NEMES MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tekintettel a késõi órára, ígérem, rövid leszek. A T/3566. számú, a halászatról és horgászatról szóló törvényjavaslat elõterjesztésének idõszerûségét, többi képviselõtársamhoz hasonlóan, magam is elismerem. Szükségesnek tartom azonban, hogy néhány gondolattal kiegészítsem, illetõleg pontosabbá tegyem a javaslat szövegezését.
Az elsõ és legfontosabb kiegészítést az elsõ fejezet bevezetõ rendelkezéseinél "a törvény tárgya és hatálya" címszó alatt fogjuk javasolni. Az 1. § (1) bekezdésében rögtön rögzíti mindazt a vízterületet, ahol a törvény hatálya a halászati tevékenység folytatóira kiterjed. Sajnos azonban, ez nem egyértelmû, és az egyértelmûség a törvényjavaslat további olvasása során sem derül ki, hiszen a törvényjavaslat nem tér ki részletesen a határvízi folyókon történõ halászati tevékenységre, ahol a Független Kisgazdapárt véleménye szerint a parti államoknak - így a Magyar Köztársaságnak és a vele szomszédos Szlovák vagy Horvát Köztársaságnak - a társult halászati jog jogintézményében foglalt elvek szerint kétoldalú nemzetközi megállapodásban kellene rendezniük a határvízi halászat és halgazdálkodás szabályait.
Ennek a kérdésnek a megnyugtató rendezéséhez hosszú távon nem elégséges a földmûvelésügyi és a belügyminiszter közös rendelete, amit a T/3566. számú javaslat 39. § (2) bekezdés c) pontjában és az 57. § (3) bekezdésében kíván rendezni.
Ugyancsak fontos kérdésnek tartjuk természetes felszíni vizeink hajózható szakaszain, továbbá a hajózható Sió- és Keleti Fõcsatornán a hajózó utakban történõ halászati és halgazdálkodási tevékenység szabályozását.
Összhangban az érvényben lévõ, a vízi közlekedés rendjérõl szóló hajózási szabályzattal, lényeges kérdésnek tartjuk a Balatonon, a Velencei-tavon és a Kiskörei-víztározón, az úgynevezett Tisza-tavon a halászatnak mint gazdasági tevékenységnek és a horgászatnak mint sporttevékenységnek az összhangba hozását oly módon, hogy szakképzett és szakmai gyakorlattal rendelkezõ halászok a gazdasági tevékenység során ezeken a vizeken megtermelik azokat a biológiai és ökológiai feltételeket, amelyek szükségesek a nagy tömegben történõ sporthorgászati tevékenység folytatásához.
(21.40)
Mindennek a költségét a sporthorgászok, sporthorgászatot választó emberek a horgászjegyek megvásárlása során kell hogy megfizessék.
Ugyancsak rendkívül fontos kérdés a hajózható vizeinken a kikötõk és azok környezetében folytatott halásztevékenység precíz szabályozása, amely különösen a Balaton horgásztársadalmát érinti, és a jelenleg is szabályozatlan helyzet a mindennapos áldatlan viták forrása. Ebben a problémakörben különösen a kétmólós balatoni kikötõknél a kispénzû sporthorgász szenved sokat, akinek nincs anyagi ereje ahhoz, hogy saját stéget építsen vagy csónakot vásároljon magának, és így a mólókról kénytelen horgászni. A kikötõkbõl kifutó, illetve az oda beérkezõ vízi jármûvek így gyakran tesznek kárt a horgászok felszerelésében. Különösen igaz ez a helyzet akkor, ha a vitorlás hajó vezetõje lelkiismeretesen eleget kíván tenni a környezetvédelemnek, ezért a segédmotorját el sem indítja, ugyanakkor a mértékadó szél a kikötõ kijárata felõl befelé, a kikötõmedence felé fúj. Így a vitorlás hajó a kihajózást csak cikcakkvonalban tudja megoldani, ezért óhatatlan, hogy a horgászfelszerelésekben, kidobott zsinórokban el ne akadjon.
A véleményünk az, hogy a földmûvelési tárcának egyeztetnie kellene a közlekedési tárcával, hogy a vízközlekedés rendjét oly módon módosítsa, hogy horgászati és halászati tevékenység hajózó utakban, kikötõk vízterületén és az azokat körülvevõ 200 méteres sugarú körben csak akkor, és különös figyelemmel úgy folytatható, hogy az a közlekedõ vízi jármûvek forgalmát ne zavarja. Továbbá a hajózó utakban, a kikötõk vízterületén és az azt körülvevõ 200 méteres sugarú körben halászó eszközök, illetve azokat szállító vízi jármûvek nem helyezhetõk el, oda le nem horgonyozhatók.
A vízi közlekedés rendjét szabályozó hajózási szabályzat általában elõírja a kikötõbe érkezõ és az onnan induló vízi jármûvek számára az egy hosszú figyelmeztetõ hangjelzés adásának kötelezettségét. Ezt a kötelezettséget a magyar nemzeti szabályok feloldják, oly módon, hogy a vízi jármû vezetõjét hangjelzés adására csak veszély esetén kötelezik - kivétel ez alól a Duna nemzetközi vízi útja. Szükség lenne arra, hogy a vízi jármû vezetõje a kikötõbõl történõ ki- és behajózás esetén minden esetben adjon figyelmeztetõ jelzést, melynek meghallása után a sporthorgász köteles felszerelését bevonni és ezáltal elkerülhetõk lennének az áldatlan viták.
Célszerû lenne az is, hogy a horgászismeretek között szerepeljen az a nagyon rövid és leegyszerûsített tananyag, amely megismerteti a sporthorgászokat a kikötõk vízterületén mozgó vízi jármûvek alapvetõ mozgási törvényeivel; így például azzal, hogy mire számíthat a mólóról horgászó sporthorgász akkor, amikor egy kikötõ belsejébõl szembeszéllel és cikcakkvonalban haladó vitorlás hajó a kikötõbõl kifelé igyekszik, hogy a felszerelését idõben bevonhassa, és a vízi jármû mozgását azon a vízterületen, ahol az kénytelen áthaladni, ne akadályozza.
Tisztelt Képviselõtársaim! Hozzászólásomban a halászati, horgászati tevékenység és a vízi közlekedés összefüggésére kívántam felhívni a figyelmet, amelyet úgy belföldi, mint turisztikai szempontok tekintetében rendkívül fontosnak tartok. A törvénytervezetet vitára alkalmasnak ítélem, és módosításokkal elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmet.