DR. BOROSS PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy törvényjavaslat fekszik a tisztelt Ház elõtt, amely törvényjavaslattal az eddig elhangzott vélemények szerint többé-kevésbé egyetértés mutatkozik; elhangzanak különbözõ kritikai észrevételek, amelyek, gondolom, nem túl bonyolult módosító javaslatokkal érvényesíthetõk, amennyiben a Ház többsége is úgy kívánja. Szakmai jellegûnek tûnik, vagy dominánsan szakmai jellegûnek tûnik ez a törvényjavaslat, és ha ilyen keretek között maradhatna a vita, akkor tulajdonképpen valóban kizárólag a tárgyszerû megközelítések dominálnának.
Azonban óhatatlanul megjelent két kérdés itt már az eddigi felszólalásokban is. Az egyik, hogy minek minõsítünk bizonyos kormányzati idõszakokat, a másik pedig, hogy egyáltalán ez a törvénymódosító javaslat milyen törvényalkotási metodikák után és követõen került ide a tisztelt Ház elé.
Magam nem kívánok, fõleg nem kívánok hosszabban szólni a politikai természetû és tulajdonképpen nem is ehhez az anyaghoz kapcsolódó minõsítésekrõl, hisz a Szocialista Párt vezérszónoka egyébként stílusos elõadásában valóban tett egy olyan kijelentést, amire Varga Mihály képviselõtársam az elõbbiekben válaszolt, úgyhogy én részletesebben nem akarok ezzel foglalkozni, hogy milyen kényszerhelyzetek, milyen körülmények jellemezték '90-ben a kormányalakítást, a feladatok átvállalását, és annak az adott körülmények között kialakult helyzetnek milyen megoldásai voltak - részben szabadon választhatók, részben pedig determináltak - éppen a megelõzõ kormányzat által vállalt terhek miatt is. Azért tartanám mellõzendõnek az ilyen természetû betéteket - hangsúlyozom még egyszer, egy egyébként stílusos elõadás keretében -, mert csak egy mondatban emlékeztetni szeretnék arra, hogy ezelõtt közel három évvel milyen nagy hangsúlyt kapott, hogy a megelõzõ kormány a keleti piacokat, még pontosabban a volt Szovjetunió piacát elhanyagolta, amikor körülbelül az export 13 százaléka érkezett oda, mégpedig hogy politikai okokból hanyagolta el, és ez az export ma tudomásom szerint 8, legfeljebb 9 százalékot tesz ki, tehát jelentõsen csökkent. Egy-egy törvényjavaslat során persze lehet ilyen egymást fricskázó megjegyzéseket tenni, de valóban én befejezem, mert hisz ennek nem ez a célja.
Elõttünk fekszik egy törvényjavaslat, hangsúlyozom még egyszer, amelyet ilyen-olyan módosításokkal - és gondolom, nem is túl jelentõs módosításokkal - nyugodt szívvel elfogadhat a tisztelt Ház. Azonban arra már fel kell figyelni, hogy megjelenik egy sztereotíp indok minden egyes törvényjavaslatnál, vagy legalábbis a törvényjavaslatok nagy részénél, miszerint az Európai Unióhoz való csatlakozás menete, folyamata, alkalmazkodási kényszere miatt kell ezt vagy azt a törvényjavaslatot elõterjeszteni, illetõleg kell bizonyos törvénymódosításokat végrehajtani.
(10.20)
Félek, tisztelt Ház, hogy ez az érv lehetõséget ad - elsõsorban a tárca közigazgatásának - bizonyos mulasztások pótlására. Tehát ez az érv az, amit mindenki úgy fogad, hogy valóban tényleg közeledünk, és nem tudjuk pontosan, mikorra, de elérkezik az a pillanat, amikor már lépünk; és ez a közeledés nálunk bizonyos jogszabály-módosítások folyamatát is igényli, hisz az alkalmazkodás valójában ezt fejezi ki. Van ebben igazság.
Baj azonban, ha ürügy, baj, ha egy rosszul elkészített törvény, nem kellõ gondossággal elõkészített törvényjavaslat módosítására kerül sor, és ennél is ez az érvelés hangzik el. Úgy hiszem, a jelenlegi törvénymódosítás - ami leköti a Ház idejét - nem szükségszerû. Ezt a törvényt az 1995. évi C. törvénnyel, amely 1996. április 1-jén lépett hatályba, valójában meg lehetett volna oldani, illetve meg lehetett volna elõzni. S mivel a jogalkotás, sõt még egyszerûbben, a normaszövegezés terén állandó és visszatérõ hibákkal kell a Háznak küszködnie, erre a körülményre nagy nyomatékkal hívnám fel a figyelmet. Egy évvel ezelõtt lépett hatályba a törvény 212 szakasszal, egy évvel késõbb tárgyalunk egy törvénymódosítást, ami 72 szakaszból áll; tehát egyharmadát érinti a megelõzõ törvénynek.
