DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Átolvasva a parlamenti elõterjesztést és a vezérszónokok hozzászólásait a társadalombiztosítási önkormányzatok választásával kapcsolatban benyújtott törvényjavaslatról: nagyon sok mindenrõl volt szó, de úgy látom, hogy egy nagyon lényeges kérdésben nem tesznek különbséget képviselõtársaim, és nagyon gyakran a kormány megnyilvánuló képviselõi sem. Nagyon sok szó esik arról, hogy milyen gondok vannak a társadalombiztosítás gazdálkodásával. Nagyon sok példát sorolnak föl a gazdálkodás hiányosságairól, és ezek között szinte mindig ott lehet találni azt a kitételt, hogy a társadalombiztosítási alapokban mekkora hiány képzõdik.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ez a típusú megnyilvánulás óriási tévedést tükröz. Hiszen a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai - a több mint 1000 milliárdos pénzügyi alapjai - gazdálkodását költségvetési törvény szabja meg, és ezt a törvényt a parlament szavazza meg. A költségvetés elkészítése úgy történik, hogy a kormány megadja azokat a fõbb gazdasági mutatókat, amelyekre majd meg lehet tervezni a társadalombiztosítási alapok költségvetését. Megadja az általa számított és várható bérkiáramlást, megadja az általa várt és számított inflációs adatokat, és amikor a társadalombiztosítási önkormányzatok a költségvetést tervezik, csak ebbõl indulhatnak ki. Ha a kiindulási számok hibásak, ha a kiindulási számok már eleve teljesíthetetlenek, akkor könnyen belátható, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetése már a kiindulásnál nem lehet jól tervezett, de ez nem az önkormányzatok tervezõképességén és készségén múlik.
Az alapadatok megadása után mindig egy hosszas egyeztetési folyamat következik, amikor a társadalombiztosítási önkormányzatok elmondják azt, hogy véleményük szerint mennyi bevételre számíthatnak, és milyen kiadási elõirányzatokat milyen körülmények között lehet teljesíteni; majd a kormánnyal való egyeztetésben kiderül, hogy bizonyos kiadási elõirányzatokat csökkenteni kell, és esetleg a kormány más nézetet képvisel - hogy bizonyos bevételi elõirányzatok magasabbak lesznek. Idén tipikus eset volt ez az egészségbiztosítási önkormányzattal, amikor a kormány váltig azt állította, hogy az ágyszám-leépítési törvény következtében legalább 8 milliárd forintos megtakarítása lesz az egészségbiztosításnak - idézõjelbe téve a megtakarítást -, és ez az összeg elegendõ lesz arra, hogy majd a béremelések fedezetét is biztosítsa.
Természetes, hogy egy ilyen tervezés folytán, és annak következtében, hogy... - ezeket a számokat, költségvetési tételeket a parlament - bár a vita során számtalanszor elmondtuk, hogy ezek az elõirányzatok nem teljesülhetnek, hogy a számítások teljesen megalapozatlanok és irreálisak - elfogadta. Az, hogy az egészségbiztosításban az év elsõ negyedévében akkora hiány keletkezett, amekkora, az, hogy az egészbiztosításnak az év második felében minden bizonnyal pótköltségvetésre lesz szüksége - mert a megtervezett költségvetés már a kiindulás pillanatában sem biztosította az egészségügy finanszírozásának kereteit -, ez nem az Egészségbiztosítási Önkormányzat tervezési hibáiból adódik.
Tisztelt Képviselõtársaim! Szét kell választani a költségvetési tervezés hibáit, és szét kell választani a valóban az Egészségbiztosítási Önkormányzaton múló gazdálkodási hibákat. Azért kell szétválasztani, mert ha ezt a két dolgot összemossuk, akkor könnyen adódhat az a következtetés, hogy ha még a költségvetését sem tudja megtervezni egy Egészségbiztosítási Önkormányzat, akkor aztán, igazán, itt már az önkormányzatiságra sincs szükség, mint ahogy ezt hallhattuk '95-ben; különösen gyakran Bokros Lajos idején, akit rendkívüli módon idegesített ez az egyeztetési kötelezettség a biztosítási önkormányzatokkal, és a legegyszerûbb megoldást választotta volna: meg kell szüntetni azokat - abban a pillanatban nem kell egyeztetni, és lám, milyen gyorssá válnak ezek a folyamatok!
