DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): A választ nem lehet elfogadni. Azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim is osztani fogják véleményemet. Lehet, hogy a szavazás nem ezt fogja tükrözni, de úgy magukban azért belátják, hogy ugyanakkor, amikor miniszter úr hat hónapja mást sem mond, mit hogy lesz egy Budapesten, egy lesz keleten, egy lesz nyugaton, és aztán most kiderült, hogy nem is három lesz, egyesek szerint öt lesz, sõt, legújabban van, aki csak egyet kívánna, sõt olyanok vannak, akik egyet sem kívánnának... Azt hiszem, így, ilyen kormányzati választ nem lehetséges jó szívvel elfogadni.
Ez is csak rámutat arra, tisztelt miniszter úr, hogy önök úgy kívánnak ide, a parlamentbe bezúdítani egy elképzelést, hogy a minimális politikai és szakmai egyetértés és legalább megalapozott számítás nem kíséri azt. Nagyon nehéz lenne Magyarországon olyan földrajzi és egyéb adottságokkal, jogi tradíciókkal is rendelkezõ helyet elképzelni, ahova annak a régiónak - mondjuk, a Dunántúlnak - a másodfokú eljárásra váró ügyeiben elutazni könnyebb lenne, mint Budapestre. De ebbe most ne menjünk bele, lesz majd módunk - ha idekerül ez az egész ügy - errõl vitatkozni.
Sajnos, miniszter úr, ez a válasz - tekintettel arra, hogy ön korábban, egy nyilatkozatában március 20-ában jelölte meg ezen helyek megnevezését - már csak azért sem fogadható el. Az ön levelébõl idézek, miniszter úr, március 20-a volt ez az idõpont. Nem sokkal haladtuk meg ezt a dátumot, de úgy tûnik, tisztelt miniszter úr, hogy semmilyen - a lobbyzáson túlmenõ - szempontok nem vezetik a kormányt annak eldöntésében, hogy mégis hol és milyen megalapozottsággal kívánják ezen felsõbíróságok parlamenti támogatását elérni.
Úgyhogy arra kérem képviselõtársaimat, hogy ezt a rendkívül elõkészítetlen és - hogy úgy mondjam - idõtartamában sem megfelelõ választ ne fogadja el. (Taps az MDF padsoraiban.)