POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. A miniszterelnök, persze, mint kormányának bármely tagja, kritikával is illethet akár egy törvényt, írói munkássága részeként ezt nyilván megteheti, de nem helyes, ebben mindannyian egyetértünk, mert más kötelmek, más kötelezettségek vonatkoznak egy miniszterelnökre, egy hivatalban lévõ kormány tagjára, mint bármely közíróra vagy újságíróra.
Talán nem helyes, hogy az ügynöktörvény kapcsán a Fidesz képviselõje is szót kér, mert egyszerûen visszaélhet azzal a helyzetével, hogy szerencséje volt, hogy késõbb született, és nem kellett ilyen választás elé állnia, amely elé a többi párt egyes képviselõi vagy tagjai esetleg kerültek.
Egyetlenegy ok miatt kértem szót, ez pedig az, ami képviselõtársam hozzászólásának indítóoka volt, hogy Horn Gyula Csehák Judit védelmében szólalt meg, ha úgy tetszik. Csehák Judit arról beszélt, hogy õ azért hozta nyilvánosságra nyilatkozatát, mert nem szerette volna, ha õt, az egykori kormány tagját összekeverik az egyszerû ügynökökkel. Nos, én sem szeretném, ha Csehák Juditot bárki összekeverné egy egyszerû ügynökkel. Csehák Juditot, ahogyan az akkori kormány akkori tagjait azonban sokkal nagyobb felelõsség illeti, hiszen az egyszerû ügynökök, akik sok esetben verés, bírói vagy rendõri fenyegetettség alapján írtak alá, fönntartói voltak annak a rendszernek, mely rendszer haszonélvezõi (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.) csehákjuditok és horngyulák voltak.
Csehák Judit szerepe, aki csinos és népszerû, nyilván az, hogy mögötte a kevésbé csinos és kevésbé népszerû Horn Gyula kislisszolhasson abból a politikai csapdából, amit számára egy legitim módon meghozott és érvényes törvény teremtett. Horn Gyulának is, ahogyan az akkori kormány akkori tagjainak, döntenie kellett volna a politikai szerep vagy pedig a visszavonulás között. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)