DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Elõször is szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy a Független Kisgazdapárt azért járult hozzá a kérdés kivételes eljárásban való tárgyalásához, mert abból indult ki, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. Márpedig a mezõgazdasági termelõk és kényszervállalkozók helyzete olyannyira ellehetetlenült, hogy függetlenül az elõterjesztés minõségétõl, ha bármilyen csökkenést jelent az elõterjesztés az eddigi terhekhez képest, azt mindenképpen támogatni kell.
Ugyanakkor szeretném jelezni: elfogadhatatlan, hogy a frakciók nevében felszólalók csak 15 percet kapnak, hiszen a törvény tulajdonképpen nemcsak arról a kérdésrõl szól, amely a mezõgazdasági termelõket és vállalkozókat érinti, hanem hozzácsaptak ehhez más rendelkezéseket is.
(10.40)
Ilyen módon a terjedelmet megnövelték, a felszólalás idõtartamát pedig szûkítették. Ezért legyen szabad a végével kezdenem. Nevezetesen, hogy az elõterjesztést illetõen a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy vonja azt vissza a kormány, és mindaddig, ameddig a termelõkkel megfelelõ konszenzusra nem tud jutni, addig a '96. évi szabályozást léptesse életbe a mezõgazdasági termelõkre és kényszervállalkozókra, a egészségügyi hozzájárulásra vonatkozó szabályokat pedig helyezze hatályon kívül.
A Független Kisgazdapárt nézete szerint a kormány által megvalósított adó- és tb-reform a mezõgazdasági demonstrációk okozója. Ugyanis ez a reformnak nevezett sarcpolitika a dilettantizmusánál fogva hatalmas veszteségek forrása, a feketegazdaság gerjesztõje, vállalkozások ellehetetlenítõje, és hatalmas társadalmi feszültségek kiváltó oka. Már az év elején több tízezer vállalkozó volt kénytelen megszüntetni vállalkozását, a mezõgazdasági kistermelõk pedig hetek óta tüntetnek az ellehetetlenülésüket jelentõ új sarcok megszüntetése érdekében.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ezek a negatív következmények azért jelentkeztek szükségszerûen, mert a kormány újólag nem tett eleget a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseinek. A '96. évi törvényekhez képest történt változtatásokra nézve nem végezte el a szükséges számításokat, nem folytatta le a hatásvizsgálatot, ennek következtében fel sem mérhette, hogy milyen következményei lehetnek ezeknek a változtatásoknak. Most pedig kapkod, miután a változtatások a társadalom egészének felzúdulását vonták maguk után.
Az elõterjesztés jellegzetessége, hogy részleges változtatást javasol, pedig az adó és a tb-járulék rendszere úgy rossz, ahogy van. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ezért nem lehet elkerüli a valódi és mélyreható reformokat, ezért javasoljuk, hogy az adóelvonásokat csökkentse a kormány, a szabályokat egyszerûsítse, és tegye stabillá. Enélkül demonstrálókat és a társadalom egészét sem lehet megnyugtatni, hiszen a kormány gerjesztette a társadalmi feszültségeket. A gazdák nem maguktól mentek ki az utcára, hanem a kormány küldte ki õket ezzel az ellehetetlenítõ sarcpolitikájával. Tessék a kormánynak levonni ebbõl a megfelelõ következtetéseket! Csak kisebb anyagi és adminisztrációs terhek mellett tudnak a kényszervállalkozók és a mezõgazdasági termelõk fennmaradni és fejlõdni.
A javasolt változtatás rendkívül zavaros. Már maga a törvény is az, de a módosításokkal nemcsak a termelõk, hanem akár adószakértõk számára is szinte követhetetlen. Újból látható, hogy a törvényben nem egy helyen szerepelnek az összetartozó kérdések, hanem kaotikus módon szétszórtan. Ez az õstermelõk adóztatási szabályaira is igaz, amihez az összes adótörvényt tüzetesen át kell tanulmányozni, hogy összehasonlíthatók legyenek az õstermelõkre vonatkozó szabályok. Ez alkalmatlanná teszi a törvények alkalmazását a mezõgazdasági termelõk számára is, de meg merem kockáztatni: még a szakemberek számára is, hiszen egy olyan törvény nem lehet alkalmazásra megfelelõ, amely jogbizonytalanságot és kiszolgáltatottságot okoz. Ez az oka annak is, hogy a mezõgazdasági kistermelõk követelései - a kaotikus módon szétszórtan található szabályok miatt - nem mindig egységesíthetõk, de ennek nem a kistermelõk, hanem a dilettáns kormányzat az okozója.
A szétszórtság a változtatást is ellehetetleníti, mert a kormány számára is követhetetlenek a szálak. Emiatt az elõterjesztés további kaotikumok keletkeztetésének oka. Olyan kérdések is elõterjesztésre kerülnek, amelyeknek semmi közük nincs a mezõgazdasági termelõk, illetõleg az egyéni vállalkozók jogos elégedetlenségéhez. A kormány e kérdéseket a csomagba csempészi, és így akarja keresztülvinni. Ilyen például a hivatalos üzemanyagár szabályozása.
Legyen szabad most részletesebb észrevételeket tennem! Az átalányadózási szabályokat illetõen az szja-törvény 53. §-a részletezte a mezõgazdaság kistermelõk adózási szabályait is. Az (1) bekezdésben az egyéni vállalkozásokéval azonos, 80 százalékos költséghányadot rögzít. Az 5. §-ban ehhez képest 12 százalék további költséghányadot állapít meg az élõ állatokra és állati termékekre. Most ezeket a hányadokat egy külön 53/A §-ban felemeli 80 százalék helyett 85 százalékra, és 92 százalék helyett 94 százalékra, ami kétségtelenül jó irányú lépés. De elfelejti törölni - és itt jelentkezik megint a kormány dilettantizmusa - az 53. § mezõgazdasági kistermelõkre vonatkozó szabályait, hiszen a törvény kiegészítésérõl intézkedik. Kérdés: melyik szakasz az igaz?
A törvényalkotás nyilatkozattal való rendezhetõségét illetõen a hatályos szja-törvény 78. §-a kiegészül az elõterjesztés kapcsán egy 78/A §-sal. Ebben nyilatkozattal akarnak megoldani különbözõ helyeken szereplõ adózási kérdéseket.
A 46. § (3) bekezdése rendelkezett arról, hogy a mezõgazdasági õstermelõk igazolványába a kifizetõnek kell bejegyeznie a kifizetett összeget, és errõl az adóhatóságnak adatokat kell szolgáltatnia. Ezen a rendelkezésen - hozzá kell hogy tegyem: helyesen - változtatni akartak, de sajnálatos módon nem a 46.§ (3) bekezdését módosították, hanem a 78/A § (3) bekezdésében intézkedtek a változtatásról, emiatt ellentmondás keletkezett a két rendelkezés között, ami azt jelenti, hogy akárhogy is jár el az õstermelõ, mindenképpen szembekerülhet az adóhatósággal.
Az állítólagos adózási és adminisztrációs könnyítéseket illetõen: tételes költségelszámolás esetén új elem, hogy a mezõgazdasági kistermelõnek 1,5 millió forint bevételig nem kell adóbevallást készítenie, elég nyilatkoznia arról, hogy nem volt jövedelme. Ehhez a bevétel 20 százalékát kitevõ költségszámlákkal kell rendelkeznie. A kedvezmény azonban - érthetetlen módon - csak azokra a kistermelõkre vonatozik, akiknek nincs más bevételük.
(10.50)
Ez elfogadhatatlan korlátozás. Furcsa az is, hogy a kedvezményrõl nem a törvény megfelelõ helyén, hanem ebben a hozzácsapott paragrafusban intézkednek, ami megint csak megnehezíti a törvény rendelkezésének követhetõségét.
Az üzemanyagárakat illetõen az szja-törvény 78/B §-sal is kiegészül. Ez önmagában is komoly káoszt mutat, hiszen a 78. § statisztikai besorolási rendrõl is szól, a 78/A § pedig nyilatkozatokról rendelkezik. Vajon így hogy kerül a 78/B §-ba a hivatalos üzemanyagár? Egyértelmûen káoszhelyzetet teremt.
De teljes a zûrzavar amiatt is, hogy elmaradt a 78/B § összhangba hozatala a törvénynek az üzemanyagra vonatkozó különbözõ rendelkezéseivel; lásd az szja-törvény 3. számú melléklet II/4., IV/I., a 10. számú melléklet III/1. rendelkezéseivel, és mindenekelõtt a 82. § (2) bekezdésével való összevetését. Ez utóbbi szerint az APEH a Magyar Közlönyben közzéteszi a fogyasztási norma szerinti üzemanyagárakat. Eddig a kisebb adminisztráció érdekében nem kellett számla az üzemanyag elszámolásához, a közzétett hivatalos ár volt az irányadó. Az Alkotmánybíróság 5/1997.(II.7.)AB-határozata eltörölte az APEH hivatalos üzemanyagár-közzétételi kötelezettségét, dilettáns módon félreértve a helyzetet, abnormális viszonyokat idézett elõ ezzel. Az Alkotmánybíróság az alkotmányosság látszatát igyekezett fenntartani, holott éppen az alkotmányellenesség helyzetébe sodorta az egész rendelkezést.
Hadd legyen szabad itt külön kiemelnem, hogy ugyanis 1997-ben ennek a rendelkezésnek a következtében a benzin árát 151 forint/literben engedi meg számla nélkül elszámolni, függetlenül az üzemanyag fajtájától és tényleges árától. Nyilvánvaló, hogy ez káros a gazdákra, a vállalkozásokra, és óriási visszalépést jelent a szabályozásban. Hiszen ha lényegesen magasabb az üzemanyagár, márpedig az infláció következtében az lesz, akkor egyértelmû, hogy egy ilyen helyzet keletkezik. Hasonlóképpen elfogadhatatlan a gázolaj 132 forint/literben való rögzítése egész 1997. évre.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint így lehet egy állítólagosan alkotmányellenes gyakorlatot alkotmányõrzõ hivatkozással egy ordítóan alkotmányellenes rendelkezésre változtatni. Végképp érthetetlen, hogy ezt miért kellett ilyen sietve a gazdák és vállalkozók könnyítésére hivatott jogszabályhoz hozzácsapni, és ezzel újabb sérelmeket okozni.
Nincs már idõm, hogy az õstermelõi tevékenységek módosításával kapcsolatos képtelenségeket kifejtsem meg a tb-módosítás (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) kapcsán kifejtett képtelenségekre felhívjam a figyelmet - befejezem, elnöknõ - , de utalok arra, hogy a Független Kisgazdapárt beterjesztett egy, az egészségügyi hozzájárulás eltörlésére vonatkozó külön országgyûlési határozati javaslatot, és ott kifejtjük azt, amire itt már nem jut idõnk.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)