SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A társadalombiztosítási önkormányzatról szóló vita eddigi menetébõl joggal le lehet vonni azt a következtetést, hogy a felszólalók - pártállástól függetlenül - a fõ kérdést abban látják, hogy e testületeknek, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Önkormányzatnak hány tagja legyen, legyen-e elnökségük vagy sem, a munkavállalói oldalon delegálás avagy választás legyen.
Ezek a kérdések fontosak - de ismerjük el, pusztán technikai jellegûek. Meggyõzõdésem szerint a fõ, a legfontosabb kérdés az, hogy mi legyen az önkormányzatok feladata. Amilyen fontos ez a kérdés, épp annyira nem vagy alig esett szó róla.
(18.10)
Kökény Mihály miniszter úr expozéjában leszögezte, hogy - idézem - "a társadalombiztosítási alapok kezelésére, a társadalombiztosítás ellátásainak közvetlen megszervezésére továbbra is a teherviselõk alkotta önkormányzatok a legalkalmasabbak". Tehát az önkormányzatok a legalkalmasabbak az alapok kezelésére, közvetlen megszervezésére. Ha jól értelmezem, akkor az önkormányzatok legfontosabb feladata ez, amit ezen önkormányzatok a legnagyobb alkalmassággal el tudnak végezni - legalábbis ezt állítja a miniszter úr. De a miniszter úrnak, illetve a kormánynak e kérdésben ellenzéke lehet még a Szocialista Párt is, mert miniszter úrral ellentétben Götzinger képviselõtársam az önkormányzatok fõ feladatát a reformok kiérlelésében látta, s ezt fejtette ki két héttel ezelõtti felszólalásában.
Az ellenzék némileg máshova helyezte a hangsúlyt. Kis Gyula képviselõtársam az önkormányzat feladatait a befizetett járulékoknak a mindenkori kormány mohóságával szembeni megvédelmezésében látta. Ha Kis Gyula képviselõtársamnak igaza van, vagyis az önkormányzat fõ feladata a kormány lenyúlási kísérletei elleni védekezés, akkor a fejsze nyele elveszett. Én pedig nem vitatom a jelenlegi kormány az irányú bölcsességét és elõrelátását, hogy nem terjeszt be olyan törvényjavaslatot, mely a magyar intézményrendszerbe a kormány lenyúlási kísérlete ellen épít akadályokat. Viszont, ha az önkormányzat fõ feladata valóban - ahogy Kis Gyula képviselõtársam mondta - a kormány lenyúlási kísérletei elleni védekezés, akkor másra már alig marad energiája.
Mindezek alapján úgy látom, hogy az igazán fontos kérdésnek az önkormányzatok hatáskörének meghatározása kellett volna lennie, illetve az egyes hatáskörök elhatárolása az állami szervek, elsõsorban a Pénzügyminisztérium, a Népjóléti Minisztérium, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság, valamint az önkormányzat között. Az elõttünk fekvõ törvényjavaslatnak az a legnagyobb problémája, hogy erre még csak kísérlet sem történt. Amennyiben nem tudható pontosan, hogy mire terjed ki az önkormányzat hatásköre és mire nem, addig lényegi és tartalmas önkormányzatiság helyett csak egy speciális gittegyletrõl beszélhetünk.
Persze tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem a véletlen mûve. E helyzet fenntartásához a jelenlegi kormányzatnak súlyos érdekei fûzõdnek. A rendszerváltás idõszakában minden párt és szervezet a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatása mellé tette le a voksát, a Fidesz kivételével. Tehát 1997-ben sem lehet mást mondani a szavak szintjén, de a tettekben megindult az önkormányzatok virtuális, sajátos magyar politikai hologrammá tétele. A gyanútlan megfigyelõ úgy véli, az önkormányzatoknak vannak, a valóságban pedig nincsenek képviselõi. Az önkormányzati tagság egyes szakszervezeti és munkaadói, érdekvédelmi szervezetek képviselõinek névkártyáján szereplõ cím lesz csupán.
A Független Kisgazdapártnak nincs vitája a kormánnyal, sem más pártokkal abban, hogy az önkormányzati mûködés eddigi négyéves tapasztalatai kiábrándítóak. Ezt tükrözte az országgyûlési határozat, amit az Egészségbiztosítási Önkormányzat gazdálkodásával kapcsolatban a tisztelt Ház teljes egyhangúsággal elfogadott. Abban viszont a Független Kisgazdapárt vitába száll, hogy e ténybõl milyen következtetéseket kell levonni. A kormány szerint egy külsõ, nem az önkormányzat által létrehozott felügyelõbizottság a megoldás, melyben a kormány erõteljesen jelen van. Úgy vélem, hogy az önkormányzatok mûködését részletesen szabályozó törvényre van szükség, s e törvény megsértõivel szemben a törvény szigorával kell fellépni. Csak ezt a törvényt a kormány nagyon nem akarja kidolgozni! Úgy látszik, érdekei a cseppfolyós, bizonytalan jogi helyzet fenntartásához fûzõdnek.
