DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Hallgatva a vitát, meg kell állapítsam, hogy nyilván nemcsak saját népünknek, nemcsak más népeknek, hanem magának Oroszországnak is szól, ha ez a jelzés megszületik. A gesztuspolitika abban az esetben, ha annak, aki a gesztust teszi, nem használ, hanem hátrányosabb helyzetbe hozza, ez nem egy jó dolog. Ezt már többször megfogalmaztuk ennek a Háznak a falai között.
Ugyanakkor ellentmondást érzek Rácskay képviselõtársamnak abban az érvelésében, amikor egyrészt azt mondja, hogy a nemzetközi jogra bízzuk, és a gesztust meg kell tenni. Másrészt viszont azt mondja, hogy mindent meg kell tennünk, hogy visszaszerezhessük ezeket a mûkincseket. A kettõ ellentmondásban van egymással. A nemzetközi jogban foglalt álláspontok bizony nem maguktól szoktak érvényesülni; az egy folyamatnak, egy kényszerítõ folyamatnak szokott a következménye lenni, s ebben minden szalmaszálat - azt hiszem - meg kell ragadnunk.
Ha orosz demokráciára, Oroszországra gondolunk és arra, hogy a magunk aránytalanul kisebb méretével egyáltalán tudunk-e valamit segíteni, én másképp látom, mint Szabó Lajos Mátyás képviselõtársam. Azt hiszem, pontosan azzal tudunk segíteni, ha már amellett döntünk, hogy valamiféle jelzést adunk, akkor jelzést adunk Jelcin elnök álláspontja mellett, amely a nemzetközi megítéléssel vág egybe, és a vonakodása teljesen egyértelmû és nyilvános, hogy ezen alapszik. S ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy az orosz dumának is valamiféleképpen ez jelzés lehet. Nyilván azonnal a hatása nem feltétlenül mutatkozik meg, de nem foglalhatunk el másféle álláspontot, mint amit a nemzetközi jog ebben az esetben diktál nekünk.
S engedjen meg szintén Szabó képviselõtársam egy megjegyzést: én nem vagyok annyira biztos, hogy Bergyajevnek igaza volt. Nekem úgy tûnik, hogy a Szovjetunió összeomlása és megszûnése nem kizárólag belsõ erõk eredménye volt. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)