DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Én úgy gondolom, hogy Eörsi Mátyás államtitkár úr - úgy is mint a külügyi bizottság korábbi elnöke - csak örülhetne annak, hogy legalább ilyenkor, egy késõi órán egy érdemi külügyi vita zajlik a magyar Országgyûlésben.
Sokszor elmondtuk már sokan, a Ház mindkét oldalán, hogy idõnként szükség volna ilyen vitákra. Talán úgy tûnik, hogy most van egy ilyen virtuális külügyi bizottság. Azt hiszem, el is fogadnánk ezt az összetételt, és talán akkor a szavazási eredmények is jobban alakulnának a külügyi bizottságban. De túltekintve a formai kereteken, hogy kik vesznek részt ebben a vitában, én azt szeretném remélni, hogy ez a vita is elõ tudja mozdítani a két ország jobb viszonyát, csak azt kellene látni a parlament szemközti oldalán lévõ kormánypárti képviselõknek is - én azt hiszem, inkább az a helyes, hogy a szemben levõ oldalon a szálkát nem látják, miközben a saját szemükben van a gerenda, úgyhogy az elõbb a közmondást, azt hiszem, rosszul idézte Mádai képviselõtársunk - amit valóban észre kellene venni: azt, hogy igenis az ellenzéknek a legnagyobb felelõsségérzettõl vezérelve ebben a vitában is - ahogy Csapody képviselõtársam mondta - a célja igenis a szlovák-magyar jó viszony.
S talán meg is kell állni egy percre, mert lassanként már mind az ország, mind a nemzetközi közvélemény a folyamatos propaganda, agymosás hatására hajlamos elhinni, hogy a mostani kormány az, amelyik jószomszédi viszonyra törekszik a szomszéd országokkal, a magyarsággal, a szomszédos népekkel, hála istennek, hogy már nem folytatja a munkáját az a kormány, amelyet õk felváltottak - ezt Eörsi Mátyástól már hallottuk. Nem tudom, hogy nem veszik-e észre azt, hogy a jószomszédi viszonyt igenis azzal lehet szolgálni, ha bizonyos eredményeket érünk el.
Én nemcsak képviselõként beszélek, hanem talán olyan képviselõk nevében is beszélhetek, akik a szlovák-magyar szerzõdés napirendre tûzését követõ vitákban mind a parlamentben, de még a ratifikációt megelõzõen a külügyi bizottságban és a sajtóban is megpróbáltak jóhiszemûek lenni, megpróbálták ebben a szerzõdésben megtalálni a biztató jeleket. Én soha nem vitattam, és ma sem vitatom, hogy ebben a szlovák szerzõdésben voltak és vannak olyan pontok, amelyek elõmozdíthatták volna a jobb viszonyt Szlovákia és Magyarország között, a szlovák és a magyar nemzet között. De ahogy annak idején a vitában én már elmondtam, ennek a szerzõdésnek a próbája csak a késõbbiekben bekövetkezett események lehetnek, tehát az, hogy a szerzõdésben levõ jó tendenciák érvényesülnek-e vagy a rossz tendenciák. S akkor, a '95. márciust követõ vagy az aláírást övezõ napokban Kovács László külügyminiszter is egyetértését fejezte ki azzal a véleményemmel, hogy igenis a jövõ fogja megmutatni, hogy ez a szerzõdés mit ér.
(21.10)
Tehát azoknak a nevében, akik annak idején tartózkodtak a szerzõdés ratifikációjakor éppen azért, hogy ezzel is jelezzék azt, hogy mennyire szívükön viselik a szlovák-magyar jóviszonyt, és ezért hangoztatott fenntartásaik ellenére nem a "nem" gombot nyomták meg, hanem a tartózkodást... - úgy látom, hogy sajnos itt összejön az összhang, egy olyan összhang jön össze, hogy azok is, akik reménykedtek, hogy a szerzõdésnek a betûjébõl levezethetõ egy jó szellem, sajnos meg kell hogy állapítsák, hogy bizony ezek a várakozások nem váltak be.
Nem akarom azt állítani, hogy ez a kormánynak a bûne vagy felelõssége, hogy ez a szerzõdésbõl fakad. Én a felelõsséget a másik félben látom. A kormánynak lehet jóhiszemûséget szemére vetni, de ebben a tekintetben a kormány felelõsségét ma is elsõsorban abban látom, hogy ebbõl a szerzõdésbõl jó és rossz vonásaival együtt nem tudott többet kihozni, és most ezzel az aktussal, hogy a parlament elé hozza kihirdetésre, ezzel tulajdonképpen megerõsíti annak a szerzõdésnek a rossz olvasatát, ami sajnos bekövetkezett. Ezzel, ahelyett, hogy valóban a figyelmet keltené fel, a világ figyelmét próbálná felkelteni, megerõsíti azt, hogy minden rendben van, mert ezt a szerzõdést, ezt a szomszédi kapcsolatot is ki lehet pipálni.
Tehát itt szeretném leszögezni a Magyar Demokrata Néppárt nevében, hogy pártom, mint eddig is, most is meggyõzõdéses híve a jószomszédi kapcsolatoknak, és a szlovák nemzetnek jókívánságait fejezi ki, hogy államiságának birtokában az önrendelkezési joggal élve, reméljük, képes lesz a szlovák nemzet felülemelkedni azon a rövidlátó politikán, amellyel valóban - szomorúan kell megállapítanunk, és nem a magyar parlament mondja ezt, hanem ezt mondja az Európai Unió, ezt mondják a Szlovákiába akkreditált nyugati demokráciák képviselõi - Szlovákia kirekeszti magát az európai demokráciák sorából. Ezt látjuk már a NATO- tagság várható döntéseiben, és legújabban már az európai uniós tagság perspektívája is sokat romlott.
Tehát amikor a magyar Országgyûlésben egyes pártok, egyes képviselõk, az ellenzék úgy véli, hogy nem érett meg az idõ a szerzõdés kihirdetésére, akkor tulajdonképpen mi nem egy elszigetelt kisebbséget jelentünk, hanem mi összhangban vagyunk az európai demokráciák más formában, de hasonlóan kifejezett aggályaival. Úgyhogy én azt a reményemet szeretném csak megerõsíteni, hogy ezt a döntést a jövõ héten nem egyszerûen párthovatartozás, pártfegyelem alapján fogják meghozni, hanem lelkiismeret szerint.
Utoljára, hogy még kitérjünk Nelson admirálisra is, akinek a személyét itt felvetették, vele kapcsolatban sok - nem is adomát -
hiteles történetet ismer a történetírás, de talán az elõbb felhozott példánál érdekesebb és akutálisabb lenne az, hogy amikor a brit flotta a veszélyessé vált dán flottát megsemmisítette Koppenhága kikötõjében, ez úgy történt, hogy Nelson megszegte az utasításokat. Ugyanis az óvatos politikát elõíró admiralitás azt üzente, hogy ne hatoljon be Koppenhága kikötõjébe, túl veszélyesnek ítélte. Nelson a távcsövet az üzenetet rögzítõ zászlókra szögezte, csak a távcsövet a vak szemére helyezte. Jó lenne, ha a jövõ héten a döntésnél a pártutasítástól függetlenül azok a kormánypárti képviselõk, akiknek ebben a kérdésben van lelkiismeretük, most a vak szemükre szögeznék a látcsövet vagy a fülhallgatót. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)