DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, érdemes fölfigyelni arra az eltérõ hangnemre és vitastílusra, ami a mostani román szerzõdéssel kapcsolatban tapasztalható, és az elõzõvel kapcsolatban. Azt hiszem, ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy az ellenzék részérõl elhangzott állásfoglalásokban, mondatokban mennyire egységes az a törekvés, hogy a szomszédi kapcsolatainkat a legjobb irányba befolyásoljuk. Tehát azzal a Romániával szemben, amely - ha úgy tetszik - több sérelmet követett el a magyar kisebbséggel szemben évtizedeken keresztül, mint a rövid állami léttel rendelkezõ Szlovákia - de hozzávehetjük Csehszlovákia ugyancsak háromnegyed évszázados történelmét -, mégis egy rossz szerzõdés esetében is az ellenzék a jóhiszemûséget hajlandó elfogadni.
Én egy olyan párt nevében fejezem ki azt a reményemet, hogy az Országgyûlés mostani vitája is meg fogja erõsíteni Romániában azt az irányvonalat, amelynek a megszületését az elmúlt hónapokban láttuk, egy olyan párt nevében szólok - a Magyar Demokrata Néppárt nevében -, amely már az õsz, a tél folyamán ezt a különbséget figyelembe vette: amikor szeptemberben elõször került a parlament rendkívüli ülése elé ez a szerzõdés, akkor nagyon határozott hangnemben fogalmazta meg fenntartásait, kritikáját, de a ratifikációs vitában már a romániai választások ismeretében, az elõlegezett bizalom jegyében tartózkodott a szavazáskor. Úgy gondolom, sok jele van annak, hogy az ellenzék ezt a most már nem elõlegezett bizalmat, hanem a bizonyos szempontból már megszolgált bizalmat figyelembe fogja venni.
Ugyanakkor figyelmeztet bennünket az, hogy miközben a bizalmat erõsíti a román kormány legutóbbi döntése, nevezetesen a tanügyi törvény, az oktatási törvény módosítására tett ígéret, illetve határozat, ugyanakkor ennek a fogadtatása, nevezetesen az Iliescu és pártja részérõli fogadtatása azt is jelzi, hogy mennyire nem volt jóhiszemû az a román vezetés, amely ezt a szerzõdést az õsz folyamán aláírta. Hiszen ennek a szerzõdésnek a gyenge pontjai között mégiscsak Bppen a legerõsebb pont volt az, hogy szavakban benne volt az anyanyelvi oktatás joga.
Volt még egy értelmezési vita is a szerzõdés aláírása körül, hogy ebben benne van-e vajon, mondjuk, a magyar egyetem helyreállítása Kolozsvárott, és az RMDSZ erre vonatkozó álláspontját hevesen elvitatta rögtön az akkori román kormány. Mondhatjuk tehát, hogy most ez is leleplezi Iliescut és a szerzõdést kötõket, hogy amennyiben a választás más eredményt hozott volna - és most ne bocsátkozzunk bele abba az úgyis bizonyíthatatlan találgatásba, hogy a szerzõdés kit segített, de amennyiben a román nép nem döntött volna olyan bölcsen és Iliescuékat és kormányát a hatalmon tartja -, akkor láthatjuk, hogy mi következett volna be, hiszen a mostani kritika, az oktatási törvény felülvizsgálatával szembeni kritika is jelzi, hogy a szerzõdést aláíró román kormányban nem volt meg a politikai akarat a viszony javítására.
Most azonban reményeink szerint megvan ez a politikai akarat, és abban is reménykedünk, hogy ez nem csupán a NATO-tagság még mindig remélt esélyének szól, hanem annak a felismerésnek, aminek itt nemcsak az elhangzó szavak adják tanújelét, hanem inkább az, hogy Románia mai vezetése fölismerte azt, hogy érdekeink valóban évszázadok óta közösek - sokszor az ellenfeleink is közösek voltak -, de most az új világtörténelmi korszakban Románia csak Magyarországgal együtt, mondhatnánk, hogy egy jövendõ szövetségesként boldogulhat.
Azt hiszem tehát, ez az Országgyûlés ki tudja fejezni azt a reményt, hogy Románia a jövõben a NATO-ban is Magyarország szövetségese lesz, és ez garanciát jelent arra vonatkozóan, hogy azok a kisebbségi panaszok, amelyek tulajdonképpen évtizedek óta napirenden voltak, ezek fokozatosan oldódnak és megoldást nyernek. Erre vonatkozóan pedig valóban az európai intézmények, az európai mentalitás érvényesülése jelenti a legjobb garanciát. És ezt kívánjuk, hogy Románia ezt az utat folytassa.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)