DÖGEI IMRE (FKGP): Igen tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Rádióhallgatók! Eme késõ esti órában mindenképpen szólnom kell az áldozatok személyiségi jogának védelmérõl. E fontos és lényegre törõ szavak után mindenképpen tisztázni kellene szinte az egész magyar vidék helyzetét, amikor is ki vannak téve különbözõ atrocitásoknak, bûnözõknek, akik kihasználják védtelen helyzetüket, mert egy kis vidéki településen élnek valahol, a falu szélén vagy egy elhagyott tanyában töltik egész életük után - úgymond - nyugalmas napjaikat. Ezen helyzeteket a bûnözõk egész sora - különbözõ módon és fondorlattal - lovagolja meg, mert tudják, hogy ezek a védtelenek kiszolgáltatottak, ezek az egyének nem mennek panaszkodni, mert akkor még jobban pórul járnak. Ezek az úgynevezett hívatlan vendégek azonnal tudomásukra is hozzák az áldozatoknak, hogy ha szólni mernek, nagyon meg fogják bánni; s nem egyet, nem kettõt nagyon is komolyan megfenyegettek, és tettlegességgel is bántalmaztak.
A magyar büntetõ törvénykönyv több fejezetben tárgyalja az áldozatok, illetve a magyar állampolgár jogvédelmét. A jelenlegi körülmények azonban mindennek az ellenkezõjét igazolják. És az ezen a vidéken, valamint nagyvárosban is elhagyatottan, magányosan élõ magyar állampolgárok ki vannak szolgáltatva mindazon személyeknek, akik tisztességtelenül, aljas és elõre megfontolt szándékkal akarják elvenni mindezen személyektõl az anyagiakat, pénzüket és mindazon értékeiket, amelyeket értékesíteni tudnak. A vidéken élõ személyek mind jobban és jobban hangot adnak elkeseredettségüknek, amikor is szinte most már a nevüket is felfedve, aláírásukkal, címüket is elárulva fordulnak az illetékes hatóságokhoz, polgármesterekhez, rendõrségi szervekhez, országgyûlési képviselõkhöz, de minden lehetõségbe belekapaszkodnak, hogy a rendkívüli helyzetüket valaki orvosolni próbálja.
Így volt ez a Jász-Nagykun-Szolnok megyébõl, Fegyvernek községbõl érkezõ panaszlevélbõl is kiderítve: hogy közel száz aláírással juttatták el panaszukat a polgármester úrhoz és hozzám is, mint Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik országgyûlési képviselõjéhez. A megdöbbenés hangja hallatszott abból a pár szóból, ami az aláírást megelõzte, hogy Fegyvernek településen és a környezõ tanyákon élõ magányos személyek, a tanyák lakói mennyire ki vannak szolgáltatva azoknak a személyeknek, akik ezt a rendkívül hátrányos körülményt kihasználják. Megtámadják és megfenyegetik õket, úgyannyira, hogy nem átallják még azt is kinyilvánítani, hogy még arra is képesek, hogy tettlegességig fajuljon az õ kiszolgáltatott helyzetük.
Ha a büntetõ törvénykönyv nem rendelkezik olyan paragrafussal, melyet az áldozatok védelmére fel lehetne használni, akkor a Magyar Országgyûlés alkotmányügyi bizottságának, de valamennyi országgyûlési és önkormányzati képviselõnek, valamint polgármestereknek, de minden hatósági szervnek elsõrendû feladata, hogy felemelje szavát és tenni akarását ezen kiszolgáltatott embereknek a védelmében. Tudom, hogy az akarat még kevés, az akaratot tett kell hogy kövesse, hisz a magyar vidék amúgy is hátrányos helyzetben van, hisz a munkanélküliség vidékenként egyre nagyobb és nagyobb, és valószínûleg ennek következtében jöhettek ezek a bûnözõk által elkövetett durva, kegyetlen fellépések. Természetesen ez senkinek nem ad arra okot, hogy ezeknek a sok mindent beképzelõ bûnözõknek az agyában ilyenek szülessenek meg, hogy védtelen emberek tehetetlenségét kihasználva fosztogassanak és garázdálkodhassanak.
A belügyminiszter úr kijelentése alapján az ország közvéleménye tudomást szerzett arról, hogy a közeljövõben közel kétezer rendõrt indítanak a rend szolgálatába, és a vidéki tehetetlen ember - akikrõl itt szó van - úgy gondolja, hogy ezekbõl a derék rendõrökbõl ide is fog kerülni, és megvédik õket ezektõl a durva atrocitásoktól. Erélyt kell szerezni azoknak az intézkedéseknek, amik ezeket a durva beavatkozásokat megakadályozzák. Az emberi jog alapvetõ követelménye, hogy mindenféle erõszakos beavatkozás ellenében mindenki megtegye a megfelelõ intézkedést, hogy az ember becsülni tudja elsõsorban saját magát. Én tudom, hogy ez a feladat a magyar gazdasági feszültségek következtében nem egyszerû. De a Belügyminisztériumnak mindenképpen meg kell tennie azt a lépést, amelyet a magyar társadalom mint az egyik legfelsõbb szervtõl és Magyarország nyugalmát õrzõ testülettõl ezen intézkedéseket elvárja, hogy megtegye. Tehát: aki az egész napi munka után lefekszik, az reggel nyugodtan ébredjen, hogy a napi munkáját és annak eredményét továbbra is magának tudhassa. Ne rettegve menjen ki a saját lakása ajtaján, hogy valaki talán még életveszélyesen is megfenyegeti!
Én mint Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik országgyûlési képviselõje, határozottan, de tisztelettel kérem a belügyminiszter urat és az Igazságügyi Minisztérium valamennyi munkatársát, hogy ezen rendkívül durva megsértéseket az emberi magatartásnak és méltóságnak megfelelõen kezelje. Az illetékes bizottság - ha még nincs - hozzon olyan intézkedéseket, hogy ezek a fékezetlen bûnözõk meghátráljanak a törvénytõl.
(19.00)
Hisz a vidéket járva mindenki szeme láttára tapasztalni fogja a vidék ellehetetlenülését úgy anyagi, mint erkölcsi vonatkozásban. Tûrhetetlen állapot az, hogy ezek a területek - amelyek kiterjednek egész Magyarországra, nemcsak Szolnok megyére vonatkoztatva -, ezek az emberek ki legyenek téve annak a veszélynek, hogy létbizonytalanságban éljenek, rettegéssel keljenek, és félve térjenek nyugovóra.
Ismételten kérem a törvényalkotókat, akik a büntetõ törvénykönyvet módosítják, hogy olyan szabályzatokkal tûzdeljék teli, hogy az áldozatok védelmérõl is legyen benne szó. És azok olyanok legyenek, hogy a bûnözõk többször is meggondolják magukat, hogy érdemes-e olyan csúnyán és aljasul fellépni a munkájukat végzõ magyar állampolgárok ellen.
Ezt követeli tõlünk ezen kiszolgáltatott emberek tömege, de ezt kívánja tõlünk az egész magyar társadalom, akik élénken figyelik az Országgyûlésben zajló vitát, és várják az emberi sors jobbra fordulását. Mindent meg kell tenni a jelenlegi kormánynak, de bárkinek, aki a hatalom gyakorlásában részt vesz, hogy ebben az országban nyugalom, rend, szorongástól mentes élet legyen és alakuljon ki. Köszönöm szíves türelmüket, az ügy fontosságára való tekintettel, hogy meghallgattak.