HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ember idõnként tényleg nem tudja, hogy hol van. Döbbenetes az, hogy föláll két, az elõzõ ciklusban, '90-tõl '94-ig kormányzati szerepet vállaló párt képviselõje, ezek közül az egyik, Dobos Krisztina helyettes államtitkárként vitte az akkor közoktatás ügyét, és a pedagógus-továbbképzés ügyében felhánytorgat a kormánynak akkor, amikor az elõzõ ciklusban egy fillér sem volt intézményesen erre a dologra. Végre idén 4,6 milliárd forint áll rendelkezésre pedagógus-továbbképzésre - a nullához képest ez óriási összeg önmagában is. El lehet kezdeni megint itt ezt a cirkuszt, le lehet járatni ezt az intézményt, amit most kezdtünk el építeni.
A megoldás úgy néz ki, hogy ebbõl 3,4 milliárd forintot maguk a pedagógusok kapnak, és maguk döntik el, hogy hová mennek továbbképzésre. Ha jól értem Dobos Krisztina felvetését, õ azt javasolja, hogy például egy egyház, egy civil szervezet, egy alapítvány ne csinálhasson a maga eszközeivel tanártovábbképzést, hanem - ha jól értettem - csak a felsõoktatás az egyetlen megkülönböztetett.
Nyilvánvaló, jó dolog az, ha összekeverünk egy bûnügyet, ami kétségtelen tény, hogy bûnügy - és nyilván Dobos Krisztinát zavarhatja az, hogy nem õ leplezte le ezt a bûnügyet, hanem a minisztérium belsõ apparátusa -, problémát jelenthet ez a bizonyos 300 millió forint, és azt a tényt, hogy végre Magyarországon tanártovábbképzés ügyben valami történik.
Nem is akármi történik, egy olyan helyzet áll elõ, ahol a tanár kerül helyzetbe, a tanár dönthet arról, hogy milyen továbbképzést választhat, de ehhez a választáshoz az kell, hogy a kínálati oldalon is bárki kínálhasson a piacon szabadon. Ha nem szeretjük a szabad piacot, az szomorú dolog, lehet ez ellen harcolni, lehet újból államosítani. Ellenzéki pártok oktatáspolitikáját látva láthatóan komoly törekvés, hogy legyen újból államosítva, központosítva az egész közoktatási, felsõoktatási rendszer. Remélem, arra nem lesz módjuk, hogy ezt megvalósítsák. Mindenesetre szeretném jelezni azt, hogy ez a fajta megoldás, ami a tanárt hozza helyzetbe, az egyetlen lehetséges megoldás egy igazi tanár-továbbképzési rendszer gyors felépítésére.
Az a tény, hogy a pénz '97. január 1-jétõl állt rendelkezésére, és egy akkreditációs bizottság fölállására csak március végére kerülhetett csak sor, pontosan azokat a garanciákat jelenti (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.), amelyeket Dobos Krisztina is hiányol. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ehhez nem kell egy fél év, ezt egy hónap alatt is meg lehet csinálni! - (Taps a kormánypárti padsorokban.)