DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mindenkivel egyetértek, aki elõttem felszólalt és azt mondta, hogy valóban - idézem Szabad Györgyöt - "fundamentális jelentõségû" alapszerzõdés kihirdetésérõl vitatkozunk most. Egyetértek azokkal is, akik azt mondják, hogy nekünk tennünk kell azért, hogy az oly szépen ecsetelt nemzeti kincsrész, az elrablott javak, ha lehet, minél hamarabb visszakerüljenek a magyar állam, illetve a jogos, ezen államon belül õt megilletõ tulajdonosához.
Ugyanakkor, ha Szabad György azt mondta, hogy kicsit elõrébb kezdi, a dolgok megértése miatt én is szeretném egy picit elõrébb kezdeni, bár ígérem, rövid leszek. '906-ban volt az, amikor Szentpéterváron egy angol utazó kétéves tapasztalatait összegzendõ egy szociografikus értékû mûvet tett le az olvasók asztalára, és elõszavában azt mondta, hogy milyen érdekes, mi azt hisszük, hogy ismerjük Oroszországot, és aztán ha mélyebben belemegyünk, akkor rá fogunk döbbenni, hogy talán a nála messzebb lévõ Kínáról több információnk van, mint errõl a hatalmas eurázsiai államról. '906 volt, amikor ezt írták. Egy jó 60 évvel késõbb Nyikolaj Bergyajev azt írta, hogy a kommunizmus az orosz társadalom belsõ állapota, azt kívülrõl megdönteni nem lehet, azon túl fog lépni az orosz nemzet.
(20.00)
Váteszi szavak voltak Bergyajev szavai. A túllépés bizonyos értelemben megtörtént. Ma már nincs Szovjetunió. De amikor azt a kérdést tesszük fel, hogy vajon a duma többsége jól vagy rosszul döntött-e akkor, amikor nemcsak a magyarokat, hanem ezen európai részen és másutt is - ne feledjük el, hogy a második világháborúnak másik irányú frontjai is vannak májust követõen, '45-ben - ért sérelmek alapján hogyan dönt, tükröz egy olyan tudatállapotot az ottani duma éppen most törvényhozással megbízott többsége, amely szintén - véleményem szerint - egy belsõ állapot. Ez nem más, mint az a belsõ állapot, amely az orosz demokrácia fejlettségi szintjérõl, fejlõdésmenetérõl, annak egy bizonyos szakaszáról kivetített kép.
Hogy mennyire így van ez, jelzi, hogy Jelcin elnök megpróbálja megvétózni ezt a döntést. A duma ismételten - ha szabad hinni a szavazási procedúra körül alakult dolgoknak -, ha tévedéssel is, de elveti az elnöki vétót. Mi másról tanúskodik ez, ha nem arról, hogy itt egy belsõ pillanatról van szó. Az alkotmánybíróság, az orosz alkotmánybíróság döntését még várhatjuk. De ha hiszünk abban, hogy az orosz demokrácia képes elõrehaladni az alsóház éppen aktuális összetétele ellenére is vagy azzal együtt, akkor azt hiszem, hogy nekünk itt, a magyar parlamentben és másutt is, a beszédem elején elismert igazságokkal együtt, azon kell gondolkodnunk, hogy vajon itt és most, amikor a kihirdetésrõl fogunk szavazni, akkor az orosz demokrácia elõrelépéseit egy piciny mértékben is képesek vagyunk-e elõmozdítani vagy sem. Mert Bergyajevre visszautalva szeretném hangsúlyozni, hogy nekünk s velünk együtt minden sérelmet szenvedett nép fiainak az egyetlen, ami megoldást hozhat, ez az orosz belsõ demokrácia olyan szintre jutása, amikor az orosz alsóháznak sem lesz olyan többsége, amely ezt a nemzetközi joggal - a mi '93-ban helyesen aláírt alapszerzõdésünk 14. cikkelyével - is biztosított dolgot már nem fogja többé elvitatni.
Éppen ezért akkor, amikor államtitkár úr arra utalt, hogy ez a szerzõdéskihirdetés egy olyan jogi aktus, amely elsõdlegesen azt teszi lehetõvé, hogy honpolgáraink itt, belül az országban, teljes szövegében, hivatalos szövegében hozzáférhessenek a magyar-orosz alapszerzõdéshez, akkor azt hiszem, megfontolandó, hogy a hozzáfûzött külügyminiszteri levéllel, az '56-ért való - hogy úgy mondjam - bocsánatkéréssel együtt minél többen, ha akarják, eredeti szövegében hozzáférjenek ehhez. Ez az egyik.
A másik: azt hiszem, ha most a szavazást vizsgáljuk, nevezetesen, hogy miként döntünk akkor, amikor a kihirdetésre igent vagy nemet nyomunk, nyilván természetesen mindkét variációnak - mint minden variációnak - negatív és pozitív hatása egyszerre, egyidejûleg van. Én természetesen mégis - mint kormánypárti képviselõ, mint olyan, aki egy picit foglalkozott Oroszországgal - pontosan tudom azt, hogy ebben az esetben nem igazán éri meg számunkra, hogy az egyéb diplomáciai eszközök - amelyek minden szinten rendelkezésünkre állnak, és az integráció kiteljesedésével egyre inkább rendelkezésünkre állnak majd - elõl elvágjuk a használat lehetõségét. Mert ez az elutasítás egyik lehetséges negatív hatása. A másik pedig - mint negatív hatás -, azt hiszem, még kellemetlenebb: ha azt mondom, hogy a jelen összetételû duma felé pozitív jelzéssel nem ér fel az, ha most mi nem hirdetjük ki hazánkban ezt az alapszerzõdést. (Zaj az ellenzéki oldalon.)
Azt hiszem, hogy ebben a helyzetben nekünk társakat kell keresnünk arra a nemzetközi diplomácia porondján, s a magunk diplomáciai esélyeit felhasználni arra, hogy összjátékkal segítsük elõ azt a belsõ orosz fejlõdést, amelynek bekövetkeztében ez az egész helyzet meg fog szûnni. Ezért kérem önöket, hogy fontolják meg még egyszer érveiket, és a kihirdetést támogassák. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)