DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselõtársaim! A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Budapesten 53 ezer 70 éven felüli, egyedülálló nyugdíjas él. Ha ehhez hozzáadjuk az egyedülálló házaspárokat is a 70 év felettiek körében, ez a szám 136 ezerre nõ. Az ország többi városában még 244 ezren élnek hasonlóan, vagyis országosan közel 400 ezer olyan idõs nyugdíjas él, akinek önálló lakása van. Közülük sokat természetesen támogatnak a gyermekei, vagy támogatás nélkül is elfogadható helyzetben vannak.
Õket leszámítva - és ezt a társadalomstatisztikai adatok mutatják - körülbelül 160 ezer olyan 70 éven felüli nyugdíjas él, aki feltehetõen szívesen eladná a lakását lakottan, a haszonélvezeti jog megtartása mellett. Ma még nem adja el, mert fél a vevõtõl, attól, hogy az különféle módokon megpróbálja minél elõbb megszerezni a lakását. Ha ehhez hozzátesszük, hogy jórészt ugyanennek a nyugdíjas rétegnek a lakásfenntartás mellett a -karbantartás, a -felújítás is gondot okoz, akkor úgy gondolom, ez elegendõ indok arra, hogy a megoldásra javaslatot tegyünk.
A szocialista képviselõcsoport javasolja, hogy az Országgyûlés és a kormány együttesen dolgozzon ki olyan megoldást, amely javít ezeknek a nyugdíjasoknak az életkörülményein. Ez a szocialista képviselõk szerint úgy lehetséges, ha ez a nyugdíjas szabad választásán, olyan jogi és kormányzati garanciákon alapul, amely a lakástulajdonos számára élete végéig biztosítja a haszonélvezeti jogot. Ez azonban még csak a szükséges, de nem elégséges feltétel. Biztosítani kell azt is, hogy a nyugdíjas anyagilag is jól járjon, vagyis vállalják helyette a lakás karbantartási költségeit, s kapjon olyan életjáradékot a tulajdonjogáért cserébe, amely vonzóvá teszi számára az ajánlatot.
Ennek a konstrukciónak a beindításához szükség van minimális állami támogatásra. Amennyiben a kormány kezdeti szervezési segítsége után az ügy kezelését átvennék a lakás-takarékpénztárak, az önkéntes biztosítók és más, állam által felügyelt szervezetek, számításaink szerint 1-1,2 milliárd forint támogatással a konstrukció elindítható, s a késõbbiekben már - piaci alapon - hatékonyan mûködhetne.
A szocialista képviselõcsoport javaslata a konstrukcióra a következõ: a nyugdíjas jelentkezne a lakás-takarékpénztárnál vagy az önkéntes biztosítónál, hogy életjáradékáért piaci áron eladná a lakását, a haszonélvezeti jog megtartása mellett; az érintett szervezetek pedig - a lakás értékét és a nyugdíjas korát figyelembe véve - adnának egy életjáradéki ajánlatot, amelyet nyilván évente hozzá kell igazítani az árakhoz. Ezt követõen a vevõ lenne a lakás tulajdonosa, míg a nyugdíjas élete végéig a lakás haszonélvezõje lenne, s havi nyugdíja kiegészülne az életjáradékkal, illetve fizetné a lakása karbantartását és felújítását.
(16.00)
A szocialista frakció javaslata alapvetõen a nyugdíjasok érdekében készült. Megvalósulása esetén megfelelõ kiegészítõje lehet azoknak a kormányprogramoknak, amelyek a lakás-takarékpénztárak és a jelzálogintézetek révén korszerû piaci alapokra kívánják helyezni az ingatlanpiacot.
Megvizsgálandónak tartjuk azt is, hogy ha kívánják az idõs emberek, akkor ne saját lakásukban, hanem nyugdíjasházakban kapjanak elhelyezést, és a konstrukció erre is biztosítson lehetõséget. Ennek következtében ezek a lakások a fiatalok számára megvásárolhatók lennének.
Kérjük a kormányt és az Országgyûlést, hogy javaslatunkkal érdemben foglalkozzon, és rövid idõn belül a szükséges törvényt és a kormányrendeleteket készítse el. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)