a hatósági engedélyek, hanem a szabványok alkalmazása kívánatos. Erre halad ma a világ, de fõképp Európa, ahol az államnak fontos esetekben - például nemzetvédelem vagy életvédelem stb. - a hatóságok inkább szabványok megalkotását kezdeményezik és alkalmazásukat elrendelik, mintsem hatósági engedélyeket osztanának.
A szabványok a piaci szereplõk közmegegyezésén alapulnak, annak termékei, és semmiképpen nem hatósági döntések tárgyai. Így sokkal harmonikusabb és korrektebb módon szabályoznak, illetve hatnak a piacra. Még a szabványokról annyit, hogy a hazai szolgáltatóknak ma már szinte mindegyike a nemzetközi szabványosító szervezetekben jut hozzá az új technológiákhoz. Ezek keretében alakítják a hálózati és szolgáltatói együttmûködés mûszaki feltételeit.
A harmadik, ami a kábeltelevízió kapcsán le van írva: az én értelmezésemben csak annyi, hogy ha ezután egy kábeltelevízió társaság meghirdet egy üzletszabályzatot, azzal közcélúvá nyilvánítja magát. Ebbõl a közcélúságból azután számos elõnyt élvezhet úgy, hogy a serpenyõben a másik oldalon semmi kötelezettsége nincs. Ez kétségtelenül szolgáltatóbarát lépés, de nem vagyok meggyõzõdve arról, hogy fogyasztóbarát is. Dilemmáim a következõk:
Hol vannak a szabályozási célok megfogalmazásai, a kábeltelevízió mûszaki szabályozása vagy más fontos kategóriák, mint az elõfizetõ által mûsorok és mûsorszolgáltatók szabad választásának feltételei? Miért nem merít ez a tervezet az európai szabályozásból e tekintetben többet?
Végül a tûrésre kötelezésrõl:
A törvényjavaslat szerint a meglévõ hálózatok alépítményeinek tulajdonosai vagy üzemeltetõi tûrésre kötelezhetõek. E jog európai szabályokkal történõ indoklása nem túl jó, ugyanis az európai tûrésre kötelezõ szabályok nem ilyenek és nem ilyen jogosultakra vonatkoznak, például a kábeltelevízióra sem. E szabályokkal sikerült elérni azt is, hogy gyakorlatilag lesz olyan kivételezett közszolgáltatói infrastrukturális kör, amelyekre nem érvényesek a közmûvekre és a közterületek igénybevevõire hatályos területrendezési szabályok, hanem minden további nélkül igénybe vehetik a más által létesített alépítményeket.
Ilyen kivételezett lehetõséget mi indokolhat? A meglévõ alépítmények tulajdonosainak még annyi joguk sem marad az ingatlanaik felett, mint amennyi a közterületeknek van. A meglévõ alépítmények készítésekor a létesítõk csak saját igényeikre terveztek és létesítettek. E lehetõség a magántulajdonhoz kapcsolódó jogokat sérti, és törvény által szentesített eltulajdonításhoz vezethet. A meglévõ alépítmények kapacitása véges. Mi történik például akkor, ha újabb szolgáltatók jelentkeznek akár egy hónap múlva? Miért pont egy bizonyos szolgáltató szerzi meg ezt a jogot? Mi történik, ha tönkremegy az esetleges új vendég? Ez felvetheti a tulajdonjogok további alakulásainak kérdéseit, illetve a tulajdonjoghoz kapcsolódó további jogok és kötelezettségek alakulásának kérdéseit.
Összefoglalva: szerintem jobb megoldás lenne, ha a hírközlés- politikai koncepció és a mûsorelosztásról szóló törvény koncepciójának megvitatását követõen a frekvenciagazdálkodásról szóló törvények módosításával együtt egy csomagban tárgyalná a tisztelt Ház ezt a kérdéskört. De ha ez nem lehetséges, akkor igen megfontolt szakmai vitákban elfogadott módosító javaslatokkal együtt ajánlom majd a tisztelt Háznak elfogadásra.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)