DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mélységesen egyetértek Németh Zsolt befejezõ szavaival, amelyekben azt állapította meg, hogy az a célja, hogy a szlovák-magyar viszony kimozduljon a holtpontról, és ezt próbálta meg logikailag alátámasztani. Amikor azonban végighallgattam ezt a beszédet, majd csatlakozott hozzá Csapody képviselõtársam is, akkor benne olyan elemekre találtam, amelyek igaziból nem nagyon... - hogy mondjam... - arról gyõznek meg, ami mellett érveltek!
Nevezetesen, miközben itt mindnyájan tudjuk, hogy komoly gondok vannak az érvényesítésben, de igaza van Kasuba képviselõtársamnak, hogy mindennek ellenére az alapszerzõdés az egyedüli kapaszkodópont belül és kívül egyaránt, hogy olyan minõsítések hangozzanak el a magyar parlamentben, amivel nem igazán tudok én magam mit kezdeni. Elhangzott itt olyasmi, hogy "nacionálbolsevik" meg "operettdemokrácia"... Kérem tisztelettel, hát azért könyörgöm! Nemzetközi megfigyelõk által is elfogadott demokratikus játékszabályok szerint választott a szlovák nép ezelõtt néhány évvel, és nem sok van hátra ebbõl a ciklusból! Akkor az Isten szerelmére, ne adjunk a magyar parlamentbõl - én megértem a lélektani alapját ennek az indulatnak, de nyugodtan, szépen elmondva - ilyen minõsítésekkel érvet adni szlovák nacionalista politikai erõknek, amelyekkel esetleg több szavazatot tudnak majd elérni, mintha most kihirdetjük ezt (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.), mert kivesszük azt az érvet, amely, már hallom, úgy fog szólni, hogy lám, lám, ugye, megmondtuk, hogy ezek mit akarnak! Itt most kibújt a szög a zsákból!
Én ehhez nem szeretnék asszisztálni. Köszönöm a figyelmet.