DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! A koldulás ténye, a koldulással foglalkozó emberek számának emelkedése olyan jelenség, amely sok embert irritál, de az emberek többségét érzelmileg is megérinti - bevallom, engem is. Magától értetõdõ módon szívfacsaró látvány, amikor csecsemõjét ölében tartó kolduló anyát látunk, vagy kéregetõ, maszatos gyermeket.
(15.00)
Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy - adataink szerint - a fõváros területén napi rendszerességgel néhány száz ember koldul, a nagy számú hajléktalan ember közül azonban minden ötödik próbálkozik alkalmanként koldulás útján is pénzt szerezni. A kéregetõk körülbelül 10-15 százaléka gyermek. A gyermekvédelemben, valamint a szociális segítõ szakmákban dolgozó szakemberek körében eléggé közismert tény, hogy az utcai kéregetõ emberek között azonban jelentõs arányt képviselnek azok, akiknek a körülményei valóban indokolják az ilyen jellegû segítségkérést is, de az is köztudott, hogy sok esetben sajnos különbözõ, nem egyszer külföldi bûnszövetkezetek is felhasználják a kiszolgáltatott embereket. Az úgynevezett bérkoldulás jelenségére, amelynek gyakran áldozatai a gyermekek, már a médiák is több esetben ráirányították a figyelmet.
Akár saját elhatározásból, akár kényszer hatására kényszerül valaki ily módon az utcán megkeresni a kenyerét, mindenképpen áldozatnak tekinthetõ, aki szervezett segítségre szorul. Ennek eszközrendszere azonban a probléma rendkívüli összetettsége miatt nagyon bonyolult.
Ahogy említettem, képviselõ úr, az esetek egy részénél - ahol a háttérben a bûnözés valószínûsíthetõ - szükségesnek tûnik a jelenleginél is erõteljesebb hatósági fellépés. De le kell választani a valóban krízishelyzetben élõ rétegeket, és számukra valódi segítséget kell nyújtani.
A nagyvárosokban, különösen pedig a fõvárosban erõsíteni kell a családsegítõ szolgálatok mellett mûködõ speciális utcai szociális gondozói hálózatot, amelynek megszervezése részét képezi a települési önkormányzatok törvény szerinti kötelezõ szociális alapellátási tevékenységének. Sajnos ma még kevés azoknak a szakembereknek a száma, akik az utcán dolgozva intézményes segítséghez tudják juttatni a súlyos anyagi helyzetben lévõ embereket, akik élelemre, gyógyszerre, gyermekeik eltartására, lakhatási költségekre próbálnak pénzt szerezni. A szociális munkások a segíteni tudó és akaró tehetõsebb emberek alamizsnaosztásánál sokkal méltóbb formákat tudnának szervezni és ajánlani, éppen ezért a kormány a szociális területet nem tekinti létszámleadó ágazatnak, hanem további megerõsítésével számol. Emellett természetesen gondolni kell arra, hogy az ezen élethelyzetek kialakulását akadályozzuk meg.
Amikor a parlament társadalombiztosítási, egészségügyi vagy szociális kérdésekrõl dönt, akkor nyilvánvalóan eszünkbe kell hogy jussanak az ilyen helyzetek. Ezért nagyon fontos elmondani itt is, hogy a kormány az 1997. évi költségvetés készítésénél is arra törekedett, hogy a családi pótlék, a gyes, a gyermeknevelési támogatás megõrizze reálértékét. Emelkedett a jogosultság alapjául szolgáló jövedelemhatár, a családi pótlék összege pedig május 1-jétõl átlagosan 25 százalékkal emelkedik. Május 1-jétõl a háromgyermekesek családi pótlékának összege gyermekenként 5200 forint, egyedülálló édesanyák esetén ez 5600 forint. A gyes és a gyermeknevelési támogatás mértéke egyidejûleg 9600 forintról 11 500 forintra emelkedik.
Ma szavaz az Országgyûlés a gyermekvédelmi törvény tervezetérõl. Ez a tervezet bevezeti a rendszeres gyermekvédelmi támogatás intézményét, amely egy újabb pénzbeni támogatási lehetõséget nyújt a veszélyeztetett családok számára.
Mindezek figyelembevételével kérem képviselõ urat és a tisztelt Országgyûlést, fogadja el válaszomat. (Taps a kormánypárti oldalon.)