PANCZA ISTVÁN (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt elnök asszony! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársak! A most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat igen nagy jelentõséggel bír, mert a piacgazdaság mûködéséhez szükséges, hogy a vállalkozások vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetérõl objektív információkat hozzanak nyilvánosságra. Ennek a feladatnak csak egy jól mûködõ könyvvizsgálói kamara képes megfelelni, mely biztosítja a könyvvizsgálattal foglalkozó természetes személyek, valamint azok szervezeteinek mûködéséhez szükséges feltételeket, és megfelelõen képviseli érdekeiket.
A kamarák mûködésével kapcsolatosan általában is bizonyos ellenvetések és ellentmondások merülnek fel. Kiindulási pontként és viszonyítási alapként célszerû és szükséges utalni az általunk elképzelt - úgymond - ideális kamarára. A kamara nem lehet más, mint önkéntes, szakmai érdekvédelmi civil szervezet, mely minden területi és egyéb korlátozás nélkül többek között részletes törvényi szabályozás nélkül alapítható és mûködtethetõ a saját maga által kialakított szervezeti rend szerint. A kamara tevékenységét és céljait a törvényes keretek között szabadon határozhatja meg.
Az elõzõekkel szemben a jelenlegi gyakorlat szerint az állam, a kormány a kamarákat hierarchizált, a miniszteri felügyeletek révén kézben tartott monopolszervezetként törvényesíti, melyek külön költségvetési ellenszolgáltatás nélkül különbözõ hatósági és igazgatási, regisztrációs, képzési, ellenõrzési s a többi feladatokat látnak el. A jelenlegi kamarai szervezetben az érdekvédelemnek, az öntevékenységnek, a szabad véleménynyilvánításnak és konkrét segítségnek viszonylag kevés tere marad. A mûködés fõleg hivatali jellegû, és elsõsorban a hierarchia felsõbb szintjein elhelyezkedõ csoportok érdekeit szolgálja. A kötelezõ önkéntesség pedig kényszeríti a tagok alávetettségét.
A vázolt anomáliák az elõterjesztett törvényjavaslatban is fokozatosan vannak jelen. Az elõterjesztés a könyvvizsgálói tevékenység teljes vertikumát - a képzéstõl a foglalkozástól való eltiltásig - egy monolitikus rendszerbe ágyazza be. Részben ebbõl is következik, hogy a törvényjavaslat struktúrája nem megfelelõ, és a rendezetlenség benyomását kelti. A törvény tárgyát és érvényességi körét pontosabban kellene megfogalmazni. Itt kellene tisztázni a külföldi személyek és társaságok jogosultságait is. A magánvállalkozók kizárása a könyvvizsgálatból nem indokolt. Az országos hierarchiával nem lehet egyetérteni, mert ez csak erõsíti a monopolista jelleget. A szakma gyakorlása a kamarai tagsághoz kötött, ami sérti az alkotmányos és általános emberi jogokat, hiszen egy önkéntes kapcsolat alapján diszkriminál és diktál.
Teljesen önkényes az a feltételezés, hogy a nem kamarai tag nem rendelkezhet a szükséges ismeretekkel, és nem alkalmas megfelelõ színvonalú könyvvizsgálatra. Aggályos, hogy a javaslat díjfizetési kötelezettséget ír elõ annak a kamarai tagnak is, akinek tagságát felfüggesztették. A kamarai tagdíj fizetése ugyanis csak az aktív kamarai tagok részére lehet kötelezõ, és így indokolatlan, hogy a felfüggesztés ideje alatt is kötelezõ legyen a tagdíj fizetése.
Helyesnek tartom a javaslat azon rendelkezését, hogy a bárhol betöltött igazgatósági és felügyelõbizottsági tagság teljes mértékben összeférhetetlen a könyvvizsgálói tevékenységgel, mert igen alkalmas az összefonódások kialakítására. Az is helyes, hogy a könyvvizsgálót a munkát illetõen senki sem utasíthatja, még a könyvvizsgálói társaság szakmai vezetése sem.
Érdekes kérdés a szavazategyenlõség problémája. A javaslat szerint ilyen esetben a bizottságban az elnök szavazata döntene. Azt kell mondanom, hogy ez téves értelmezésen alapulhat, ugyanis a szavazategyenlõség azt jelenti, hogy az adott döntési javaslat nem kapott többséget, illetve a testület nem kíván dönteni. Ha az elnök szavazata dönt, akkor az a bizarr helyzet állhat elõ, hogy õ kétszer szavazhat, hogy a szavazat kettõvel ér fel, s mindezt a szavazat leadásakor még nem is ismeri.
A fegyelmi eljárási rendje részben ellentmondás. A kamara elnöke egyrészt elrendeli az eljárást, másrészt az elnökségben is jelen van, amely másodfokú elbíráló. Az etikai vétség elévülésének idejét és egyéb határidõket pontosan meg kell határozni. Az nem komoly kategória, hogy ha az elnökség hat hónapon belül nem indítja meg az eljárást, akkor az elévülés bekövetkezik. A pénzbírságnak etikai büntetésként való kiszabása számottevõ mértékben vitatható. A kamarai határozat bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos eljárás nem jogszerû.
(19.20)
A kamarán belüli - egyébként is vitatható - két fokozat után minden további procedúra nélkül a bírósági eljárás következik.
Tisztelt Képviselõtársaim! A fentiekben foglaltam össze a törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételeimet és aggályaimat abban a reményben, hogy ez a fontos törvényjavaslat - az általam, valamint képviselõtársaim által benyújtott módosításokkal - megfelelõen fogja rendeltetését betölteni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)