DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kezdeném, ahol nagyjából Zsigmond Attila befejezte, nevezetesen: "a finanszírozás a kulcs az autonómiában" - fogalmazta. Azt hiszem, ebben közöttünk teljes egyetértés van. A dolog megközelítésében azonban már, azt gondolom, kevésbé. Elsõsorban azért, mert annak idején a médiatörvény elõkészítésénél - vagy véletlenül, vagy szándékosan, de - akik e kulcsnak legalábbis valamiféle értõi voltak annak idején a Házban, kevéssé kerültek meghallgatásra.
Nevezetesen született - politikusok által végiggondolva - valamilyen koncepció, amely bizonyára médiaszempontokat minden tekintetben kielégített, azonban költségvetési szempontokat nem igazán vett figyelembe, nem igazán méltányolt, és nem is igazán gondolt végig. Amikor a törvényjavaslat elõkészítésében részt nem vevõ képviselõknek elõször módjuk volt hallani arról, hogy nagyjából hogy néz ki ez a többpárti egyetértéssel formálódó javaslat, akkor igazándiból senki nem tudott válaszolni arra, hogy ez forintban mit is jelent. Sõt, hetekkel késõbb sem volt válasz arra, hogy ennek a költségvetési vonzata mennyi is lehet. Azt gondolom, hogy az igazi probléma ide vezethetõ vissza, és az az idézet, ami a Világgazdaságban megjelent írásra való hivatkozással nevem után elhangzott, némileg pontatlan a tekintetben, hogy nem igazán a törvény elfogadását követõen alakult ki vita a költségvetéssel foglalkozó képviselõk és a médiával foglalkozó képviselõk között, hanem inkább a törvény elõkészítésének befejezõ szakaszában alakult ki ez a vita.
Csak emlékeztetném magunkat arra, hogy részben e vita eredményeként került be két olyan pont a médiatörvénybe, amely bizonyos feladatot, vagy jogot, vagy kötelességet - ezt sokféleképpen értelmezhetjük a mai napokban - ró a parlament költségvetési bizottságára ennek a törvénynek megvalósulásában. Azt gondolom, hogy ebbõl az eltérõ megélésébõl a történéseknek következik a ma máskénti nézõpontunk is ezekben az ügyekben.
Nevezetesen például nem az a fõ mondanivalója a költségvetési bizottság egyet nem értésének a beterjesztett országgyûlési határozati javaslattal kapcsolatban, ami itt elhangzott, hanem az, hogy mi hiányoltuk az ORTT beszámolójából az 1996. év gazdálkodására vonatkozó adatok közlését. Késõbb ehhez a bizottság tagjai hozzájutottak, de tudomásom szerint a Házhoz mind a mai napig ezek az információk - úgy, mint a jelentés - nem jutottak el, így feltehetõleg Zsigmond képviselõtársamhoz sem jutottak el ezek az információk. Pedig megítélésem szerint e szerv egyéves mûködésének megítéléséhez bizonyára fontos információkat tartalmaznak ezek a számok, legalábbis a költségvetési bizottság tagjai úgy értékelték. Ezt a fajta egyet nem értésüket a hétpárti bizottságon belül meglehetõs egyetértéssel hozta meg a bizottság, hiszen támogató szavazat egy sem volt, vagy tartózkodás, vagy nemleges szavazatok születtek a költségvetési bizottságban, amikor ezt vitattuk.
Azt hiszem, mindez a nézetbeli különbség alapvetõen abból is adódik, hogy nekünk rengeteg ügyben meghozandó döntésünknél elsõsorban és döntõen az a motiváló tényezõ, hogy a közpénzekkel való gazdálkodást mennyire ítéljük meg szabályozottnak, mennyire ítéljük meg okszerûnek és célszerûnek, és ezekben az ügyekben sok esetben azt tapasztaltuk, hogy nem teljesen így van. Lendvai Ildikó imént elmondott hozzászólásában is voltak erre utaló momentumok. Bizonyos, mi is úgy ítéltük meg és ma is úgy ítéljük meg, hogy ezen a területen, amelyet a médiatörvény szabályoz, több olyan pont van, amelyen ez a fajta okszerû és célszerû gazdálkodás nem teljes mértékben valósul meg, vagy nem olyan mértékben valósul meg, mint amilyen mértékben mi szeretnénk. Talán ezzel is volt magyarázható az elmúlt héten a költségvetési bizottságban kialakult igen heves vita egyrészt az ORTT költségvetését, másrészt pedig a médiumok kuratóriumainak a költségvetési kiegészítését illetõen.
Azt tartom nagyon fontosnak e tekintetben még itt most megemlíteni, hogy ennek a törvénynek az elõkészítése, az egyéves mûködési tapasztalatai, az ORTT '96. évi munkájáról készült beszámoló is számomra azt támasztja alá vagy azt igazolja, hogy nem mindig elég, ha politikai egyetértés van a parlament öt vagy több pártja között egy bizonyos kérdés megítélésében és egy bizonyos kérdés szabályozásának a pontjait illetõen. Ha az gazdaságilag nincs kellõképpen megalapozva, akkor nem biztos, hogy az jó mûködést is fog eredményezni.
