DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon sok minden elhangzott már, amit én sem szeretnék megismételni, de azt hiszem, végül is a mai nap leglényegesebb eredménye az lehet, hogy ország-világ elõtt, városi lakosok elõtt megismertethetjük azokat a problémákat, amelyek a termelõket - és nemcsak az egyéni kistermelõket vagy õstermelõket, de társas vállalkozásokban dolgozókat is - jelen pillanatban nyomasztják.
Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat megért volna sokkal részletesebb vitát, ezt jóval elõbb kellett volna beterjeszteni. Úgy érezzük, hogy az idõ megint bennünket igazolt, a Magyar Demokrata Néppárt február 3- án nyújtotta be módosító javaslatait a társadalombiztosítás terheinek enyhítésével és az adózással kapcsolatosan. Ezek a javaslatok - nagy örömünkre - döntõ részben megjelennek a kormány által elõterjesztett javaslatokban. Ezt mindenképpen üdvözöljük, de azt hiszem, talán nem kellett volna megvárni a demonstrációkat; a kormány maga is tisztában volt azzal, hogy egyik esetben sem igazán szerencsés módon fogalmazta meg a törvényjavaslatát, és fõleg nem fûzött hozzá megfelelõ tájékoztatást. Egészen biztos, hogy kormánypárti képviselõtársaim is a vidéket járva tapasztalhatták azt az értetlenséget és sokszor tájékozatlanságból adódó, fölösleges aggodalmat, amit a két korábbi törvény elfogadása a termelõk körében kiváltott.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy talán ha a kormány 1994-ben - amikor a falugazdász mozgalmat majdnem fölszámolta, és késõbb is csak nagy nehézséggel sikerült a falugazdászok egy részét az Agrárkamara keretein belül megmenteni - ezt a mozgalmat erõsítette volna, és ma több ezer olyan agrárszakember segítené a mezõgazdasági termelést információátadással, törvénymagyarázattal, piaci ismeretek továbbításával, biztos, hogy a demonstrációban részt vevõk jelentõs hányada már inkább a földjével foglalkozott volna, mintsem az útelzárásokkal. Tanulság ebbõl az, hogy ezt a - most már gazdajegyzõnek nevezett - hálózatot bõvíteni kell, a kormány is belátja: az Európai Unióhoz való csatlakozásunk mindenképpen igényli azt, hogy ezen a területen jelentõs erõsítés történjen.
Rátérve a két törvényjavaslatra, illetve a törvénymódosításokra: Akar László egy kijelentésével szeretném kezdeni. Ez az, hogy a cél az volt, hogy a közteherviselés javuljon, tehát mások is minél szélesebben részt vegyenek ebben, valamint a tb-alapok deficitjének csökkentése érdekében volt szükséges mindkét módosítás, illetve mindkét törvény. Azt hiszem, hogy a közteherviselés értelmezése is megérne egy külön vitát. Én csak annyit említek itt, hogy sajnálatos módon a kormánypárti képviselõk részérõl - és sajnos, éppen Medgyessy Péter miniszter úr szájából is - többször elhangzott, hogy az árbevétel 2 millió forint, 4 millió forint, 3 millió forint; és sokszor az árbevétel helyett jövedelem hangzott el. Szeretném hangsúlyozni, hogy városi lakosok meglepõdve hallhatták azt, hogy valakinek van 3 millió forint jövedelme és adómentességet akar. Valójában ez árbevétel volt. Arra, hogy milyen alacsony ennek az árbevételnek a jövedelemtartalma - ami miatt a gazdák nagy része jogosan elégedetlenkedik és vonult föl traktorával utakra -, éppen a mai Népszava is hoz belõle néhány adatot.
Az Agrárgazdasági Kutató Intézet legújabb számításai a következõket bizonyítják: (Felolvassa.) "A kisüzemi növénytermelõk és állattartók jövedelmi viszonyait elemzõ legfrissebb adatok szerint a részfoglalkozású, jövedelem-kiegészítésre törekvõ kisgazdaságokban a bruttó jövedelmek drasztikus mértékben csökkentek. Két éve a tejtermelés 8 forint 26 fillér hasznot hozott literenként, ma alig pár fillért. A pecsenyecsirke-tartás veszteségessé vált a kisüzemi termelõk körében is. A vágósertés esetében a sertéshízlalók a korábbi, két évvel ezelõtti kilogrammonkénti 32 forintos bruttó jövedelem helyett ma néhány forinttal kell hogy megelégedjenek." Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozottan elmondani, mert ezek jelzik azt, hogy a kényszervállalkozó fõfoglalkozású mezõgazdasági termelõk és a részfoglalkozású, nyugdíjuk kiegészítésére termeléssel foglalkozók jövedelmei bizony sokkal alacsonyabbak annál, mint amit egyesek gondolnak.
Ha a Termelõszövetkezetek Országos Szövetsége, a MOSZ az Érdekegyeztetõ Tanácsban állandóan azzal érvel, hogy a mezõgazdaságban a minimálbért alacsonyabb szinten lehet csak meghatározni, mint az iparban, mert még ennek a minimálbérnek a fedezetét is alig tudják kitermelni a szövetkezetek vagy akár más társas vállalkozások; egy rosszul fölszerelt, sokszor nem megfelelõ minõséget elõállító kistermelõ esetében, aki esetleg takarmányt kénytelen vásárolni, tápot vásárol, ott valószínûleg még alacsonyabb a valódi jövedelemtartalma ennek a tevékenységnek; maximum a személyes hozzájárulása az, ami esetleg megmarad számára, de az nem jövedelem, mint hangsúlyoztam.
Azt hiszem, hogy a közteherviselésben a magyar gazdák igenis részt vesznek. Már azáltal is részt vesznek, hogy nem mennek el munkanélküli segélyért, nem õk azok, akik szociális segélyért sorban állnak, nem õk azok, akik táppénzt vesznek igénybe. Tehát az olyan terhek, olyan kiadások, amelyek a központi költségvetést akár a tb vonatkozásában érintik, ebben a körben sokkal kisebbek, és ez önmagában véve is hozzájárulás a közteherviseléshez. Ezért tartottuk helyesnek a Magyar Demokrata Néppárt február 3-án átadott módosító indítványai között szereplõ azon javaslatot, hogy a fõfoglalkozású kistermelõk, tehát az árutermelõ fõfoglalkozású mezõgazdasági vállalkozók, akik után senki nem fizet tb-járulékot és egyéb más hozzájárulást, köthessenek szerzõdését a Munkaerõ-piaci Alapot kezelõ intézményekkel, és egy meghatározott ideig, amíg meg nem erõsödnek, amíg többé-kevésbé életképessé nem válik vállalkozásuk, a Munkaerõ-piaci Alap vállalja át a terhek fizetését vagy teljes egészében vagy valamilyen mértékben.
(12.00)
Volt más képviselõtársunk részérõl is ilyen módosító indítvány, sajnos a kormány nem fogadta el. Márpedig úgy gondoljuk, hogy a mintegy 95 milliárd forintot tartalmazó Munkaerõ-piaci Alapból a mezõgazdasági termelõk támogatására is néhány milliárdot minden további nélkül lehetne fordítani.
Egyben egyetértek azokkal a törekvésekkel is, amelyek termelõszövetkezeti körbõl indultak; bizony ott is a terhek egy részének az átvállalása igenis méltányos, bár hozzáteszem, hogy végre meg kellene határozni - és nem ezen vita és ezen törvényjavaslatok kapcsán - a szövetkezeteknek a szociális tevékenységét, olyan funkcióját, amely igenis az állam, az állampolgárok részérõl megértést igényel, és ennek a megértésnek a gyakorlati megjelenése valamilyen adókedvezmény vagy pedig közvetlen támogatás kell hogy legyen. Azt hiszem, ez ugyanúgy elfogadható.
Glattfelder Béla képviselõtársam nagyon helyesen hívta fel a figyelmet arra - és itt egy másik módosításra utalok, ez a nyilvántartással kapcsolatos -, hogy a végsõ javaslat szerint nyilvántartásra kötelezett az az õstermelõ, aki egyrészt kiváltja az Kstermelõi igazolványát, árutermelõ; és ezért kisüzemének a vagyoni, illetve pontosabban az eszközállományáról - istálló, mezõgazdasági gépek, földterület - adatszolgáltatást kell adnia.
Nyugat-Európában ezt nem törvény írja elõ kötelezõ módon, hanem helyesen - ahogy Glattfelder Béla említette - ösztönzõ módon fizet az ottani statisztikai hivatal, tartományok fizetnek érte, mezõgazdasági minisztérium, hogy ilyen adatszolgáltatás reprezentatív módon történjen. És akik részt vesznek ebben az adatszolgáltatásban, azok például adókedvezményben részesülnek. Németországban 2000 márka évi adójóváírás van abban az esetben, ha a mezõgazdasági egyéni vállalkozó, családi farm magára vállalja az adatszolgáltatással járó többletterheket, akár adminisztratív, akár egyéb terheket.
Azt hiszem, ez a helyes megoldás, az ösztönzés, nem pedig a kényszerítés. Egészen biztos vagyok benne, hogy néhány ezer árutermelõ családi farm pontos megfigyelése egy évtizeden keresztül adna annyi tapasztalatot, hogy a piaci zavarok elhárításához vagy egyéb más piacszabályozási problémának a megoldásához ezek az információk tökéletesen elegendõk lennének.
A Magyar Demokrata Néppárt meg fogja szavazni ezt a két módosítócsomagot. Úgy gondoljuk, hogy az agrárprogram, a nemzeti agrárprogram keretében azokra a kérdésekre, amelyeket ez a két módosítás nem is oldhat meg, természetesen mindenképpen vissza kell térni. Kell egy világos jövõkép, hogy mit, milyen agrárpolitikát, milyen birtokpolitikát és milyen támogatáspolitikát kíván a magyar kormány, és ennek a politikának végre tartósnak kellene lennie. Tehát legalább három-öt évre elõre igenis jogos az a követelmény egy olyan ágazatban, ahol nagy a kockázat, alacsony a jövedelmezõség, hogy ott elõre kiszámítható fejlesztéseket lehessen megvalósítani, legalábbis ez a jogos törekvés, azt hiszem, elfogadható a társadalom egésze oldaláról; és különösen a kormánynak kellene ezen a területen elõbbre lépnie.
A törvénymódosító-csomag másik része egyéb egyéni vállalkozókkal és általában az egyéni vállalkozókkal kapcsolatos. Azt hiszem, nagyon helyes az, hogy az egyéni vállalkozók járulékfizetési kötelezettségei újra egy korláthoz kapcsolódnak.
A Magyar Demokrata Néppárt üdvözli, hogy a korlátlanságból 99 ezer forintra ez visszajött, ami reálértékben jelentõs plusz kedvezmény az egyéni vállalkozók számára, tehát 99 ezer forint a felsõ határ. Ugyanakkor Csépe Béla képviselõtársamnak igaza van, hogy a járulék alapja a tényleges jövedelem legyen - ezt az Alkotmánybíróság is megállapította -, és teljesen mindegy, hogy az a 100 százalék vagy az 50 százalék. Ha a 100 százalék vélelmezése alkotmányellenes, akkor az 50 százalék vélelmezése ugyanúgy alkotmányellenes. Azt hiszem, ezzel a módosító javaslattal lesz még a késõbbiekben probléma.
A Magyar Demokrata Néppárt szerint ez a két módosítás, mint mondottuk, megért volna egy jóval részletesebb vitát, de tekintettel a határidõre, tehát április 1-jére, úgy gondoljuk, hogy mindkét módosítócsomag megszavazása helyes és indokolt, és egyben jó figyelmeztetés a kormány számára, hogy bármilyen, az átlagosnál nagyobb horderejû indítványait - akár a tb- és általában a járulékfizetés terén, akár más gazdaságpolitikai intézkedéseknél, adópolitikánál - sokkal alaposabban elõ kell készíteni, komolyabb hatásvizsgálat szükséges hozzá, és az is, hogy ne legyen ez a szégyen, hogy rá egy hónapra, két hónapra szinte gyökeresen kell mindent módosítani.
Azt hiszem, ez jó figyelmeztetés arra, hogy 1998-ra, noha a választások éve lesz, mégis sokkal megfontoltabban, komolyabban készüljön föl elképzeléseivel a kormány a gazdaságpolitikai és társadalompolitikai intézkedéseinek minden részét illetõen.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)