DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár úr nagyon leegyszerûsítette a kérdést, amikor azt mondta, hogy itt végeredményben egy egyszerû jogi aktusról van szó, amelynek semmifajta nemzetközi kihatása nincs, végül is arról van szó, hogy van egy érvényes alapszerzõdés, és a magyar állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy ezt a szöveget hiteles formában megismerjék. Ez kétségtelenül igaz; ezek után nem teljesen értem azt a vitát, ami az elõzõekben lezajlott az orosz alapszerzõdéssel kapcsolatban, ahol a Ház mindkét oldalán nagyon hangsúlyozták - kormánypárti képviselõtársaim is hangsúlyozták -, hogy milyen fontos pozitív gesztusokat adni, kedves orosz barátainkat biztatni, hogy tartsanak ki a jó úton.
Nos, valaki még lehet olyan naiv, hogy ebben hisz, de olyan naiv nem lehet, hogy ugyanezt szlovák vonatkozásokban el tudja mondani. Ennek ellenére a magam részérõl rendkívüli mértékben helyeslem, hogy a kormány ki akarja hirdetni ezt az alapszerzõdést. Lássák csak meg a magyar állampolgárok, hogy ez az a szöveg, amelybõl semmi nem valósult meg, ez az, amire olyan nagyon büszkék vagyunk, és ez az, ami rendkívüli külpolitikai kudarcunknak felel meg, noha annak idején nagyon sok külpolitikai sikert tudtunk bekönyvelni. Valóban - ezt ellenzéki oldalról is el kell ismerni - az alapszerzõdés aláírása reményt keltett Európa sok politikusában, nem ismervén eléggé a szereplõket. Mert azt gondolom, egy szerzõdés megkötéséhez annak végrehajtásában érdekelt felekre van szükség, mint ahogy ezt ezerszer elmondtuk.
Nem akarván az idõt túlságosan nyújtani, szinte a kétperces keretben maradva azt szeretném mondani, hogy érthetõ és a kormány számára nem feltétlenül bölcs dolog ennek az alapszerzõdésnek a kihirdetése. Az ellenzék ezek után mit tehet? Mérlegelhet. Vagy azt mondja, hogy ugyan kérem, ennek valójában az ég világon semmi jelentõsége nincs - mint ahogy államtitkár úr ezt fel is vezette -, persze, ki kell hirdetni, mert beletartozik a szokásrendbe, nem kell ezen sokat hepciáskodni, és akkor az ellenzék is megszavazza, és akkor látszólagos béke van. A másik lehetséges magatartás az, hogy az ellenzék azt mondja, nem szavaztam meg ezt már új korában sem, tiltakoztam ellene megkötésekor, a ratifikációnál elmondtunk minden lehetségest, amiért ez rossz, hát akkor következetesek vagyunk, és a kihirdetést sem támogatjuk.
A kereszténydemokraták ebben az esetben ezt a következetességet vállalják, mert nem éreznek semmiféle olyan szempontot, amely az eredeti álláspontjukat megváltoztatná, vagy az eredetit ugyan nem változtatná meg, de mégis valamifajta haszon származhatnék abból, lenne valami olyan szlovák válasz, vagy történt volna valami olyan a szlovák kormány részérõl, amely indokolná, hogy esetleg ne adjunk igazat az államtitkár úrnak, hanem gondoljunk arra, hogy van itt valamilyen fajta gesztus értékû lehetõség, és akkor van mire ezt a gesztust megadni.
(20.30)
Sajnos, kedves képviselõtársaim, nincs - ez a szomorú helyzet. Ennek megfelelõen ezt a kihirdetést nem tudjuk támogatni, és ellentétben az elõzõvel, ahol még lehet arról beszélni, hogy ha nem most, hanem egy késõbbi idõben, akkor sokkal jobb légkör alakulhat ki, és akkor természetesen senki nincs e Házban, aki a magyar-orosz kapcsolatok fontosságát vitatná; mint ahogy nincs senki e Házban, aki a magyar-szlovák kapcsolatok fontosságát vitatná, sõt, érzésem, meggyõzõdésem szerint mindkét népnek létérdeke a kapcsolatok rendezése. Sajnos, ehhez a mai szlovák kormány nem partner. Ezért csodálkozom, hogy kormánypárti oldalról nem jelenik meg egy olyan gondolat, hogy: tisztelt Ház, igen, megkötöttük, érvényes, ki kell hirdetni, ez egy kormányzati felelõsség. De azért a sorok között valahol üzenni kellene az ellenzéknek, hogy: segítsetek már; egy egységes nemzetpolitikában gondolkodva ti meg tudjátok küldeni azt a jelzést, amit meg kell küldeni!
Úgy érzem - az elhangzott kisgazda fölszólalást is figyelve -, hogy az ellenzék érzi ezt a feladatot. Nem volna helyes ebben a helyzetben egy 100 százalékos igen szavazatot megnyomni (Sic!), és értelmesen együttmûködõ kormány és ellenzék meg tudja osztani a feladatokat. A mi feladatunk itt annak jelzése, hogy a szlovák kormány rossz úton jár -
és mi ezt a feladatot teljesíteni fogjuk. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)