DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. A kormányoldal felmordulása jelezte, hogy valóban a liberálbolsevista kormány utolsó nyarát élik meg. Úgy gondolom, ennek kapcsán érdemes gazdaságunk jelenlegi állapotáról néhány gondolatot felvetni - továbbá a közbiztonságról és mindarról, ami a magyar társadalmat nyugtalanítja.
Horn Gyula miniszterelnök úr az elmúlt idõben többször hangoztatta, hogy 1997 a fordulat éve. Ugyanakkor Petõ Iván még mint párt- és frakcióelnök kijelentette, hogy 1997 a remény és a vergõdés éve. Úgy gondolom, nagy hiba lenne a magyar jövõt a vergõdéshez hasonlítani; ezzel semmiképpen nem értünk egyet. A fordulattal is csak annyiban, hogy sajnálatos módon az nem a gazdaságban, hanem a kormány megítélésében következett be, hiszen ma már a magyar társadalomnak nincs semmilyen valóságos ereje, amely ne szeretné a kormány mielõbbi távozását, és egy olyan új erõnek az adminisztráció csúcsára kerülését, amely az ország dolgait valóban rendbe tudja tenni.
Úgy gondolom, ennek a kormánynak a mûködése alatt a gazdaság és a társadalom szinte minden részében sikerült válsághelyzetet elõidéznie, hiszen a pénzügyminiszter úr értékelésével ellentétben válság alakult ki az iparban, válság alakult ki a mezõgazdaságban, válság alakult ki a közlekedésben, válság alakult ki az egészségügyben, válság alakult ki az oktatásban, válság alakult ki a pénzügyi szektorban, és válság alakult ki a közbiztonságban, valamint az élet szinte minden területén.
A társadalommal óriási áldozatokat hozatott meg ez a kormány. Gondoljanak csak a Bokros-csomagra, vagy gondoljanak a tandíjrendeletre, vagy gondoljanak arra a helyzetre, amely a kórházi ágyak drasztikus csökkenéséhez vezetett. Úgy gondolom, jól érzékelhetik, hogy a már amúgy is szégyenletesen alacsony reálkeresetek a Horn-kormány ideje alatt, tehát ebben a ciklusban legalább 17 százalékkal csökkentek, ami önmagában érzékelteti e kormány tevékenységének a következményeit, hiszen ez a 17 százalékos reálbércsökkenés a kormány adataiból állapítható meg. Százezrek nem tudják kifizetni számláikat, nem képesek gyógyszereiket kiváltani, nem képesek lakbéreiket fizetni. Ugyanakkor egy szûk rétegnél milliárdos magánvagyonok halmozódnak fel, és ennek birtoklását és újrafelosztását maffiózó háborúk kitörése jelzi, és ezek tartják rettegésben a lakosságot.
A legkeményebb bûnözés méreteinek növekedésére jellemzõ, hogy az elmúlt öt évben a szándékos emberölések száma 1500-ra növekedett - ez 50 százalékos emelkedést jelent a korábbiakhoz képest -, de különösképpen aggasztónak tekintjük, hogy ezen belül a nyereségvágyból és más aljas indokból elkövetett emberölések külön kategóriát képeznek; a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölések száma 100 százalékkal emelkedett, ami mutatja, hogy a bûnözésen belül a társadalom számára leginkább elfogadhatatlan úgynevezett kemény bûnözés rendkívüli mértékben emelkedik. Erre utal az életnek szinte minden olyan jelensége, amely akár a legutóbbi napok eseményeihez is sorolható. Gondolok itt arra, hogy például a máriaremeteihez hasonló vandál támadás korábban teljességgel elképzelhetetlen lett volna, mint ahogy elképzelhetetlenek voltak a papgyilkosságok és az egyéb súlyos bûncselekmények is.
Ezért a Független Kisgazdapárt - befejezem a mondatot, elnök asszony - követeli a kormány részérõl a szükséges intézkedések megtételét.
Köszönöm a türelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)