A legnagyobb jóindulattal is legfeljebb húsz szakaszra irányulhat harmonizáció, ha egyáltalán arról lehet szó - hangsúlyozom még egyszer, az sem szükségszerû, hogy erre módosítással kerüljön sor -, a többi fogalommeghatározás, néha kicsit komikusnak is tûnõ kihagyások pótlása. Tehát olyan természetû új szöveg jelenik meg elõttünk, amelyik az értelmezhetõséget segíti elõ, s amely semmiképpen nem a klasszikus jogalkotási kényszernek és a jogalkotási szükségszerûségnek megfelelõ formában terjesztõdik elõ. Egyszerûen pótolni kell. Pótolni kell, mert a fogalommeghatározás nem volt precíz, mert bizonyos tranzit folyamatból a hajó benne van, de a repülõgép fedélzete nincs; egy-egy feladatcsoport kimaradt, és azt most pótolni kell valamely meghatározásnál. S ezt a módosítást is körbelengi egy alapvetõ jogalkotási probléma, ez pedig a nehézkes, alig érthetõ, rossz szövegezés. Mégpedig oly mértékben rossz szövegezés, amely nem felelhet meg egy kormány nívójának. Teljesen érthetetlen. Itt a pártok részérõl valaki idézett is olyan mondatszerkesztést, amelyik valóban érthetetlen, vagy csak harmadik átolvasásra érthetõ meg, és ha ez így van, akkor az valóban ellentmond minden jogszabály-szerkesztési alapkövetelménynek.
Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra az alapvetõ gondra, ami különösen az utóbbi évek jogalkotását, törvény-elõterjesztéseit majdnem általánosságban jellemzi. Hogy készülnek a törvényjavaslatok? Egy kormánynak tudnia kell, hogy a törvényjavaslatok elõterjesztése során mi az igazságügy- miniszter és az Igazságügyi Minisztérium funkciója, tudnia kell, hogy ott valóban el kell végezni bizonyos mûveleteket, az igazságügy-miniszter nélkül törvény-elõterjesztésre nem kerülhet sor. Azonban sokkal nagyobb probléma - és ez általában, remélem, ma is élõ gyakorlat (Sic!) -, az igazi probéma a Pénzügyminisztérium elõterjesztései körül van, ahol a szokásos igazságügyi minisztériumi kontroll nem tud bizonyos szakmai részletezettség miatt kellõen érvényesülni.
Tisztelt Ház! A magyar múltból, a magyar közigazgatás múltjából ismert, hogy a minisztériumokban mûködött egy olyan szervezet, amit törvény-elõkészítõ fõosztálynak hívtak. Ez a második világháború elõtti közigazgatásban különösen hangsúlyos volt a Belügyminisztériumban, és még hangsúlyosabb a Pénzügyminisztériumban. Felhívom a figyelmet arra, hogy a Pénzügyminisztérium törvény-elõkészítõ fõosztályán jelentõs számban egyetemi magántanárok dolgoztak. És azért dolgoztak, mert nagyon fontos volt, hogy az adó- és az ahhoz kapcsolódó törvényalkotás érthetõ, egyértelmû, hézagmentes és ellentmondásmentes legyen. Az a jelenlegi gyakorlat, hogy az a fõosztály készít törvényjavaslatot, amelyiknek éppen a feladatkörébe tartozik, alapvetõen hibás, mert csak ilyen metodikával készülõ törvényjavaslatok esetén kerül sor arra, hogy a Háznak valamilyen indok mellett egy egy évvel korábban elfogadott törvényjavaslatot törvénymódosító jelleggel újból tárgyalnia kelljen.
Még egyszer aláhúzom: felületesnek érzem, és nem is õszintének, amikor az Európa Unióhoz való közeledés indok lehet minden olyan törvénymódosításra, amelyiket egy eredetileg gondosan elõterjesztett és szakmailag megalapozott törvényjavaslatnak tartalmaznia kellett volna. Itt számokkal szoktunk hajigálódni (Sic!), hogy hány törvényjavaslatot fogadott el a Ház, és ez milyen produkció a tisztelt Ház részérõl. Sajnos, ez nem produkció, ez jelentõs arányban kényszer. És ezt a kényszert valami módon meg kellene szüntetni, vagy legalábbis csökkenteni kellene, mert egy közeledési folyamat valóban van; de ha a gazdasági joganyag egy jelentõs részénél évente ezen a címen tudomásul kell venni a parlamentfoglalkoztatást (Sic!) - mert éppen aktuális egy törvénymódosítás -, akkor abból az érdemi parlamenti munkának rendkívüli hátrányai származnak.
Úgy hiszem tehát, hogy maguk a közigazgatási alapok, a közigazgatási szervezet mûködési rendjén kell változtatni ahhoz, hogy ne kelljen egy év után egy olyan törvényt módosítani, amelynek 1994, Essen óta egyébként ismertek a követelményei, tehát eredendõen is jól megszerkeszthetõ törvény lehetett volna. Ez nem azt jelenti - hangsúlyozom még egyszer -, hogy ez a törvényjavaslat nem elfogadandó vagy elfogadható a Ház részérõl, de vegyük tudomásul, hogy itt egy jogalkotási mulasztásból adódó kényszer miatt kell ilyen módon foglalkozni egy kormány-elõterjesztéssel.
Arra már természetesen a kormány figyelmét kell felhívni, hogy legyen igényesebb az általa elfogadott és elõterjesztett joganyaggal kapcsolatban, és különösen a pénzügyi igazgatás, a pénzügyi kormányzat terén teremtse meg a feltételeit annak, hogy a képviselõknek ne kelljen nem egyszer olyan kodifikációs hajlandóságról és képességrõl számot adni, ami egyébként nem az õ dolguk volna. A magyar kormányzati igazgatás rangja húzódik meg emötött, és azt hiszem, ezért ez megér egy pár perces minõsítést.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum némi és nem túl jelentõs módosításokkal ezt a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Azonban azt is ajánlja a tisztelt Háznak, hívja fel a kormányzat figyelmét, hogy az elkapkodva és rosszul elõkészített joganyag a parlamenti munka színvonalára is károsan hat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)