(17.20)
Nagyon veszélyes ez a tendencia, tisztelt képviselõtársaim, rendkívül rossz irányba visz ez a gondolkodásmód, hiszen a nyugdíjbiztosítás és egészségbiztosítás önkormányzataira azért van szükség, mert ezekben az önkormányzatokban kicsiszolódhatnak és kifejezõdhetnek azok a sajátos érdekek, amelyek ezekben az önkormányzatokban egyfelõl a munkaadók, másfelõl pedig az ellátásra jogosultak oldaláról felmerülnek. Mert az Egészségbiztosítási Önkormányzatban kicsiszolódó nézetek arra alkalmasak, hogy lefolytatva a vitákat a kormánnyal és a legkülönfélébb érdek-képviseleti szervezetekkel, a körülmények között a lehetõ legjobb megoldást találhassák meg. Ha ezek a viták nem zajlanak le, ha ezek az érdekek nem kerülhetnek felszínre és nem fejezõdhetnek ki, akkor csak rosszabb megoldások léteznek.
Ezért az önkormányzatokra, az önkormányzatiságra szükség van még akkor is, ha igen, valóban, az ilyen típusú érdekegyeztetés kényelmetlen, néha hosszan tartó, néha pedig - különösen pénzügyminiszterek számára - rendkívül bosszantó tud lenni.
Valóban nagyon komoly probléma van a biztosítási önkormányzatok - különösen az Egészségbiztosítási Önkormányzat - gazdálkodásában: nem a nagy számokban, nem a költségvetési nagy tételekben, hanem az olyan tételekkel való gazdálkodásban, ahol az önkormányzatnak, az önkormányzat elnökségének szabad mozgástere van - aminek legfeljebb a kereteit köti meg a parlament által megszavazott költségvetés, de ezeknek a tartalmát az önkormányzatnak, az önkormányzati elnökségnek kell kidolgoznia. Idetartoznak: a mûködési költségvetés és az ezzel kapcsolatos tételek; a szabadon felhasználható keretek, mint ami volt kockázatkezelõ alap címén 2 milliárd forint; és idetartoznak a vagyongazdálkodási kérdések.
Tény, hogy az elmúlt két évben ezekkel kapcsolatban nagyon sok probléma vetõdött fel; probléma, részben azért, mert a szabályozás hiányos; probléma, azért, mert a társadalombiztosítási alapok vagyongazdálkodásáról nem született meg az a törvény, amit pedig mindenki tervezett: '93-ban ez már egy rendkívül fontos kérdésként vetõdött fel az akkori költségvetési és vagyonjuttatási tárgyalások során. Sajnos arra nem volt elég ez a három év sem, hogy ebben a vagyongazdálkodási törvényben elõrelépés történjen, pedig nagyon fontos kérdés, hiszen jelentõsebb vagyont egy erre felkészületlen apparátus még akkor sem tud igazán tökéletesen és megfelelõen kezelni, ha semmiféle egyéb lobbyérdek vagy gazdasági háttér-összefonódások nem jelennek meg a vagyonkezelés során - pedig sajnos megjelennek, és ott erre mindig számítani kell, ahol nagy vagyonok sorsáról van szó. Mindig, mindenhol számítani kell, és olyan törvényi körülményeket és ellenõrzést kell teremteni, amelyek a lehetõ legkisebbre szorítják vissza a visszaélési lehetõségeket. Nos, ez nem történt meg.
De sajnos igazán a kormány javaslatában sem történt meg, mert miközben mindenki arra hivatkozik, hogy igen, az elmúlt négy évben az eredetileg végiggondolt önkormányzati igazgatás nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, mert rengeteg probléma volt az önkormányzatok mûködésének a kialakítása során, a kormány és az önkormányzatok mûködésének a folyamatában, rengeteg egyenetlenség, nagyon sok jogszabályi rendezetlenség, hatásköri viták: ez valóban igaz. De az, hogyha valami nem mûködik jól, és ha valamely testületben akár visszaélések tapasztalhatók, ennek nem biztos hogy az kell a következménye legyen, hogy akkor talán inkább megszüntetjük ezeket a testületeket; hiszen erre tudnék egypár jó példát mondani: egy rosszul mûködõ kormányt sem megszüntetni, hanem kicserélni kell - talán!
