KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! "A parlamenti demokrácia egyes kérdései Magyarországon" címet adtam felszólalásomnak, mivel nem célom hét évvel a rendszerváltás után és a jelenlegi ciklus harmadik évének végén felsorolni a társadalomnak azokat a várakozásait, melyek egy része csak álom maradt. Nem is az a célom, hogy a civil társadalom szervezõdésének elégtelenségérõl beszéljek, aminek egyik oka, hogy a hatalom nem nézi jó szemmel ma sem, ha ezen szervezetek megpróbálják a közösség asztalára letenni elképzeléseiket. Véleményük gyakori magyarázat nélküli figyelmen kívül hagyása vezetett az egyes politikai pártok által gyakran felpanaszolt társadalmi passzivitáshoz, a politikai elit hitelességének csökkenéséhez.
Felszólalásom tárgya tulajdonképpen a parlamenti képviseleti egyenlõség kérdése, mely egyenlõséget az alkotmány és a vonatkozó törvények is biztosítanak minden országgyûlési képviselõnek. Sajnos a tisztelt Ház gyakorlata ezzel szemben áll, mivel az országgyûlési képviselõknek van egy csoportja, amely meg van fosztva a képviselõi eszközök nagy részétõl. A független országgyûlési képviselõk - bár jogi helyzetük azonos a többiekével, ugyanúgy választók ezrei állnak mögöttük - nem szólalhatnak fel napirend elõtt, nem reagálhatnak napirend elõtti felszólalásokra, így nincs módjuk fontos és rendkívüli ügyekben megszólalni választóik érdekeinek védelmében.
A pártalku révén létrejött frakciókban ülõ képviselõ mintegy lemond errõl a jogáról, mert nevében az általa választott frakcióvezetõ vagy helyettes megszólalhat. A független képviselõkre az alkotmányt és a törvényeket félrerúgva rákényszerítik a hallgatást. Azonnali kérdést sem tehet fel független, mivel a Házszabály ezt az eszközt is kivette a kezükbõl azzal, hogy azt csak frakcióvezetõ terjesztheti elõ. Mi indokolja ezt?
A parlament munkájának legfontosabb része a bizottságokban zajlik, fõleg szakmai, politikai kérdésekrõl. Itt fontos döntések születnek, de a függetlenek innen is ki vannak zárva. Javaslataikat, indítványaikat sorban leseprik, majd lényegében ugyanazon indítványokat pártképviselõk által benyújtva, fõleg a koalíciós képviselõk esetében, átengedik, támogatják. Ki érti ezt? Ugyanaz a Házszabály, mégis homlokegyenest más a megoldás, de természetesen a függetlenek hátrányára.
A független képviselõk tevékenységét nehezítik akkor is, amikor a mûködési keretük felhasználását mondvacsinált szabályokkal korlátozzák a parlamenti adminisztráció segítségével, noha a törvény szó szerint az alábbiak szerint határozza meg annak felhasználhatóságát: "A független képviselõ munkájának segítéséhez az alapdíja 75 százalékának igénybevételére jogosult." Ez a törvényszöveg nyilvánvalóan a független képviselõnek ad felhatalmazást arra, hogy õ, és senki más ne dönthesse el, fõleg nem a parlamenti alkalmazottak, hogy mire van szüksége a munkájához. Olyan jog ez, mint például a mentelmi jog, amely a képviselõ függetlenségét erõsíti. A parlament alkalmazottai mégis megpróbálják ellenõrizni, sõt elõírni, hogy mire van szüksége a képviselõnek a feladatai teljesítéséhez. Teszik ezt a Számvevõszékre hivatkozva, mely nekem írt levele szó szerint a következõket tartalmazza: "Az 1991. évi LXXIII. törvény a korábbi szakértõi díj jogcímet a képviselõ munkájának segítéséhez kitétellel váltja fel." A módosításhoz azonban nem készült indokolás, így csak a törvényhozó, illetve törvény-elõkészítõ tudhatja, mit ért az említett kifejezés alatt. A törvényhozó megítélésére bízza tehát mûködési keretének felhasználását.
