KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! Az interpelláció alapjában véve három részre tagozódott. Az interpelláció elsõ részében a képviselõ úr különbözõ rágalmakat fogalmazott meg önkormányzatokkal szemben, vállalkozásokkal szemben, amelyeket egyébként - ahogy ezt már korábban tõle megszoktuk - most sem bizonyított, és mint a Tocsik- ügyet vagy az ÁPV Rt.-ügyet vizsgáló bizottság tagja, egyébként tudhatná, hogy vajon a bizottság például végzett-e ilyen irányban vizsgálatokat vagy óhajtott-e foglalkozni ezzel a kérdéskörrel a vizsgálatai során.
Egyelõre biztosnak az tekinthetõ, tisztelt képviselõ úr, hogy az önkormányzatoknak joguk bárkivel szerzõdést kötni, ilyen szerzõdéses viszonyra lépni; így joguk volt az ön által megnevezett céggel is abban az esetben, ha azt feltételezték, hogy ez a cég megfelelõ módon képes az érdekeiket képviselni. Aztán a késõbbiek során az önkormányzatok megköthették az ÁPV Rt.-vel a szerzõdéseket, ha úgy gondolták, hogy az a szerzõdés számukra elõnyös.
Ennek az önkormányzati vetületeit vizsgálták egyrészt a közigazgatási hivatalok, másrészt vizsgálták több helyen maguk a képviselõ-testületek is. Abban az esetben, ha ebben a szerzõdéses viszonyban vagy ebben a folyamatban bármilyen probléma részükrõl felmerült, akkor természetesen fordulhatnak a bírósághoz, megtámadhatják a saját maguk által megkötött szerzõdéseket. Voltak olyan önkormányzatok egyébként, amelyek ezt teszik, kísérletet tesznek az ÁPV Rt. bíróság elõtt történõ megtámadására annak érdekében, hogy valamilyen módon visszanyerjék a Vektor Rt. részére egyébként szerzõdés alapján kifizetett, általuk elfogadott mértékû - ezért a mértéket itt most ne vitassuk meg - sikerdíjat.
Ebbe nekem kívülrõl beleszólnom nem kell. Tájékoztathatom képviselõ urat, hogy egyébként a rendõrséghez a Vektor Rt. tevékenységével kapcsolatos olyan feljelentés nem érkezett, ami valamilyen bûncselekmény gyanúját valószínûsítené, ami miatt a rendõrségnek ilyen vizsgálatot kezdeményeznie kellene.
(15.50)
A képviselõ úr felszólalásának másik része a kiadandó vagyon mértékével kapcsolatos kormánydöntéssel foglalkozott. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, egy dolog az, hogy a '89-es, majd a '92-es törvény alapján a belterületi földek értéke után ki kellett volna adni az önkormányzatok részére a részvényeket vagy a készpénz-ellenértéket 1992 után, de más dolog az, hogy ezek nem történtek meg; ennek megfelelõen a mai helyzet alapján kellett a kormányzatnak az ezzel kapcsolatos irányelveket meghatároznia. Mert ha például a vállalatot értékesítették - és képviselõ úr téved, amikor azt mondja, hogy suttyomban értékesítették, legfeljebb ön nem volt képes figyelemmel kísérni, de egyébként ezek a döntések nyilvánosak voltak -, akkor a részvényt már nem lehet odaadni, hanem annak csak akkori névértéken vett pénzbeli ellenértékét valamilyen meghatározott kamat mellett - ezt a döntést hozta a kormány -, míg ha a részvény megvan, akkor pedig a '89-es, illetve '92-es törvény alapján a részvényt, illetve a jövõre vonatkozóan pedig a '92-es törvény alapján annak készpénz- ellenértékét.
Természetes, hogy ezt a döntéssorozatot is viták fogják kísérni az önkormányzatok részérõl, mert abban az esetben, ha a részvény értéke például csökkent az eredeti idõszakhoz képest, akkor az önkormányzat minden valószínûség szerint a készpénzre szeretne igényt tartani, viszont ha a részvény értéke ötszörösére növekedett az eredeti névértékhez képest, akkor az önkormányzat azt meg részvényben szeretné megkapni.
Az önkormányzatokat egyébként képesnek tartom arra, hogy a részvények kezelését illetõen a megfelelõ döntéseket meghozzák, ráadásul ebbe kívülrõl nem is szólhat bele senki, mert - ahogy azt már régóta próbálom a Kisgazdapárt képviselõinek magyarázni - az önkormányzatiság többek között ezt is jelenti.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.)