RÁCSKAY JENÕ (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam Németh Zsolt és Szabad György képviselõtársaimnak tényleg az ügy miatt aggódó szavait, de engedjék meg nekem, hogy a patkó ezen oldalán ülvén is, egy kicsit más megközelítéseket alkalmazzak.
Én is mindenképpen nagyon fontos kérdésnek tartom ezt az ügyet, és én is sajnálom azt, hogy ilyen kevés kollégánk, országgyûlési képviselõtársunk vesz részt a vitában ezen a viszonylag késõi órán. De én azt hiszem, hogy maga a szavazás a jövõ héten fog lezajlani - remélem, ott mindenki mérlegeli ennek a döntésnek a súlyát a szavazógomb lenyomásával.
Én azt hiszem, osztanunk kell Eörsi Mátyás államtitkár úrnak azon szavait, aki úgy fejezte ki magát, hogy nem eszközrendszere a külpolitikának a kihirdetés megakadályozása, meggátolása. Ez azért is így van, hisz ezzel a gesztussal - tehát hogyha ezt mérlegelnénk és nem hirdetnénk ki - pontosan ezt a döntési mechanizmust szentesítenénk valamilyen módon; tehát elismernénk azt, hogy igazából az orosz duma döntése eltántorít minket attól, a két ország között 1991-ben az alapszerzõdés aláírásával vagy '95 májusában a hatálybaléptetésével beindult folyamattól, amelyik az utóbbi idõben látható módon megtorpant, és teljesen vissza tudjuk fogni.
Ez azért is így van - visszatérve az eredeti kérdésre -, hisz a Szabad György képviselõtársam által idézett 14. cikkely, amelyik valójában pontosan tartalmazza ezt a kérdést, ismereteim szerint már 1913 óta a nemzetközi jog elõírásai szerint a nemzetközi jogba is beleütközik, ha az orosz duma döntését ebbõl a szempontból elfogadjuk, hisz ez a nemzetközi jogi elõírás kinyilvánítja azt, hogy a mûkincsek, mûtárgyak nem képezhetik hadizsákmány részét. Tehát a nemzetközi jog az alapszerzõdés mellett fogódzókat is nyújt nekünk ebben a kérdésben.
Szabad György képviselõtársam utalt is arra, amit el kell hogy mondjak: az orosz duma döntése még jelenleg sem lépett hatályba, hisz különbözõ processzusok folynak az orosz törvényhozásban, Jelcin elnök az alkotmánybírósághoz fordult ebben az ügyben. Ez így is érinti ezt a kérdést, hisz elég, hogyha utalunk arra, amit pontosan elmondtak az elõbb a képviselõtársaim: tehát Herzog- és egyéb gyûjteményekrõl, a sárospataki könyvtárról beszélhetünk, akár a Batthyány- vagy a Hatvani- gyûjteményrõl is: ezek jó része pontosan abba a kategóriába eshet, amire még ez a duma általi elutasítás is vonatkozhat, tehát a háború idõszakában üldözöttekre vagy az egyházaktól elvett gyûjteményekre, nemzeti kincsekre vonatkoznak.
Azért azt hiszem, itt az Országgyûlés megfogyott színe elõtt mindenképpen le kell szögeznünk: a Szabad Demokraták Szövetsége is úgy gondolja, hogy a második világháború utolsó idõszakában, sõt, az 1945 utáni idõszakban Oroszországba került mûkincsek egésze a magyar nemzet tulajdonát és a magyar menzet értékét képezi. Ezt mindenképpen le kell szögeznünk, és mindent meg kell tennünk azért, hogy ezek az értékek minél nagyobb értékben visszakerüljenek. Én azt hiszem, az az út és mód, ami 1991 óta zajlik, erre jórészt alkalmas lehet. Gondoljunk arra, hogy olyan európai szintû hatalmak, mint mondjuk Németország, vagy jelentõsebb egyéb államok mint Hollandia, vagy kisebb államok mint Liechtenstein is perben - és részben haragban - áll Oroszországgal, a vissza nem szolgáltatott, a háború után valamilyen módon odakerült mûkincsek ügyében.
Én azt hiszem, ez egy hosszú, verejtékes folyamat lesz, amelyik a két ország kapcsolatát részben meg is terhelheti; de én azt hiszem, ezzel a gesztussal, ha most az Országgyûlés ezt a becikkelyezést elutasítaná, nem segítene, hanem ártana ennek az ügynek.
Én arra kérem a képviselõtársaimat, hogy a jövõ heti végszavazáskor mindenképpen az országgyûlési határozati javaslat becikkelyezése mellett döntsenek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
(19.50)