DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! A közelmúltban Horn Gyula kijelentette a hatályos 1994. évi XXIII. törvénnyel - népiesen: ügynöktörvénnyel - kapcsolatosan, hogy rossz törvény, a politikai leszámolás eszköze, s igazságtalan volna ezért bárkinek, aki a hatálya alá tartozik - vannak néhányan állítólag -, megkérdõjelezni a képviselõségét. A koalíció módosítaná a törvényt, ám ezzel nem kíván foglalkozni. Végül azt is megjegyezte a miniszterelnök úr, hogy "én is érintett vagyok, de soha sem titkoltam a múltamat."
A miniszterelnök úr kissé eklektikusra sikerült fejtegetését talán a legkifejezõbben dr. Antall József jellemezte, az 1992. december 7-i plenáris ülésen, amikor Horn Gyula pártelnök kijelentette, hogy "a kormány tagjai és azok, akik bizonyos haszonélvezõi voltak az elmúlt rendszernek, akár mint múzeumi fõigazgatók, akár mint vendéglátóipari vezérigazgatók ..." - erre az akkori miniszterelnök a következõt mondta: "úgy gondolom, hogy ezek összevetése akár egy karhatalmi szolgálattal, mialatt mi a gyûjtõfogházban, a Markóban vagy Kistarcsán ültünk, és utána mint szakemberek értünk el valamit, ez a politikai pornográfia kategóriájába tartozik."
Szeretném emlékeztetni a kormánykoalíciót, hogy az egyes fontos tisztségeket betöltõ személyek ellenõrzésérõl szóló törvényt az 1996. LXVII. törvénnyel önök módosították, s nem véletlen, hogy jelentõsen szûkítették - mintegy 10 százalékra - az átvilágítandók körét. A hatályos jogszabály azonban kiállta az alkotmánybírósági kontrollt, és azt, tisztelt Országgyûlés, végre kell hajtani.
A magyar átvilágítási törvény semmiben sem különbözik más országok hasonló jogszabályától, hisz ha a közélet vezetõirõl bárhol a világon kiderül, hogy antidemokratikus szervezettel álltak kapcsolatban, akkor az illetõ két út között választhat: vagy méltósággal visszavonul, vagy pedig marad, és akkor a nevét nyilvánosságra hozzák; Magyarországon a Magyar Közlöny személyi részében, a Magyar Távirati Iroda útján - a határozattal együtt -, ami elképzelhetõ, hogy kellemetlen néhányuk számára. A Magyar Demokrata Fórum azért kénytelen foglalkozni a miniszterelnök sajátos jogértelmezésével, mert az elhangzottak után a sajtó valamilyen okból mélyen hallgatott, és a Demokratikus Charta sem tiltakozott, mondjuk, a Vérmezõn. Képviselõtársaim elõtt is ismeretes, hogy 1974. augusztus 8-án Nixon elnök kénytelen volt lemondani a Watergate-botrány miatt; Németországban pedig akirõl kiderült, hogy a legcsekélyebb mértékben is érintett a Stasi-törvény kapcsán, kénytelen volt lemondani, például Lothar de Mesier. Elképzelhetetlen egy polgári demokráciában, hogy ETA-terrorista, Stasi-ügynök bármilyen közhatalmi funkciót betöltsön.
A miniszterelnök úr nyilatkozatával kapcsolatosan az alábbi kérdések merülnek fel: hogyan várható jogkövetõ magatartás állampolgárainktól, mondjuk, az adó- és a társadalombiztosítási törvény végrehajtásában, ha a miniszterelnök szerint a hatályos törvényeket nem kell betartani? Milyen alapon minõsíti a hatályos törvényt a miniszterelnök akkor, amikor õ felel azok végrehajtásáért, hiszen a végrehajtó hatalom feje? Hogyan lehet egyenlõségjelet tenni, tisztelt Országgyûlés, a pártdiktatúrában született besúgói jelentés és egy ellenõrzött, de legalábbis törvényesen ellenõrizhetõ rendszerben összeállított nemzetbiztonsági anyag között?
Tudomásunk szerint az elmúlt diktatúrában vezetõ tisztséget betöltõ miniszterek és politikai bizottsági tagok nem bírói ítélettel lettek kinevezve, hanem önként, s áldásos tevékenységük nem azonos azzal az állampolgárral, aki munkahelyének elvesztése miatti aggodalmában volt kénytelen párttagkönyvet váltani, és esetleg énekelni az Internacionálét november 7-én.
Végül, de nem utolsósorban: milyen erkölcsi alapon minõsíti a miniszterelnök úr a demokratikus államélet tisztaságának elõmozdítása érdekében megalkotott jogszabályt akkor, amikor a törvény 1. § c) pontja - hogy mindenki elõtt ismeretes legyen, ez azt takarja, hogy önkéntes terrorszervezet tagja - mintha õt is érintené?
(13.20)
A Magyar Demokrata Fórum meggyõzõdése, hogy a miniszterelnök úr nyilatkozata nem eurokonform, nem a Márai Sándor által oly sokszor megírt polgáreszményt testesíti meg. A polgár ugyanis, tisztelt Országgyûlés, törvénytisztelõ. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)