DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A bûnözés terjedése nemcsak a fõvárosra jellemzõ, sajnos, a bûnözõk a vidéki településeket sem kímélik. Így van ez Pannonhalmán és környékén is. Pannonhalma egy kistérség természetes központja. Igaz, hogy ma a környéken a bûnelkövetések száma az országos átlag alatt van, de az elmúlt idõszakban, sajnos, egy betörésesrablás-sorozat söpört végig a településen és a környezõ falvakon. A Gyõr-Moson-Sopron Megyei Rendõrkapitányság munkáját dicséri, hogy a tettesek már rács mögött vannak.
A Pannonhalma nevéhez és nemzetközi jó híréhez méltatlan események ismét ráirányították a figyelmet az 1950-ben megszüntetett rendõrõrs hiányára. A pannonhalmi apátság a világörökség része, tudjuk. Nemzetközi és diplomáciai kapcsolatai, az egyre nagyobb bel- és külföldi turistaforgalom is indokolják a rendõrõrs létesítését. A volt rendõrõrs épülete ma is kihasználatlanul, üresen áll, de a község nem kívánja más célra felhasználni a mintegy tízmillió forint értékû ingatlant. A Gyõr-Moson-Sopron megyei rendõrkapitány jóvoltából jelenleg Pannonhalmán két rendõr teljesít szolgálatot. Egyikük tisztiiskolára jár, számára az önkormányzat szolgálati lakást is biztosított. Tehát a megye és a község erejéhez mérten igyekszik megteremteni a rendõrõrs személyi és tárgyi feltételeit. Most a minisztériumon lenne a sor.
Ezért kérdezem tisztelt államtitkár urat, hogy a rendõrség fejlesztésére szánt forrásokból mennyi jut a vidéki bûnmegelõzés céljaira, és ennek keretében lesz-e rendõrõrs Pannonhalmán, és mikor. Várom válaszát. (Szórványos taps a jobb oldalon.)