E cseppfolyós és bizonytalan jogi helyzet bemutatására csak egy példát hoznék, mely nem a múlt, hanem nagyon is a jelen. Nem tisztázott az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Egészségbiztosítási Önkormányzat viszonya. Ha tisztázott lenne, akkor tudnánk, hogy kicsoda is dr. Cser Ágnes. Hogy a parlament analógiájával értelmezzem: Cser Ágnes a magyar egészségügy miniszterelnöke, akit az egészségügy parlamentje, az Egészségbiztosítási Önkormányzat megválaszt, és ha úgy gondolja, hogy nem megfelelõen látja el a feladatát, akkor visszahívja. Ha ez igaz, akkor az önkormányzat elnöksége nem hívhatná vissza saját hatáskörben, de az sem fordulhat elõ, hogy a kormány egyetértése kell a kinevezéshez és a leváltáshoz. Ez engem a szovjet gyarmati idõszakra emlékeztet, amikor a kommunista párt politikai bizottságának összetételérõl legalábbis konzultálni kellett a "nagy testvérrel". Amennyiben az önkormányzat elnöksége - az Országgyûlés analógiájára - a magyar egészségügy kormánya, akkor a miniszterelnök Halmi László professzor, és Cser Ágnes fõigazgató tiszte egy hivatalvezetõnek felel meg, mondhatjuk úgy is, hogy a magyar egészségügyben õ a Kiss Elemér. Ha ez a helyzet, akkor az elnökség, vagyis az egészségügy kormánya simán cserélheti a hivatalvezetõ közigazgatási államtitkárát.
Mindezt nem azzal a szándékkal mondtam, hogy állást foglaljak az elnökség és Cser Ágnes közötti vitában. Csak a helyzet zavarosságára, jogi tisztátlanságára szerettem volna rámutatni. Kökény Mihály miniszter úr az önkormányzatok egyetértési jogának elvételét azzal próbálta alátámasztani, hogy az önkormányzatiság nem lehet korlátlan, a demokrácia parttalan. Az önkormányzatiság elé korlátokat a törvényeknek kell állítani, amit viszont a kormány nem igyekszik elkészíteni, hanem e helyett a kormány azt mondja: a korlát én vagyok. A demokrácia pedig nem azért nem lehet parttalan, mert erkölcsileg ellenezzük a problémák legszélesebb körben való megbeszélését, hanem azért, mert technikailag lehetetleníti el az intézmények mûködését.
Mit kellene tartalmaznia az önkormányzatok mûködését tartalmazó törvénynek? Azt, hogy mik azok az ügyek, amelyekben az önkormányzatok a döntéshozók.
(18.20)
A kormány ezt akár frusztrációként, hatalmának korlátozásaként is megélheti, az okos kormány viszont örül, hogy nem kell foglalkoznia mindenféle csip-csup üggyel.
Fontos megjegyeznünk, hogy a Horn-kormánytól nem várható el a valóban szükséges törvények beterjesztése, amíg Kökény miniszter úr abban a tévhitben él, hogy személye egyenlõ az állammal, csak õ az, aki garantálni tudja a rendszer hosszú távú mûködõképességét, az ellátásokhoz való hozzájárulást, a biztosítottak jogainak érvényesülését - nos, addig nem is várható elõrelépés. Egy jól szabályozott önkormányzatnak ezt tudni kell biztosítani; ha nem képes rá, törvénysértést követ el, amit szankcionálni kell, például az önkormányzatok feloszlatásával, új önkormányzat összehívásával; ha viszont nem tudják, akkor a társadalombiztosítási önkormányzatok nem egyebek a kormány, az egyes miniszterek vagy éppen fõigazgatók tanácsadó testületeinél, amelyek véleményét ki lehet kérni, meg lehet hallgatni, természetesen ha nem egyezik meg a kérdezõével, figyelmen kívül lehet hagyni. Az önkormányzat ehhez a tanácsadói feladathoz viszont túlságosan drága intézmény.
Befejezésül összefoglalom véleményemet. A kormány ahelyett, hogy pontosan meghatározná az önkormányzatok feladatait, s annak örülne, amivel nem kell foglalkoznia, úgy döntött, hogy megtartja az önkormányzatokat, de elveszi, megcsapolja a hatásköreiket. Ezen hatáskörök persze rosszul meghatározottak, pontatlanok voltak, de a megoldás mégsem ez kellett volna hogy legyen. Volt egy botrányosan rossz önkormányzatunk, most lesz egy súlytalan és érdektelen önkormányzatunk.
Azt kérem a kormánytól, hogy egészítse ki az önkormányzati feladatok listáját a kompetenciahatár pontos meghatározásával - amíg ez nincs meg, addig csak másodlagos fontossággal bír az olyan kérdések megvitatása, mint hogy választás vagy delegálás útján álljon-e fel a munkavállalói oldal.
Köszönöm, hogy meghallgattak.