VITÁNYI IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke: Tisztelt Országgyûlés! Nagyon egyetértek Jeszenszky Gézával abban, hogy az 1945 után következõ két év, 1945 és '47 sokkal nagyobb hangsúlyt, sokkal pozitívabb elbánást érdemelt volna ezen a kiállításon, hiszen ez a magyar történelemnek, a XX. század történelmének egyik pozitív korszaka. Mindazonáltal úgy gondolom, nem ez az egyetlen problematikus része a kiállításnak.
Én változatlanul problematikusnak tartom azt, hogy ebbõl a majdnem száz évbõl most már egyetlen korszak emelkedik ki, és ez a Horthy- korszak húsz éve; terjedelemben is sokkal nagyobb részben, mint amennyit ez a húsz év jelent, és értékelésben is sokkal nagyobb részben, megengedõ és megbocsátó hangsúllyal azokban a dolgokban is, amelyeket másképpen is lehet megítélni.
Az, hogy a háborúba beléptünk, és hogy hova vezette Magyarországot Horthy Miklós, végül is úgy van a kiállításon megítélve, hogy Horthy az élete végén nem tudott felnõni ahhoz a feladathoz - tehát megbocsátó hangsúllyal: a háborúba nem beleléptünk, hanem belesodródtunk, a csendõrség egy nagyszerû intézmény volt, amelyre csak némi árnyék vetõdött, és az, hogy végül is ötszázezer magyar embert vallása miatt elhurcoltak és kivégeztek, ez is mintegy megbocsátó hangsúllyal szerepel - hogy ez történt velünk, nem pedig olyan, mint amit csináltunk volna.
Az a véleményem, hogy a Horthy-korszakot is reálisan és józanul kell értékelni; beleszámítva azokat a pozitívumokat és azokat a negatívumokat, amelyeket egyaránt megérdemel, és a magyar történelem XX. századának a folyamatosságában arra a helyre kell tenni, amelyet megérdemel. (Taps a kormánypárti padsorokban.)