DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A magam részérõl elõször is szeretném megköszönni, hogy a téma idekerült, mert az az érzésem, hogy idõben került ide; semmifajta olyan döntés még eddig nem született, ami végérvényes, tehát nem falra hányt borsók egymásra való dobálásáról van szó - és akkor éppen ez az az idõpont, amikor véleményt lehet cserélni.
Ugyanakkor úgy érzem, itt elfeledkezünk arról a tényrõl, hogy egyrészt igaz az, a tankönyvkiadás nyereséges; másrészt az is igaz, hogy ebben a költségvetésnek jelentõs részesedése van, hiszen nagyon sok olyan család van, ahol a tankönyveket már nem tudnák megvenni a megfelelõ segítség nélkül. Ha ez a segítség egymilliárd forint nagyságrendû, akkor ez szétoszlik a tankönyvpiacon szereplõ cégek között, s ennek egy elég jelentõs, meghatározó része a szóban forgó Nemzeti Tankönyvkiadóhoz kerül. Ha egy olyan tõkét akarunk - és alapformájában - összehozni, amely a tankönyvfejlesztést lehetõvé teszi, ezt bizony a folyamatos éves nyereségbõl is meg lehetne tenni, hiszen valójában költségvetési pénzrõl van szó, nem pedig másról. Ha csak azt a hányadot vonjuk el rendszeresen, akkor ezzel az állam a bevételeket ilyen formában vissza tudja a területre fordítani.
Végül is arra szeretnék rámutatni, hogy ha én jól értettem Pokorni képviselõtársam felszólalását: nem elvi alapokon ellenezte a tankönyvkiadó privatizációját, hanem azt mondta, hogy szülessen ebben az ügyben egy olyan konszenzus, amely a parlament mindkét oldalán vállalható, és amely - úgy tûnik - az oktatási bizottságban már kormánypárti oldalról is kapott politikai támogatást. Ehhez szeretnék a magam részérõl is csatlakozni, hogy ne csak mindig egymást üssük- vágjuk, hanem építsünk is valamit.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)