DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A napirend elõtti felszólalások témája már sokszor és sok vihart kavart ebben a Házban, és többen igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy az ellenzék azért akarja fenntartani lehetõ legszélesebb körben a napirend elõtti felszólalásokat, mert így akarja magát mutogatni, és fõleg - az is elhangzott már számtalanszor - így akarja húzni az idõt, vagyis a napirend elõtti felszólalás egy bizonyos fajta obstrukciós eszköz lehet az ellenzék kezében.
Szeretném felhívni képviselõtársaim figyelmét arra, hogy ez a házszabály-módosítás, amelyrõl a vita tényleg nagyon régóta folyik már, és nagyon sok albizottsági ülésen vettünk részt Szigethy képviselõtársammal együtt, és nagyon sok kérdésben egyetértés volt a patkó mindkét oldala között, hiszen ez a házszabály-módosítás nem egy szakaszból áll, hanem a Házszabálynak számos részét érinti.
Van közte például egy olyan házszabály-módosítási rész, amiben már a kezdet kezdetén, tehát még az elõzõ leszavazás elõtt is egyetértettünk, és ha az ellenzék pusztán az idõt akarná húzni, akkor egészen biztos, hogy ennek a házszabályi résznek a módosításába nem ment volna bele, mégis azonnal vagy legalábbis nagyon hamar egyetértés született: ez az ügyrendi javaslatok kérdése. Jelenleg a Házszabályban az szerepel, hogy ügyrendi javaslatot bárki bármikor tehet, öt perc áll rendelkezésére, ehhez az ügyrendi javaslathoz minden képviselõcsoportból egy személy hozzászólhat, és nincs korlátozva az idõ.
Tehát, tisztelt képviselõtársaim, ha az ellenzéki képviselõcsoportok az idõt szeretnék húzni és a Ház munkáját nehezíteni, akkor ez az a házszabályi lehetõség, amivel éltek volna már számtalanszor, mert nincs korlátozva, hogy hány ügyrendi javaslatot lehet tenni egy óra alatt, azt legfeljebb az idõ korlátozza. Nincs korlátozva a hozzászólások idõtartama, de az ellenzék soha nem élt ezzel a lehetõséggel, és amikor felmerült a módosítása - mert nem éltek általánosan ezzel a lehetõséggel, de az ügyrendi javaslatokkal olyan természetû probléma volt, hogy sokszor nem lehetett eldönteni, hogy valaki ügyrendi javaslatot kíván-e elõterjeszteni vagy sem -, ennek a kérdésnek a rendezésére az ellenzék minden pártja készséget mutatott, és nagyon gyorsan sikerült megegyeznünk abban, hogy a lehetõségét sem hagyjuk meg az ilyesfajta idõhúzásnak, azzal kell kezdeni, hogy elmondjuk az ügyrendi javaslatot, és utána legfeljebb két percben lehet indokolni, tehát bizonyos fajta korlátozásokat életbe léptettünk.
(14.30)
Ami a napirend elõtti felszólalásokat illeti: azt hiszem, ezt azért is mondhatom, mert a kompromisszumnak az része, amelyet képviselõtársaim elõterjesztettek, pont a Magyar Demokrata Néppárttól származik. Vagyis az a rész, hogy valaki napirend elõtt öt percben szólalhat fel, rendkívüli, halaszthatatlan - nem mondom el a felsorolást végig, hogy milyen - ügyben. Aki személyében érintett, erre két percben reagálhat, illetve a kormány is reagálhat öt percben, ha igényt tart erre, mert nem feltétlenül olyan egy napirend elõtti felszólalás, amelyre reagálni kell.
A vita során mind a két oldalon az volt a félelem - és erre sajnos van a Házban precedens -, hogy az utolsó szó jogán megszólaló fél valami olyasmit mond, amire feltétlenül reagálni kellene, és ha nincs meg erre a reagálási lehetõség, akkor elszáll az a nagy méltánytalanság, ami az egyik oldal részérõl érte a másikat. Vagyis azt lehet mondani, hogy egyfajta gyanakvás van a két oldal között, és ez sokszor nem is alaptalan.
