DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Három különbözõ országgal kötött alapszerzõdés, három hasonló jogi aktus vitájának harmadik felvonásához érkeztünk, és azt hiszem, hogy e harmadik felvonásban nem szólhatok másként, mint úgy, hogy felvillantsam most amelletti érveimet, hogy miért tudom támogatni a kihirdetés jogai aktusát ebben az esetben is.
Látszólag itt könnyebb a dolgom, mint az elsõ két esetben volt, hiszen most ellenzéki képviselõtársam is - fenntartva korábbi aggályait, de mégis - értékelte azt, ami az elmúlt fél évben, hét hónapban Romániában történt egy politikai hatalmi váltás eredményeként, amelynek részese az ottani magyar kisebbség is mint kormányzó erõ.
Azt kell mondjam, pontosan ez az a mozzanat, amely valahol mindhárom alapszerzõdésben közös. Nevezetesen pedig az, hogy itt és most mikor, hogyan, milyen módon, hogyan tudjuk értékelni azt, hogy ez a fordulat Romániában bekövetkezett. Mert abban közös volt mindnyájunk véleménye, akik eddig szóltunk, hogy valódi fordulat állt be Romániában. Amikor az orosz ügyben szóltam, megpróbáltam erre utalni, és bizony nem értékelném túl az önök által Horn-Iliescu-paktumnak nevezett szerzõdést, hiszen én másként látom.
(22.00)
Nevezetesen pedig úgy, hogy a politikában szoktuk azt mondani, hogy a meghatározás egyik formája lehet az, hogy a politika mûvészet. És ennek egyik eleme az, hogy a politikus a sok-sok ellentmondás közepette képes megragadni azt a pillanatot, amely legalábbis fifti- fifti, fele-fele arányban azzal kecsegtet, hogy valamilyen kibontakozási lehetõség is származhat belõle.
Igenis osztom az elõttem szóló kormánypárti képviselõknek azt a véleményét, hogy bizony pozitívan befolyásolta a választási kampányt a puszta léte ennek az alapszerzõdésnek. Ne feledjük, hogy ha föl is élénkült a második fordulóban Iliescu részérõl is az úgynevezett nacionalista húrok pengetése, azt megelõzõen ezt nem tehette. (Németh Zsolt: Bizony!) Kettõ: hiteltelenebbé vált, hiszen õ volt az egyik aláíró fél.
Ezt a fordulatot egy másik, számomra borzasztóan fontos értékelési mozzanatként, belsõ lépésként, a román nép, benne a magyar kisebbség, szász kisebbség és még más kisebbségek együttes, most többség által meghatározott lépéseként tudom megfogalmazni.
Félünk attól, hogy esetleg negatív fejlemény még bekövetkezhet? Persze, hogy félünk. Nem mondanám, hogy nem félünk, és azt sem, hogy nincs ilyen a történelemben. De azért azt sem mondanám, hogy az eltelt hét hónapot úgy értékeljük, mint az ígéretek betartásához, megvalósításához szükséges és elégséges idõt. Egyébként általában igaz ez a megjegyzésem, amikor azt mondom, hogy egy ilyen nagy horderejû alapszerzõdés teljesítésére valószínû, hogy sem a kettõ, sem a három, sem az öt év nem elégséges; folyamatról van szó, és a folyamatokban állandóan változó szereplõk állandó megértésérõl és támogatásáról.
És amikor errõl szólok, akkor azt is szeretném hozzátenni, hogy természetesen megértem azoknak az aggályait, akik arról szólnak, hogy esetlegesen Madrid után - ha az elsõ úgynevezett körbe nem kerül be Románia - vajh' mi lesz a mostani ígéretekkel. De én sokkal inkább szeretném idézni Severin külügyminiszter mondását, amelyet Nádori képviselõtársam idézett elénk. Nevezetesen pedig azt, hogy Európába az út ebben az esetben, Románia esetében Magyarországon át vezet, s ez a tény akkor sem változik, ha az elsõ körbõl Románia kimarad.
Ugyanakkor nekünk - mint reményeink szerint az elsõ körbe mindenképpen bekerülõ, és az atlanti integráció teljes jogú részeseként most már meghatározó államnak és nemzetnek -, azt hiszem, az az européer viselkedésünk, ha, túl a mostani kihirdetési jogi aktuson, már belülrõl is azt a véleményt fogjuk képviselni, amelyet ma is képviselünk. Nevezetesen, amit Mádai képviselõtársam fogalmazott meg: az egységes Európa, az egységesülõ Európa és benne a magyar határainkon túl rekedt kisebbségek életének megoldására adandó elsõ, valódi történelmi esély kényszerítése, megvalósítása.
Tehát azt hiszem - végezetül -, hogy amikor a magyar-román alapszerzõdésrõl ma vitatkozva kifejezzük kételyeinket is azt illetõen, hogy talán nem minden úgy történik majd, mint legszebb álmainkban reméljük, egyet akkor sem tagadhatunk el; nevezetesen, hogy a mostani kihirdetés pozitív gesztus, egyértelmûen pozitív üzenet, és ezt az üzenetet egy magasabb, integrált Magyarország szinten is fenn kell tartanunk, mert ez az egyedüli útja annak, hogy az erdélyi magyarság sorsán is européer módon segítsünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)