Éppen ezért én rendkívül furcsának tartom azt, hogy miközben a kormány pontosan tudta, hogy meddig tart az önkormányzatok mandátuma, pontosan tudta, hogy júniusban lejár, aközben három év óta ebben az ügyben semmi elõrelépés nem történt; és a kormány olyan rövid idõvel a mandátum lejárta elõtt nyújtotta be a javaslatát, hogy már megint arra hivatkozik: nincs idõ más megoldásra. Nos, ha valaki nem akarja, akkor nem is talál idõt más megoldásra.
Van egy még szomorúbb dolog, amit én itt a háttérben látok: tekintettel arra, hogy a biztosítási önkormányzatokban igen jelentõs számot képviselnek azok a szakszervezeti vezetõk, akik egyébként a Szocialista Párttal választási szövetségben indultak, és akik ott ülnek a Szocialista Párt soraiban, az tapasztalható az utóbbi idõben, hogy háttéralkuk és háttérhuzakodások történnek - nem a nyilvánosság elõtt. És az az érzésem, hogy valami ilyesmi történt most az elmúlt fél év során is, amikor a kormány a nyugdíjreformra vonatkozó javaslatát letette az asztalra; amikor ezt a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és a szakszervezeti vezetõk nagyon keményen vitatták és számos pontja ellen tiltakoztak, akkor érdekes módon valahogy a biztosítási önkormányzatokra vonatkozó törvény nem volt sietõs.
(17.30)
Vajon nem azért volt ez, hogy alkupozícióban maradjon a kormány, mondjuk, egy nyugdíjreform néhány kérdését illetõen? S vajon nem ez az alkupozíció vezetett-e oda, hogy az egyik oldalról a kormány belement a delegálásba, a másik oldalról a szakszervezetek belementek a nyugdíjreformon belüli kompromisszumba?
Én ezt rettenetesen szomorúnak tartom, mi több, felháborítónak, tisztelt képviselõtársaim, mert az ilyen típusú alkudozás nem az ország polgárainak, nem az ellátásra jogosultaknak az érdekeirõl szól, mert az ilyen típusú alkudozás nem az ilyen nagy rendszerek és nagyon fontos rendszerek - mint a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszer - hosszú távú és lehetõ legjobb megoldásairól szól, hanem pillanatnyi hatalmi pozíciókon való marakodásról; és ilyen körülmények között csak nagyon rossz megoldások születhetnek.
Ilyen nagyon rossz megoldás az a javaslat, amelyet a kormány letett elénk az önkormányzati törvényben. Nagyon rossz megoldás, mert a delegálás elfogadhatatlan. Elõször is azért nagyon rossz megoldás, mert olyan késõn tette le elénk, hogy a parlament már megint csak kapkodni tud. Nagyon rossz megoldás azért, mert a delegálás elfogadhatatlan, mert konzerválja a jelenlegi rendszert, és ha a kormány azt mondja, hogy a jelenlegivel elégedetlen, akkor miért akarja ugyanezt konzerválni, csak kisebb létszámokkal. Elfogadhatatlan és nagyon rossz megoldás azért, mert olyan vezetési konstrukciót javasol mindkét alapra, amely gyakorlatilag mûködésképtelenséget fog jelenteni.
Lehet, hogy látszat szerint ezek az önkormányzatok majd csinálnak valamit, de hogy azzal a mûködési renddel, amelyet a kormány letett elénk, az "egy elnök - 36 fõs közgyûlés" konstrukciójával nem tudnak érdemi munkát végezni, tehát nem tudják betölteni azt az önkormányzati funkciót, amire pedig rendkívüli módon szükség lenne. Szükség lenne különösen akkor, amikor mind a nyugdíjbiztosítási rendszer, mind az egészségbiztosítási rendszer nagyléptékû átalakulások elõtt áll.
