DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Mindenekelõtt bejelentem, hogy a cím kérdõjellel értendõ.
Tavaly október 22-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeumban az 1100 éves Kárpát-medencei életünk egyik legnehezebb szakaszát, a XX. századot bemutató kiállítás; hiteles, látványos, megrendítõ - mint egész zivataros történelmünk.
Minden képviselõtársam megkapta az 1945 Alapítvány nyilatkozatát - ami a kezemben van; ez a nyilatkozat, az egész kiállítás elismerése mellett, súlyos kifogásokat támaszt az 1945 és 1948 közötti idõszakot bemutató résszel kapcsolatban, sõt, egyenesen közbotránynak minõsíti azt.
Ugyanakkor a Népszabadság címû napilap május 17-ei számában P. Szûcs Julianna az egész legújabb kori kiállítást elmarasztalja - arányai és kivált szelleme, magyarázó feliratai miatt -, amiért szerinte túl nagy teret biztosít az elsõ világháború elõtti másfél évtizednek, a két világháború közötti korszaknak és a kommunista korszak bûneinek, és túl keveset szól az 1945 elõtti idõszak visszásságairól, valamint a Kádár János nevével fémjelzett évek úgymond vívmányairól. Ez a bírálat nem igényel cáfolatot.
Akik még emlékeznek arra, hogy szerzõje milyen szégyenteljes szerepet játszott 1983-ban, a kommunista rendszert nyilvánosan és folyamatosan elõször bíráló - akkor Kulin Ferenc jelenlegi képviselõtársunk által szerkesztett - Mozgó Világ címû folyóirat szétverésében, gleichschaltolásában - ahogy a szerzõ fogalmazta -, azok elõtt P. Szûcs Juliannának semmiféle hitele nincs. Komolyan kell azonban foglalkozni az 1945 Alapítvány által felvetettekkel.
Az alapítvány kuratóriuma nevében tett nyilatkozat aláírói - Baranyai Tibor, Csicseri Rónai István, Kanyar József, S. Szabó Ferenc, Cserenyei Géza, Gábor Róbert és Kováts László - makulátlanul tisztességes emberek, tevékenyen részt vettek az 1945 és 1948 közötti demokratikus politikai kísérletben, ezért a kommunista hatalom részérõl üldöztetést, börtönt szenvedtek, emigrációba kényszerültek. Jogosan emelik fel szavukat az ellen, hogy az elõzõ rendszer történelemhamisításai következtében a magyar köztudat nem tesz különbséget az 1947-ig, utódvédharcaiban 1948-ig tartó magyar demokrácia, és a kommunista hatalomátvételt követõ úgynevezett népi demokrácia, azaz népelnyomó diktatúra között.
(9.30)
Ezért fontos és kívánatos, hogy a százezrek, köztük sok tízezer iskolás által látogatott kiállítás segítsen korrigálni ezt a képet, s a feliratoktól a dokumentumokig ezt megfelelõ formában támassza alá. Kívánatosnak tartom, hogy a múzeum vegye figyelembe az alapítvány konkrét javaslatait, különösen emelje ki jobban Nagy Ferencet, ezt a kiváló jellemû, kiemelkedõ parasztpolitikust, az akkori Kisgazdapárt vezérét, aki példás kitartással és kompromisszumkereséssel próbálta elhárítani a szovjet megszállók támogatása és rendszeres beavatkozása miatt fenyegetõ kommunista diktatúrát, hogy Magyarország számára Finnország típusú státust, függetlenséget biztosítson.
Egyúttal a Néppárt nevében elismerésemet szeretném kifejezni a múzeumi kiállítás alkotóinak, amiért megkísérelték, hogy az annyi megosztó értelmezési lehetõséget kínáló magyar történelmet széles kör számára elfogadható módon, önelégültségtõl és szépítéstõl mentesen, de a mazochisztikus önostorozást és indokolatlan hiperkritikát elvetve mutassák be.
Ha azt akarjuk, amit a rendszerváltozás kezdetén már megfogalmaztunk, hogy polgáraink ne az öklüket, hanem a fejüket emeljék föl, hogy bízzanak önmagukban, hogy legyen ebben a nemzetben Tsszetartás, önbizalom és erõ az elõttünk álló nagy lehetõségek megragadásához és a nagy feladatok megoldásához, amit Antall József olyan hitelesen, bár nem eléggé megértve képviselt, akkor ideje, hogy egyetértés alakuljon ki történelmünk fõbb eseményeirõl, tragédiáiról, de eredményeirõl is.
A Nemzeti Múzeum egész történeti kiállítása véleményem szerint jól szolgálja ezt a célt, ajánlom képviselõtársaimnak is, hogy gyõzõdjenek meg errõl, tekintsék meg a kiállítást, és ajánlják választóiknak is. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)