DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Sokan emlékeznek még arra, hogy milyen változást jelentett országunkban, amikor egy bizonyos régi hatalom a létezõ szocializmus idõszakában elkezdett a törvényesség helyreállításáról beszélni; nyilvánvalóan elismerte evvel a korábbi törvénytelenségeket is. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy a törvénytelenség abban az idõben nem néhány ember magánakciója volt, hanem egy azóta már letûnt politikai rendszer lényegébõl fakadt. Igen, a koncentrált hatalom pártérdekbõl történõ kihasználása a törvényesség helyreállítása utáni évtizedekben is folytatódott. A jogállamiságra való áttérés valójában a '89-es, '90-es fordulat idõszaka.
Mit sem ér azonban, ha egy jogállami rendszerben a hozzáértõk okos gyülekezete által sok szép törvényt hoznak, ha nincs meg a jogkövetõ magatartás, ha az nem természetes, minden állampolgár józan mérlegelése utáni belsõ igény. Sajnos, ma még nem tartunk itt. Európának az a területe, ahol élünk, bizonyos értelemben fertõzött terület, de azt hiszem, hogy a károsodások visszafordíthatók.
Nézzünk néhány példát! Elõször külföldieket mondok. Ha Szlovákiában megtörténhet, hogy a kormány megsérti az Alkotmánybíróság határozatát, majd a kialakult botrányt az ellenzék okvetetlenkedésének próbálja feltüntetni, akkor nyilvánvaló, hogy még hosszú utat kell megtenni a jogállamiság megvalósításáig. De ugyancsak felháborítja a nemzetközi közvéleményt az, hogy Daytonban aláírnak egy megállapodást például a háborús bûnösök ügyeinek kivizsgálásáról, majd az aláíró miniszterelnök kijelenti, hogy a vizsgálatokra csak saját országa felségterületén mûködõ bíróságok elõtt kerülhet sor.
Azonban, kedves képviselõtársaim, nem kell külföldre mennünk, hogy a jogkövetõ magatartás hiányára találjunk példát. Azt hiszem, bíróságaink túlterheltsége már önmagában jelzi, hogy ezen a téren sokat meg lehetne elõzni, ha ez a jogkövetõ magatartás általános lenne az állampolgárok között. De itt is szeretnék két példát mondani.
Az egyik szakterület állami alkalmazottai még az elõzõ ciklus alatt sérelmezték, hogy nem kapnak meg egy bizonyos pótlékot. Bírósághoz fordultak az egyik városban, és a bíróság nekik adott igazat, visszamenõlegesen jár a pótlék. Úgy hírlik, hogy a jövõ évi költségvetésben már országosan rendelkezésre fog állni a pótlékra a fedezet, visszamenõlegességrõl azonban nincs szó.
(8.20)
Tehát aki perelni kezd, az lényegesen jobban jár, mint aki egy tárgyalásos mechanizmusban próbálja rendezni az ügyeket. Ez nyilvánvalóan hiba. Jobb lenne ezeket a problémákat megoldani egy jogkövetõ magatartással és nem peres eljárással.
A Magyar Tudományos Akadémia ez évi közgyûlése az intézményhálózat jövõjérõl hozott határozatokat. Az érintettek szerint a döntések sértik az akadémiai törvény betûjét és szellemét. Ebben a vitában nem kívánok állást foglalni, de veszélyesnek tartom, hogy fölmerül a gondolat: a közgyûlés határozatait bíróság elõtt támadják meg. Kifogásolják az érintettek, vita tárgyává lesz, hogy mit jelent a többségi szavazás. Érzésem ez szerint méltatlan a neves testülethez. Az akadémiai törvénynek egyébként nagy érdeme, hogy a döntéshozást alulról fölfelé építkezés formájában írja elõ, érvényesül az akadémiai törvényben a szubszidiaritás elve, és most ennek az elvnek a megsértésére hivatkoznak azok, akik úgy ítélik meg, hogy a közgyûlés nem jogszerû határozatokat hozott.
Nem tisztem megítélni, hogy jogos-e ez a kritika. Jobb szeretném azonban, ha az Akadémia határozatai dolgában nem bíróság döntene, hanem a józan ész és a megegyezés. Nekünk itt, az Országház falai között is azon kell fáradoznunk, hogy az alulról felfele való döntéshozatal és a döntések jogszerû végrehajtása mint jogkövetõ állampolgári magatartás mindennapos gyakorlat legyen. Ehhez nem volt szerencsés egy olyan Egészségbiztosítási Önkormányzatnak szabad utat adni, amely perekkel és ügyészi feljelentésekkel terhes gondokkal küszködik - hogy a tegnapi vitára és a korrupció melletti szavazásra is utaljak. Természetesen szeretném, ha a jogkövetõ magatartás minden területen, a pártok és az Akadémia háza táján is mindennapos gyakorlat lenne.
Köszönöm a megtisztelõ figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)