Ha ebben a helyzetben nem tudnak kifejezõdni a jogosultak és járulékfizetõk érdekei, ha nincs egy mûködõképes önkormányzat, amelyik minden alkalommal le tudja tenni a maga sajátos érveit, akkor csak rossz megoldások születhetnek. Mert nincs az a kormány, amelyik ilyen típusú érdekegyeztetés nélkül mindenben megtalálhatja a jó megoldást! Mert a jó megoldások bizony hosszú vitákon, idõnként véres verítékkel születnek meg, és nem könnyedén. Könnyedén csak a szocializmust lehetett építeni; meg is láthatjuk az eredményét. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
Tehát nagyon rossz az a megoldás, amit a kormány javasol az önkormányzatokra, s nagyon rossz az a megoldás is, amit azt hiszem, nem én mondok elõször, de hát hogyan lehet egy önkormányzatot és annak a felügyelõbizottságát egy olyan testülettel és testületen keresztül delegáltatni, amelyik nem jelenik meg a magyar jogrendben?! Az Érdekegyeztetõ Tanács nincs rögzítve tökéletesen. Itt-ott megjelenik jogszabályokban, de hogy az az Érdekegyeztetõ Tanács, amelyik létrejött az elõzõ kormányzati ciklus alatt, és annak szereplõi vajon ma még mindig ugyanolyan szerepet töltenek-e be a gazdaságban, mint töltöttek négy-öt évvel ezelõtt - ezt senki nem vizsgálja meg. Át kellene nézni talán, hogy a munkaadói szervezetek változtak- e azóta, hiszen a gazdaság nagyon nagyot változott '91 óta. Azt hiszem, ezt senki nem vitathatja. A munkavállalói szervezetek vajon milyen mértékben fejezik ki ma a biztosítási ellátásra jogosultak érdekeit, vajon mekkora százalékát képviselik a biztosítási ellátásra jogosultaknak? Ezt sem vizsgálta meg senki. Pedig nagyon nagyot változott a világ az elmúlt négy év alatt, és ezt nem voltak hajlandóak figyelembe venni, és nem voltak hajlandóak végiggondolni.
Nem lehet ilyen egyszerûen elintézni egy ilyen hosszú távra szóló kérdést! Lehetni lehet - csak nem szabad, mert annak nagyon súlyos következményei vannak a további mûködési zavarokban.
Ezért mi azt mondjuk - egyetértve a többi ellenzéki párttal -, hogy a felügyeletet nagyon meg kell erõsíteni. De nem úgy, ahogy a kormány javasolja, hogy az Érdekegyeztetõ Tanács és a kormány delegálhat a felügyelõbizottságba! Mi egyetértünk azzal, hogy a felügyelõbizottság egy parlament által választott felügyelõbizottság legyen, olyan jogosítványokkal, hogy az ne csak utólagos ellenõrzést tegyen lehetõvé, hanem az ügyek folyamatában adott esetekben egyetértési, illetve vétójoggal rendelkezhessen ez a felügyelõbizottság, mondjuk, például a vagyongazdálkodási kérdésekben és bizonyos keretek felhasználásának kérdésében, bizonyos szerzõdések megkötésének kérdésében. Csak ebben az esetben képzelhetõ el, hogy a gazdálkodás - nemcsak az önkormányzat, hanem a társadalombiztosítás apparátusának gazdálkodása is - kellõ ellenõrzés alá kerül.
Megfelelõ lehet átmenetileg önmagában egy ilyen felügyelõbizottság felállítása. De mi azt mondjuk, hogy kompromisszumként az is elfogadható, hogy a jelenlegi önkormányzatok mandátumát hosszabbítsuk meg addig, amíg végleges törvényt tudunk alkotni az önkormányzati képviselõk újfajta megválasztásáról. Ezt a mandátummeghosszabbítást csak úgy tartjuk elképzelhetõnek, ha létrejön a parlament által választott felügyelõbizottság, ezekkel a nagyon szigorú jogosítványokkal.
Ha ezt a két dolgot megtesszük, akkor egy átalakulóban levõ társadalombiztosításra nem hozunk létre látszatönkormányzatot; nem sértjük meg az önkormányzatiság elvét a delegálással; mûködõképes maradhat az önkormányzatiság az átmeneti idõ alatt, amikor ezek az alapok átalakulnak; lesz idõnk arra, hogy végiggondoljunk egy újfajta választási rendszert - és mindeközben a parlament által választott felügyelõbizottsággal biztosítani tudjuk azt a nagyon szigorú és folyamatos ellenõrzést, amire szükség van minden olyan helyen, ahol ilyen nagy összegekkel gazdálkodnak. Mert soha nem lehet emberek személyes tartására hagyatkozni akkor, amikor egy ilyen nagy pénzalap és ilyen nagy vagyon kezelésérõl van szó.
Kérem tisztelt képviselõtársaim, fontolják meg ezt a javaslatot. Én nagyon örülök annak, hogy nem zárjuk le a törvényjavaslat általános vitáját. Nagyon remélem, hogy ez azt jelenti, hogy van mód másfajta megegyezésre a biztosítási alapok önkormányzatát illetõen.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF, a KDNP és az MDNP padsoraiban.)