Ezért azt kértük - és ez volt a Magyar Demokrata Néppárt kompromisszumos javaslata -, hogy legalább a jelzésre adják meg a lehetõséget az ellenzéki képviselõcsoportok számára; ez egyébként benne van ebben a beterjesztett javaslatban. Nevezetesen arról van szó, hogy ha a napirend elõtt felszólaló úgy érzi, hogy a napirend elõtti felszólalására nagyon méltánytalan reagálás történt, amire legalább mondani kellene, hogy nem így van, nem felel meg a valóságnak - nem szeretném tovább ragozni -, akkor azt legalább megtehesse, hogy szót kérjen, és az Országgyûlés döntse el, hogy ezt a méltánytalanságot olyan mértékûnek ítéli-e, hogy valóban megadja a szót - gondolom, hogy erre is lesz majd precedens az elkövetkezõ idõkben -, meg az is elõfordulhat, hogy a többség - élve a többséggel - nem adja meg a szót. Ezt megteheti, de legalább a jelzés megtörtént, tehát legalább a napirend elõtt felszólaló azt tudta érzékeltetni, hogy kérem, itt velem valamiféle méltánytalanság történt - tehát nem száll el a levegõben.
Ugyanakkor nagyon sajátszerûnek tartom, hogy ugyanebben a javaslatban azt a másik elemet, amivel viszont mindenki egyetértett - legalábbis az elõzetes tárgyalások során úgy tûnt fel -, nevezetesen azt, hogy nemcsak a frakcióvezetõ szólalhat fel napirend elõtt, hanem a frakció nevében és megbízásából - a megfogalmazás persze lehet más, de a lényeg az, hogy a frakció nevében - a frakció véleményét adott esetben ne csak a képviselõcsoport vezetõje mondhassa el, hanem ezt más is megtehesse, akit a frakció megbíz - ez ebbõl a javaslatból kimaradt. Itt ismételten a frakcióvezetõ szerepel.
Nem tudom, hogy mi ennek az oka, de itt méltánytalan helyzetek is elõfordulhatnak. Ugyanis úgy gondolom, méltányolható dolog, hogy egy rendkívül fontos ügyben a frakcióból az a személy szólaljon meg, aki azt az adott ügyet leginkább ismeri. Nem biztos, hogy ez a frakcióvezetõ. Lehet, hogy egyes képviselõcsoportokban vannak ügyeletes zsenik, akik mindenez értenek. Mi, a Magyar Demokrata Néppárt tagjai, nem vagyunk különleges emberek. Amihez értünk, ahhoz értünk, de nem szeretünk beleavatkozni mások felségterületébe.
Ezért aztán az a helyzet áll elõ, hogy egyre több a frakcióvezetõ- helyettesek száma, és ez nem azért van, tisztelt képviselõtársaim, mert itt mindenki cím- és rangkórságban szenved, és frakcióvezetõ- helyettes akar lenni, hanem azért, mert õ ért egy adott területhez, és a frakció szeretné, ha megszólalhatna. És akkor napirend elõtt számtalanszor elõáll az a méltánytalan helyzet, hogy a frakcióvezetõ bebújik a padok alá, és kioson, mert ha itt van, akkor a frakcióvezetõ- helyettes nem szólalhat meg - hiszen csak helyettesként, kvázi- frakcióvezetõként szólalhat meg -, és ki kell vonulnia azért, hogy az adott kérdést jobban elõadni tudó frakciótársa - aki mellesleg ki van nevezve frakcióvezetõ-helyettesnek azért, hogy erre technikailag lehetõség legyen - elmondassa a frakció véleményét. Úgy gondolom, hogy a Házszabálynak ezen a részén feltétlenül változtatni kellene, és meg kellene adni azt a módot és lehetõséget, hogy az beszéljen a frakcióból, aki az adott kérdéshez leginkább ért, és nem kellene olyan méltatlan helyzetbe hozni a frakcióvezetõket, hogy számos esetben a padok között kelljen kiosonniuk napirend elõtt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps minden oldalról.)