ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Igen tisztelt miniszter úr, köszönöm szépen a válaszát. 1996. novemberében adtam be ezt az interpellációt, több mint hat hónappal ezelõtt, és sajnos most is idõszerû ez a kérdés. Az M7-es ügyében újabb gondok merültek fel. Felmerült a nyomvonal kérdése. Tudomásom szerint, ahogy a sajtóból tájékozódtam errõl, az FM erdészeti hivatala másodszor sem járult hozzá a másodfokú határozatában a már ötödik nyomvonal - ezt hangsúlyozni szeretném: ötödik nyomvonal - az 1993-as évtõl, amelyet kidolgoztattak, óriási pénzekbe kerültek ezek, az úgynevezett V-nyomvonal megépítéséhez sem. Szalai Béla közlekedési miniszteri biztos úr úgy nyilatkozott, hogy nem hivatali packázásról van itt szó, hanem valós érdekek összeütköztetésérõl a nyomvonal tekintetében Zamárditól a Balaton déli végéig, illetve az országhatár végéig, s így folytatta: "amit csak társadalmi konszenzussal lehet megoldani". Egyszerûen nem tudom értelmezni ezt a nyilatkozatot. Én úgy gondolom, hogy inkább kormányhatározattal kellene ezt és nem társadalmi konszenzussal, hiszen a kormány felelõssége megvan ebben a tekintetben.
Miniszter úr, amikor ez év tavaszán Kaposváron járt, a megyei sajtónak nyilatkozott az M7-es autópálya ügyével kapcsolatban és azt az ígéretet tette, hogy 2005-ig az M7-es autópálya a Balaton déli végéig meg fog épülni - és minden reménység szerint az országhatárig is.
(17.10)
Én pedig úgy látom, hogy 1994 óta az autópálya ügye Zamárditól a nagyon fontos dél-balatoni részig hibernált állapotban van. Ha most újra kezdik egy új nyomvonal építését, illetve annak tervei (Az elnök a csengõ megkocogtatásával figyelmezet az idõ leteltére.) kidolgozását, amely 15 kilométerrel menne távolabb a déli partrésztõl, az teljes mértékben értelmetlen lenne, hiszen a balatoni forgalmat... (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.)