HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Röviden néhány kiegészítést ehhez az egyébként, azt gondolom, nem a napirend elõtt való vitához, hiszen volt alkalmunk több órás vita lefolytatására mind a kulturális, mind az oktatási bizottságban. Nagyon nehéz kétpercesekben ezt a vitát itt felidézni.
Egyrészt szeretném Torgyán József úrnak jelezni, hogy ma is több mint 50 százaléka a könyveknek nem a Nemzeti Tankönyvkiadó által kiadott könyv; szabad Magyarországon a tankönyvpiac - szerencsére -, nincs monopolhelyzet ezen a területen.
A másik megjegyzésem, hogy nem az a terv csak, hogy a tájékoztatás pontos legyen, hogy a teljes Nemzeti Tankönyvkiadót privatizálják, a terv az, hogy 50 plusz 1 százaléknyi részvény állami tulajdonban maradjon, tehát megmaradna az állami többlet ezen a területen, ugyanakkor képzõdne egy olyan 4-500 millió forintos alap terveink szerint, a Mûvelõdési Minisztérium általunk támogatott elképzelése szerint, amely nyilván parlament elé kerülõ megoldást kínál, vagy kíván, amelybõl nagyon jelentõs összegként - azt gondolom, ellentétben Pokorni Zoltánnal - 4-500 millió forint tankönyvfejlesztésre a nullához képest mindenképpen óriási fejlesztési összeg. Lehetõvé tenné azt, hogy a tankönyvkiadók mellett egyéb, akár a kiadókkal szemben álló fejlesztési pénzforrásként is magukat a pedagógusokat helyzetbe hozzuk.
Hogy mi a nemzetellenes bûntett, azt persze Torgyán József itt sokszor elmondta már nekünk. Szeretném jelezni, hogy az semmiképpen nem minõsíthetõ nemzetellenes bûntettnek, ha Magyarországon az állam kezébõl olyan kezekbe kerülnek feladatok, amelyek ezt hatékonyabban és jobban meg tudják oldani. Ezek a szövegek meggyõzõdésem szerint az egész privatizációs folyamatot kérdõjelezik meg, ezzel persze mindenkinek magának kell elszámolni. Ha úgy gondolja Torgyán József, hogy az az állam jobb gazda, amelyet õk majd gondolnak, akkor célszerû az egész állami tulajdont vagy akár a szocializmust is helyreállítani. Én meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó olyan privatizációja, amely a vita során körülhatárolódott, és amelynek eleme az - és ezt mi a magunk részérõl támogatnánk - (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), hogy nem kell ennek pont most, májusban megtörténnie, mindenképpen egy hatékonyabb, jobb tankönyvkiadás felé vezetõ út elsõ lépcsõje. Nem kellene ezt megint mindenféle demagógiákkal megfúrni. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)