Ki az a parlamenti alkalmazottakon kívül, aki vitatja, hogy a független képviselõ törvényhozó? Az alkalmazottak által emlegetett Számvevõszék semmi esetre sem. Mint ahogy a mentelmi jogra sem vonatkozik a Btk., biztos vagyok abban, hogy a képviselõ költségkeretére sem vonatkozik - mint kivételes törvényre - a számviteli törvény. Ha így lenne, ennek feltétlenül benne kellene foglaltatnia az általam idézett törvényben.
Megállapítható tehát, hogy a magyar parlamenti demokrácia mindaddig nem nevezhetõ alkotmányosnak, amíg a független képviselõk jogállását, lehetõségeit a többség törvénysértõ módon korlátozza és a kisebbség nem élhet választói által ráruházott jogaival. A független képviselõ intézményét az alkotmány és az idevonatkozó törvények módosításával a többség megszüntetheti; de mindaddig, amíg ez bekövetkezik, a független képviselõk minden jogát biztosítani kell, mert addig az Országgyûlés törvénysértõ és alkotmányellenes gyakorlatot folytat. De sajnos így van ez már néhány év óta.
Megállapításomat egy példával szeretném illusztrálni. Április 28-án napirend után felszólaltam az átvilágítási törvény alapján kiadott, a képviselõ ártatlanságát bizonyító határozatok nyilvánossága ügyében. Felszólalásomban kértem a parlament vezetését, tegyenek intézkedéseket arra, hogy az átvilágító bizottságok nyilatkozatai alapján ne kelljen a képviselõnek titokban tartani a saját személyére vonatkozó határozatot. Azt is kilátásba helyeztem, hogy amennyiben ez nem történik meg, önálló határozati indítványt fogok benyújtani e kérdés rendezésére.
Az indítványt be is nyújtottam. Tettem ezt azért, mert felháborítónak tartom, hogy mi, akik tiszta lappal rendelkezünk, fedezzük az elmúlt rendszer besúgóit és ezek felbujtóit, valamint fedezzük a forradalmárok ellen drasztikusan fellépõ karhatalmistákat. Legnagyobb megdöbbenésemre indítványommal kapcsolatban levelet kaptam dr. Gál Zoltán elnök úrtól, melyben visszautasította indítványomat. Úgy gondolom, hogy az adott esetben valóban mérlegelhetõ, amit leírt, de mint kiderült, a Házszabály 97. § (4) bekezdésében leírtak ellenére, melyre hivatkozott az elnök úr, tévesen tájékoztatott, mert ott az 1994. évi XXIII. törvény és az 1995. évi LXV. törvény módosítására hívott fel a határozati indítvány helyett, míg a valóság az, hogy maga a titokgazda dr. Vincze Béla, az átvilágítók soros elnöke, az alábbiakat mondta szó szerint a Kossuth Rádió 16 óra címû mûsorában: "A parlamenti képviselõnek joga van arra a személyes önrendelkezési jogánál fogva, hogy az adatait nyilvánosságra hozza."
Véleményem szerint ezt az indokolást kellett volna tartalmaznia a visszautasító levélnek, amit megköszöntem volna, és természetes, hogy elálltam volna az indítványtól. Most csak azt nem tudom eldönteni, hogy szándékosan vagy véletlenül tájékoztattak félre, mert fel sem merem tételezni a parlament jogi apparátusáról, hogy ekkorát tévedjen egy ilyen fontos ügyben.
(20.30)
Az ügyben továbbra is az a véleményem a jog alapján állva, hogy a vétlen képviselõknek nyilvánosságra kell hozni az átvilágítási határozataikat, mert ezzel tartoznak választóiknak.
Bízom abban, hogy az esti órákban engedélyezett, halkan szóló kisebbségi véleményem eléri a célját, és független képviselõi munkámat az alkotmánynak és a törvényeknek megfelelõ módon folytathatom.
Köszönöm figyelmüket.