BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Én nagy figyelemmel hallgattam Csépe Béla képviselõtársunk szavait arról, hogy baj van az érdekképviselettel. Az azonban, amivel alá kívánta támasztani ezt az állítását - nevezetesen: a kormány és az Országgyûlés gyakran hoz olyan döntéseket, amelyek nem egyeznek meg ennek vagy annak az érdekképviseletnek az álláspontjával -, nincs összhangban azzal, hogy baj van.
Ugyanis vegyük észre, tisztelt képviselõtársaim: az érdekképviseletek feladata egy szabad társadalomban az, hogy a társadalom különbözõ csoportjainak különbözõ érdekeit képviseljék. Gondoljuk csak végig: a szakszervezetek magasabb bért akarnak, a munkáltatói képviseletek pedig alacsonyabb bért akarnak; a mezõgazdasági termelõk magasabb áron akarják eladni a maguk termékét, a városi lakosság pedig alacsonyabb áron szeretne hozzájutni az élelmiszerekhez. A kormánynak meg az Országgyûlésnek pedig az a feladata, hogy megtalálja azt a "közép"-et, ahol egyeztetni lehet a társadalomban meglevõ különbözõ érdekeket. Tehát nincs a világon olyan kormány, nincs a világon olyan országgyûlés, amely olyan döntést tudna hozni, amely összhangban van minden érdekképviselet álláspontjával. Az tehát, kedves Csépe képviselõtársunk, hogy a kormány döntéseivel nem ért egyet hol ez, hol az, hol egyik érdekképviselet sem, ez nem hiba, hanem természetes velejárója a társadalom és a gazdaság életének.
Azt pedig végképp nem értem, hogy hogy kerültek szóba a kamarák, hiszen nagyon jól tudjuk, a kamaráknak sokféle funkciója van, érdekképviseleti funkciójuk azonban nincsen. Ennek megfelelõen - ismételten mondom - nem egészen értem, hogy mirõl van szó. Az, hogy legyenek érdekképviseletek, és hogy ezek mûködjenek és együttmûködjenek, vitatkozzanak, és konfliktusba is menjenek egymással meg a kormánnyal, az egy szabad társadalom természetes életfeltétele. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)