DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két rövid megjegyzést szeretnék tenni. Gondolatmenetem egyik felét már Rockenbauer képviselõtársam elmondta, de a másik felét még elmondanám.
Kedves Államtitkár Úr! Annak idején, amikor az alkotmány megszületett és az Elnöki Tanács ezzel kapcsolatos jogkörét az Országgyûlésre helyezte, ezt nem véletlenül tette. Lehet, hogy a késõbbi alkotmányfejlõdés során ez megváltozik, én azonban azt gondolom, hogy emögött elsõsorban az húzódik meg, hogy egyetlen magyar kormánynak se legyen módja nemzetközi szerzõdést sutyiban megkötni. Az Országgyûlés igenis kontrollálni akarja ezt a folyamatot, és én a magam részérõl nem ajánlom jövendõ országgyûléseknek sem, hogy errõl a jogáról lemondjon.
Ha pedig megnézzük azt, hogy itt '91-ben és '96-ban kötött alapszerzõdésekrõl van szó, és olyan automatizmus mûködne, mint amirõl az államtitkár úr beszél - bár a ratifikációs idõpontok itt nincsenek föltüntetve, és én fejbõl ezt sajnos nem tanultam meg -, de különbözõ idõpontokban ratifikált szerzõdések egyszerre való kihirdetésérõl esik szó. Ez pedig azt jelenti, hogy különféle okokból ez nem automatikusan történik - akkor pedig politikai jelentõsége van!
A másik rövid megjegyzésem: igen, a fuldokló is belekapaszkodik a szalmaszálba, de ettõl a szalmaszál még nem alkalmas életmentési eszköz. (Derültség az ellenzéki sorokban.)
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)