LÁNYI ZSOLT (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az 1945-ös Alapítvány felhívta a figyelmem arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban a "Huszadik század" címû kiállításon jelentõs történelemhamisítás, illetve történelmi tények elsikkasztása történt. Vasárnap volt módom és lehetõségem arra, hogy elmenjek a múzeumba, és saját szememmel gyõzõdjek meg errõl a tájékoztatásról. Szomorúan kell megállapítom, hogy ez valóban igaz, mert az 1945-tõl 1948-ig terjedõ idõszakról szégyenletesen kevés, és egyáltalán nem a tényeknek megfelelõ tablókat, képeket és egyebeket láttam.
1945-ben a második világháború után Magyarországon, egyedül a közép- kelet-európai térségben próbáltak megvalósítani egy polgári demokráciát. Ehhez a feltételek adottak voltak, megvolt a többpártrendszer, megvolt a parlamentarizmus, és megpróbáltuk megelõzni és megakadályozni azt, hogy Magyarországon ne diktatúra, hanem demokratikus polgári rendszer épüljön ki és készüljön el. A kiállításon nincs szó az 1946. évi I. törvénycikkrõl, amely a köztársasággal kapcsolatos, és amely szellemiségét fogadta el és akarta kiharcolni 1956-ban a szabadságharcunk, de merem mondani, hogy az 1989-90-es úgynevezett rendszerváltás is ennek a szellemiségében próbálta építeni a polgári demokráciát.
(9.00)
Ha belépünk, ebben a kis részben, ahol a múzeumban a '45-ös és '48- as idõszakot nézzük, látunk két méternél nagyobb bronz Sztálin- szobrot, látunk Vorosilov-mellszobrot, látunk gyönyörû festményt Rákosi Mátyásról, látunk különféle Rákosi-képeket, amint a búzát nézegeti meg a gyermekeket; de nem látunk egyetlen egy tablót arról, hogy itt volt egy kormány, volt Tildy Zoltán, aki köztársasági elnök volt, Nagy Ferenc, aki miniszterelnök volt, vagy Varga Béla, aki a Ház elnöke volt, vagy Kéthly Anna, aki a Ház alelnöke volt - ezekrõl szó nincsen. Talán azért, mert kisgazdák voltak, és szociáldemokrata volt Kéthly Anna? Nem tudom.
Mindenesetre azt tudom, hogy olyan események történtek abban a 3 évben, amelyekre az egész világ felfigyelt. Leegyszerûsítve: akkor volt az újjáépítés, a földosztás, amikor is az elõzõ idõszak feudális rendszerét bontottuk szét, és demokratikusan kiosztottuk a földet a parasztságnak, akkor lett az új forint, és akkor történt sok olyan dolog, amelyeket csak dicsõséggel emlegetett az egész világ. Ez a kiállítás valahogy 1949 - macskakörömbe tett - "alkotmányával" és már a szovjet típusú címerrel kezdõdik, arról teljesen elfeledkezvén a kiállítás rendezõi, hogy 1945-tõl '48-ig a Kossuth-címer volt a magyar jelcímer, és nem ez a szovjet típusú.
Elfeledkeztek azokról a megmozdulásokról, azokról a munkákról, azokról az újjáépítési erõfeszítésekrõl, amelyeket ez a magyar nép elkövetett, hogy a magyar nép három év alatt összehozta, felépítette, rendbeszedte és mûködõképessé tette ezt az országot, amelyikre a külföldi közgazdászok és a szakemberek azt mondták, ötven év kell, hogy elinduljon egyáltalán itt a termelés.
Nagyon nagy felelõsség terheli a múzeum vezetését. Nagyon nagy felelõsség terheli a kiállítás rendezõit, de oda kellene figyelni a kultuszminisztériumnak, a kultúrpolitikának is, hogy a történelmi hamisítás és az egyik legszebb demokratikus korszaka az országnak - akik élnek még, tehát emlékeznek rá, azok tudják, hogyan történt - ne sikkadhasson el, ezt ne lehessen meghamisítani. Ez fontos, mert nagy a felelõsség, hogy a jövõ nemzedéke, a fiatalság hogy tanulja meg a történelmet, és hogy emlékszik vissza a második világháború utáni magyarországi eseményekre.
Ezt a hároméves, a demokratikus polgári demokrácia iránt törekvõ igyekezetet nem szabad elsikkasztani, nem szabad eltagadni a mai fiatalok elõl.
Befejezem Bibó István szavaival, aki azt mondta, a sírjára azt írják: "élt 1945-48-ig". Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)