(24.00)
Számomra ez az egy év sokkal inkább ezt bizonyította, semmint azt, hogy a kormány akart volna, tudott volna és tehette volna, hogy beavatkozzék ilyen-olyan-amolyan költségvetési eszközökkel a közszolgálati médiumoknak a mûködésébe. Ezt az elmúlt hónapok tapasztalata - megítélésem szerint - nem valószínû, hogy alá tudja támasztani.
Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor azt, ha itt felmerül, hogy valami nem teljesen jól mûködik, akkor a jó mûködés érdekében nagyjából egy gondolatkörben mozogva, ha lehet, akkor próbáljunk meg lépni. Az Ildikó által elmondott javaslatsorból inkább az elsõt támogatnám a magam részérõl, nevezetesen nem azt, hogy a kereteket olyannak tekintsük, amelyek megváltoztathatatlanok, hanem próbáljuk meg ezeket olyan módon megváltoztatni, amit a racionális gondolkodás kiben-kiben elbír, tehát adott esetben egy többpárti együttmûködés révén. Hansúlyozottan ebben, mint ahogyan ezt egyik hozzászóló sem vitatta, a finanszírozást olyan kérdésnek tekinteni, amely sarokpontja lehet ennek az egész kérdésnek. Mert ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor születhet megint olyan politikai egyetértés, amely részmegoldásokat eredményez.
Itt most szeretnék emlékeztetni arra, hogy az a bizonyos ez évi költségvetésnél elfogadott módosítás - amely bizonyos hangsúlyáthelyezést tett lehetõvé egyik és másik intézmény között - sem teljesen az volt, amit a költségvetési bizottság javasolt erre az évre. Ebben sem volt közöttünk teljes egyetértés. Akkor a média- albizottság véleményének elfogadása volt a döntõ érv e mellett a módosítás mellett. Nem akarom azt vitatni, hogy ez volt az egyetlen közös többszörös, de azt igenis mondom, hogy elképzelhetõ lett volna más megoldás is, mint ahogy erre nézve volt benn módosító javaslat is 1997-re vonatkozóan.
Azt szeretném, ha a következõ idõszakban az elhangzott jellemzõk, amelyek a túlfoglalkoztatásra, a gazdálkodásban fellelhetõ pénzpazarlásra, az ésszerû gazdálkodásra talán kevesebb feltételt biztosító, a médiatörvényre vonatkozó jelzõk, amelyek elhangzottak Lendvai Ildikó hozzászólásában, talán kiküszöbölhetõk legyenek vagy lehessenek, és ezért ennek a törvénynek egy másfajta módosítására is sor kerülhessen. Azért gondolom, hogy erre szükség lenne, mert ha már felismertük többen, hogy ebben problémák vannak, akkor e felismerésnek talán tettekben is meg kellene nyilvánulnia a továbbiakban. Én inkább erre biztatnám magunkat, semmint arra, hogy egyfajta változtathatatlannak tekintsük azt, ami annak idején öt párt egyetértésével a parlamentben megszületett.
Végezetül annyit szeretnék megemlíteni, hogy mi, a költségvetési bizottság néhány tagja, egyfajta módosítással is szeretnénk azt elérni, hogy a beterjesztett határozati javaslat immár ennek a pontnak a kiegészítésével, tehát nevezetesen a '96-os év költségvetési tételeirõl, költségvetésérõl szóló beszámolóval kiegészülve álljon a Ház rendelkezésére, és ilyen módon fogadja el az ORTT '96. évi tevékenységérõl szóló beszámolót a Ház. Mert úgy gondoljuk, a szervezet mûködésének ez is része, mégpedig fontos része. S azt szeretnénk, noha most foglalkozik ezzel elõször a Ház, olyanfajta elõzmény vagy precedens teremtõdne ezzel, ami alapján természetes, hogy ezzel együtt fogadjuk el ezen intézmény mûködését. S azokon a fontos területeken kívül, amelyekrõl itt elõttem két hozzászóló már beszélt, ez is része lenne a mûködés megítélésének, ez is része lenne beszámolójuknak. Erre nézve adtunk be módosító javaslatot. Azt kérném, hogy majdan ezt figyelembe véve is tárgyalja a késõbbiekben, a részletes vitában ennek a határozati javaslatnak a további sorsát a Ház.
S szeretném, ha a késõbbiekben érvényesülne az is, hogy ha mindannyian fontosnak és sarokpontnak tartjuk a költségvetési részét a médiatörvénynek, az ORTT mûködésének is, akkor ezt vegyük már figyelembe az induláskor, a következõ idõszak meghatározásánál, s ne csak utólag kerüljünk e kérdés tárgyalásánál konfliktusba egymással.
Köszönöm szépen a figyelmet.