DR. DOBOS KRISZTINA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a tankönyvkiadás talán az egyik legfontosabb taneszköz; és hogy milyen tankönyvek kerülnek nyilvánosságra és milyen áron, ez ma az oktatásügy legfontosabb kérdései közé tartozik. Azt, amit Pokorni Zoltán képviselõtársam felvetett - hogy nem szabad meggondolatlanul, feltételek nélkül privatizálni a tankönyvkiadót -, úgy gondolom, helyes megállapítás volt, hiszen tudjuk, mi történt az egyes privatizált könyvkiadóknál, azt is tudjuk, hogy a gyors nyereségre való törekedés nem a tankönyveknél megfelelõ eljárás. A tankönyvek nyereségesek, de hosszú távon nyereségesek, hiszen egy jól mûködõ közoktatási rendszerben és felsõoktatási rendszerben a tankönyvek több kiadást, van, amelyik 5-6 vagy 8 kiadást is megér.
Úgy hiszem, arra kellene a kormány képviselõit most felszólítani, vagy arra kellene ösztönözni, hogy minél elõbb a privatizációs elképzelést csak úgy terjesszék a parlament elé, vagy a parlament oktatási bizottsága elé, ha a végre megalakult tankönyvtanács látja ezt, hiszen három évig szüneteltette ez a kormány a demokratikusan mûködõ tankönyvtanácsot, amely a köznevelési tanács része. Most már létezik ez a tanács, rájött a kormány arra, hogy valóban szükség van rá, tehát látni kellene, és az õ véleményüket is szeretnénk kikérni.
A másik nagyon lényeges kérdés pedig, hogy a tudományos könyvek és a tankönyvek összefüggésében semmiféle megfelelõ intézkedés nem történik. Abban az esetben, ha privatizálják a tankönyvkiadót - aminek nemcsak az az értéke van, amelyik megjelenik tárgyiasult formában, hanem eszmei értéke is van -, óhatatlanul nem a tankönyvversenyt idézik elõ, hanem monopolisztikus helyzetet egyes speciális kérdésekben. Ezért egyetértünk Pokorni Zoltán felvetésével (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), és jó lenne, ha a kormány ezen elgondolkodna. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiból.)